Ébredés ma - Világszerte futótűzként terjed az evangélium!

0. Napjainkban az apostoli idők óta nem tapasztalt módon és gyorsasággal terjed az evangélium (ld. ApCsel 4[,24-