Böjt a Bibliában és a keresztény gyakorlatban - Lakoma Istennel: elméleti tanítás és gyakorlati ismeretek, tapasztalatok
1. A Szentírás a szinonimákat is figyelembe véve körülbelül annyiszor tesz említést a böjtről, mint a keresztségről/bemerítésről (több mint 70-szer). A kereszténység (és a zsidóság) korábbi évszázadaiban a böjt gyakorlata annyira megszokott lehetett (lásd II. rész), hogy nemigen kellett magyarázni, mit is jelent a böjtölés. Talán ezért is találunk oly kevés egyértelmű bibliai magyarázatot a szó jelentésére. Ez persze sok más fontos bibliai fogalom esetében is így van, pl. úrvacsora, imádság, házasság(kötés), istentisztelet (úgy általában), gyülekezetvezetés. A böjt bibliai súlyához képest megdöbbentő, hogy mi, (ön)fegyelemtől elszokott, elkényelmesedett, elpuhult (és gyakran elhízott) keresztények jóformán azt sem tudjuk, mi fán terem a böjt; kevés tanítást hallunk róla (vagy éppen semennyit), és még kevesebbet gyakoroljuk.
2. Jézus böjtöléséről Máté azt írja evangéliumában: "Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett" (Mt 4,1-2). Lukács pedig így ír erről: "Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett" (Lk 4,1-2). Ebből és más igékből (ld. alább) eléggé nyilvánvaló tehát, hogy a böjt elsősorban az evéstől való tartózkodást jelenti, de az önmegtartóztatás más formáit is magában foglalhatja.
3. Eszter királyné felhívására pl. az ivástól is tartózkodtak három napig: "Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is UGYANÍGY böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!" (Eszt 4,16). Pál apostol a damaszkuszi úton történt megtérését követően "három napig nem látott, nem evett, és nem ivott" (ApCsel 9,9). Ezt teljes vagy abszolút böjtnek is szokták nevezni (három napon túl halálos is lehet; egyébként sem árt az óvatosság és az esetleges orvosi tanács/felügyelet). Mózes a Hóreb-hegyen (Sínai-hegyen, 2Móz 34,28; vö. 5Móz 4,15), valamint feltehetően Illés a Hóreb-hegyhez tartva (1Kir 19,8) nyilván Istentől kapott erővel tette ezt 40 napon át (ún. természetfeletti böjt).
4. Hasonlóan cselekedtek Ninive pogány lakói, miután Jónás próféta Isten pusztító ítéletével fenyegette őket. "Azután kihirdették Ninivében a király és a főurak rendeletére a következőket: Az emberek és állatok, a szarvasmarhák és juhok semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek, vizet se igyanak! Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel! Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el! Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg" (Jón 3,7-10).
5. Mielőtt Pál az őt Rómába szállító katonákkal együtt hajótörést szenvedett volna, azt olvassuk róla: "Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket" (ApCsel 27,9). Az igevershez fűzött lábjegyzet szerint "a böjt: Az őszi nagy engesztelési ünnep". Az engesztelés napját Isten rendelte el népének mint a kötelező önmegtartóztatás napját: "A hetedik hónap tizedikén tartóztassátok meg magatokat, ne végezzetek semmiféle munkát, sem a bennszülött, sem a köztetek tartózkodó jövevény. Mert ezen a napon végeznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak benneteket, és megtisztultok minden vétketektől az ÚR színe előtt. A teljes nyugalom napja legyen ez nálatok, tartóztassátok meg azért magatokat. Örök rendelkezés ez" (3Móz 16,29-30). A zsidó naptár a páskaünneptől (húsvét) kezdődött, amelyen az Egyiptomból való kivonulásról emlékeztek meg - ez volt az első hónapjuk (2Móz 12,2kk) -, úgyhogy a "hetedik hónap tizedike" csakugyan közel eshet a hajótörés előtti napokhoz, mivel "a kikötő nem volt alkalmas a telelésre" (ApCsel 27,12), s a telet már hajótöröttként Málta szigetén töltötték (28,11).
6. Az önmegtartóztatáshoz a házasélettől való tartózkodás is hozzátartozhatott, melyre Pál szerint csak a házastársak "közös megegyezésével egy időre" kerülhet sor, "hogy szabaddá legyetek az imádkozásra [késői kéziratok szerint a böjtölésre is], de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni" (1Kor 7,5). Így cselekedett a pogány Dárius király is, miután főemberei nyomására az oroszlánok vermébe vettette Dániel prófétát: "böjtölve töltötte az éjszakát; nőt sem engedett be magához, és kerülte őt az álom" (Dán 6,19).
7. Dániel egy látomás hatására három hétig részleges böjtöt tartott, mellőzve az ízletes ételek, a hús és a bor fogyasztását, valamint a megszokott illatszereket: "Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét" (Dán 10,2-3).
8. Jézus természetesnek tartotta, hogy követői böjtölni fognak. "Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: 'Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?' Jézus ezt mondta nekik: 'Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak'" (Mt 9,14-15). A hegyi beszédben hasonló szavakkal vezeti be az adakozás, az imádság és a böjtölés módjára vonatkozó tanítását, feltételezve, hogy tanítványai gyakorolják mindezt: "amikor adományt adsz..., amikor imádkoztok..." (Mt 6,3.5). "Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked" (Mt 6,16-18).
9. A böjtölés módjáról Isten a következőket mondta Ézsaiás próféta által: "Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! ...Ha nem jársz kedvteléseid után a nyugalom napján, az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az ÚR szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, akkor gyönyörködni fogsz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni..." (Ézs 58,6-7.13-14). Mindezek alapján tágabb értelemben vett böjtnek tekinthetjük azt is, amikor lelki cél(ok) érdekében önként tartózkodunk valamely megszokott tevékenységtől: a kedvteléseinktől (pl. tévé, számítógép, média), az ügyeink intézésétől, alvástól, beszédtől stb. Amint azonban a fenti igékből is következik, itt nem a böjt átértelmezéséről van szó (amint újabban egyesek gondolják), hanem a hagyományos, szorosabb értelemben vett böjt (evéstől/ivástól való önkéntes tartózkodás lelki célból) helyes lelkületű gyakorlásáról, szemben a helytelen hozzáállással végzett böjtöléssel (ld. 1-5. v.).
10. Az Isten szerinti, bibliai böjtnek tehát lelki célja van: közelebb kerülni Istenhez, benne és Igéjében gyönyörködni - ahogy Jézus is tette a pusztában, amikor böjtölve készült nyilvános szolgálatára, s így reagált a Sátán kísértésére: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik" (Mt 4,4) -, döntéseinkhez útmutatást kérni (ApCsel 13,2-3), megtisztulni a bűneinktől, kifejezni (bűn)bánatunkat, gyászunkat, Isten előtti alázatunkat, odaszánásunkat, szeretetünket, imádatunkat; lelkileg megújulni, lelki látást nyerni, szabadulást/védelmet/erőt kérni (pl. kísértéssel, külső támadással szemben), Istennel összhangba kerülve hatékonyabbá tenni imádságainkat, kéréseinket (akár magunk, akár mások érdekében), felszabadulni mások szolgálatára. A helyes böjt valóban lakoma lehet Istennel (az angol "fast" és "feast" szavak egyetlen betűben különböznek), bár úgy tapasztaltam, hogy többnyire az első (egy-két) nap a legnehezebb, amikor átáll a szervezet a "takarékos üzemmódra". Ugyanakkor a rövidebb böjtnek (akár egyetlen étkezés kihagyásának) is lehet áldásos hatása, ám ez általában arányos a böjtölés időtartamával. Amint a fenti példákban részben már láttuk, a böjt lehet egyéni vagy közösségi (gyülekezeti vagy nemzeti, ld. Jóel 2,15-17; 2Krónikák 20,3), rendszeres és alkalmi.
II. Rövid történeti áttekintés
1. Kent D. Berghuis baptista lelkipásztor "Christian Fasting: A Theological Approach" (A keresztény böjt teológiai megközelítésben; több helyről is letölthető, pl. innen) c. terjedelmes doktori értekezésében a bibliai utalásokon túl részletesen kitér a böjttel kapcsolatos héber és görög szavak eredetére és jelentésére, valamint a böjtölés kereszténységen belüli és kívüli történeti vonatkozásaira, melyek közül itt csak néhányat érintek vázlatosan. Berghuis azt is megemlíti, hogy Isten már az édenkert fája, a názírfogadalom és a tisztátalan ételek esetében is étkezési korlátokat, tilalmakat állított föl.
2. A Didakhé (A tizenkét apostol tanítása; Kr. u. 50 és 150 között keletkezett, görög nyelvű irat, ld. Wikipédia) 7. és 8. fejezete a következőket írja a böjtről: "A keresztelendő és a keresztelő böjtöljön a keresztelés előtt, ha lehetséges, a többiek is; a keresztelendőnek hagyd meg, hogy előzőleg egy vagy két napig böjtöljön. Böjtjeitek ne legyenek együtt a képmutatókkal, ők ugyanis a szombat utáni második napon és ötödik napon böjtölnek; ti a negyedik napon és az előkészületi napon [szerdán és pénteken] böjtöljetek" (Vanyó László [szerk.]: "Apostoli atyák" [Szent István Társulat, Budapest, 1988], 93-101. o.).
3. Amint az alábbi Wesley-idézetből is látható, a keresztény egyház első évszázadaiban a böjtölés meglehetősen nagy hangsúlyt kapott (talán a kelleténél kissé nagyobbat is), különösen ami a külső formákat és előírásokat illeti. Ezért a reformátorok sok más kérdéshez hasonlóan itt is a másik véglethez estek közelebb, a böjtnek inkább a veszélyeit emelve ki, mint az előnyeit - melyekről későbbi követőik hajlamosak voltak akár teljesen elfeledkezni. Pedig pl. Luther és (különösen) Kálvin is írt a böjt (lehetséges) jó hatásairól. Utóbbi pl. azt írja "Institutio" c. művében: "A szent és törvényes böjtnek három célja van. Mert vagy azért élünk azzal, hogy a testet sanyargassuk és megzabolázzuk, hogy ne szilajkodjék, vagy azért, hogy a könyörgésekre és szent elmélkedésekre jobban el legyünk készülve, vagy azért, hogy bizonysága legyen Isten színe előtt való megalázkodásunknak, midőn bűnös voltunkat ő előtte akarjuk megvallani" (A keresztyén vallás rendszere, ford. Ceglédi Sándor és Rábold Gusztáv, 1909, 4.12.15).
4. Wesley, a metodisták atyja "A kereszténység hatástalanságának okairól" szóló 116. prédikációjában (12-14. pont, Works, VII:288-9) többek között az önmegtagadás, a kereszthordozás és konkrétan a böjt hiányát kiemelve megemlíti, hogy a metodisták megfeledkeztek Urunk súlyos intéséről: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem" (Lk 9,23). "Könnyű lenne megmutatni, hogy a metodisták általában hányféle területen vannak siralmasan híjával a keresztény önfegyelemnek, melytől az antinomisták (törvényellenzők) ostoba kiáltozása is állandóan elriasztotta őket. Hogy csak egy példát említsünk: amíg Oxfordban voltunk, minden metodistára vonatkozott az a szabály (betegség esetét kivéve), hogy az év minden szerdáján és péntekén böjtöltünk, akárcsak a korai egyház tette, amiért a legnagyobb tisztelet övezte. Az ősi egyháznak ezt a gyakorlatát egyetemesen elismerik. 'Ki ne tudná - mondja Epifániusz [Páviai E. püspök, 438-497], a régi író -, hogy a hét negyedik és hatodik napjára eső böjtöt' (szerda és péntek) 'a keresztények az egész világon megtartják?' Így tettek hosszú évekig a metodisták is mindannyian, kivétel nélkül. De Londonban egyesek túlzásba vitték ezt, és egészségük rovására böjtöltek. Mások hamarosan erre hivatkozva egyáltalán nem böjtöltek. S attól tartok, hogy ma ezrével vannak olyan úgynevezett metodisták Angliában és Írországban, akik ugyanezt a rossz példát követve teljesen elhagyták a böjtölést; akik annyira távol állnak attól, hogy hetente kétszer böjtöljenek (amint az összes szigorúbb farizeus tette [vö. Lk 18,12]), hogy havonta kétszer sem böjtölnek. Csakugyan, nincsenek-e közöttetek olyanok, akik az év elejétől a végéig egyetlen napot sem böjtölnek? De milyen mentségük lehet erre? Nem azokról beszélek, akik az anglikán egyház tagjainak mondják magukat, hanem mindazokról, akik a Szentírást Isten Igéjének vallják. Eszerint ugyanis a sosem böjtölő ember éppúgy nem tart a mennybe, mint a sosem imádkozó ember." Wesley az egyszerű öltözködésről, ruházatról is hasonlóan szigorú nézeteket vallott, és sajnálta, hogy nem kezelte olyan mereven ezt a kérdést, mint a kvékerek vagy a morva testvérek (prédikációját bővebben idézem a Gondolatok Wesleytől c. írás 20. pontjában).
5. Wesley szeretett sarkosan (és helyenként kissé túlozva) fogalmazni - akárcsak Jézus (pl. amikor a szemünk kivájását javasolta, vagy azt mondta, hogy másoknak való megbocsátás nélkül nem jutunk a mennybe - lásd a Miatyánkot és a gonosz szolgáról szóló példázatát, Mt 6,15; 18,35). Szerintem kb. úgy kell érteni Wesley-nek ezeket a szavait, hogy valószínűleg kevés olyan emberrel találkozunk majd a mennyben, aki a földön nem imádkozott - és ugyanígy kevés olyannal, aki nem böjtölt (hisz a két dolgot Jézus is párhuzamba állította, ld. fent). Amint az idézetből is látható, Wesley mindkettőt elengedhetetlenül fontosnak tartotta (betegség esetét kivéve).
6. A keleti ortodox (görögkeleti v. pravoszláv) egyházak szerint "a böjt és az önuralom az első erény, minden jónak anyja, gyökere, forrása és alapja". Ezért 160 böjti napjuk és négy 40 napos böjti időszakuk van (húsvét előtt, pünkösd után, Mária egyik ünnepe táján és karácsony előtt). Hétvégén nem böjtölnek, ezért húsvét előtti böjtjük 8 hétig tart (a katolikusoké 6,5 hétig, mivel ők csak a vasárnapokat hagyják ki). A buzgóbb katolikusok minden pénteken böjtölnek, de ez általában csak annyit jelent, hogy nem esznek húst. Hamvazószerdán és nagypénteken "szigorú böjtöt" tartanak, ami annyit tesz, hogy aznap csak háromszor ehetnek, és egyszer lakhatnak jól.
7. Magam úgy vélem, hogy Isten talán azért nem írta elő részletesen a böjtölés gyakoriságát és módját - akárcsak pl. az imádság és az úrvacsora esetében -, mert egyrészt oly sokfélék vagyunk, mindegyikünknek mások a szükségletei és képességei e téren is, másrészt ebben is (akárcsak a többi előírt "tevékenységben" és úgy általában) nem a külsőségeket tartja fontosnak, hanem a belső, szívbeli hozzáállást, odaszánást - és ez csak akkor működik jól, ha valóban önkéntes alapon történik. Ezért szerintem az evéshez hasonlóan e téren is szabadságunk van (Róma 14), és mint annyi más dologban, itt is a Szentlélek vezetését kell kérnünk és követnünk. Természetesen igen hasznos lehet az egyéb dolgoktól való tartózkodás is - pl. az Ézs 58-ban említett "kedvtelések" és ügyintézés -, különösen ha ez az ugyanott említett jó cselekedetekkel párosul, ami a hagyományos böjt esetében is fontos cél, hiszen a keresztény élet egészéhez hasonlóan a böjt sem öncélú (elsősorban). Aki azonban nem gyakorolja a Jézus és tanítványai, valamint az ószövetségi hívők által gyakorolt és tanított böjtöt, az saját magát fosztja meg egy fontos és jó dologtól (s közvetve a környezetét is). Ha esetünkben nem áll fönn alapos egészségügyi kizáró ok, mindenképpen éljünk Istennek ezzel az ajándékával!
8. A böjt áldásai mellett érdemes megemlékezni a nehézségeiről és a veszélyeiről is. A böjtölés általában nehéz - könnyen ingerlékennyé teheti az embert, sőt a fanatizmus veszélyét is növelheti -, különösen ha nem megfelelő lelki célból gyakoroljuk. Ráadásul úgy tapasztaltam, az átlagosnál gyakrabban jönnek közbe kisebb-nagyobb problémák, melyeket nehezebben is viselünk ilyenkor. Ezért a böjt általában egyfajta "nehezített lelki edzésnek" is tekinthető, melyen túljutva nagyobb lelki erővel és könnyebben vesszük a megszokott akadályokat. Emellett ügyelnünk kell a magamutogatás és a képmutatás veszélyére is, ezért személyes tapasztalataimat nem írom le. Annyit azért megemlítek, hogy nem vagyok a böjt bajnoka, de a böjtölés több említett formájával kapcsolatban is van tapasztalatom.
9. Bill Bright, a Timóteus Társaság elhunyt alapítója buzgón és sikerrel szorgalmazta a 40 napos böjtöt (maga gyümölcs- és zöldséglevekkel élve gyakorolta), s írt egy könyvet a témáról "A közelgő ébredés - Keressük Isten orcáját! Felhívás böjtre és imára" címmel (Timóteus Társaság Alapítvány, 2001), melyben emlékeim szerint a böjtölés egészségügyi oldalairól is ejt néhány szót, pl. hogy hosszabb, több napos böjt után csak fokozatosan érdemes visszatérni az evéshez, gyümölcsökkel, zöldségfélékkel kezdve. Részletesen tárgyalja a böjt kérdését, és további irodalommal is szolgál Donald S. Whitney "A keresztyén és a lelki fegyelem" című könyvének 9., "Böjt" c. fejezete, melyből néhány itteni gondolatot merítettem (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2000).
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2013.06-2015.05.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).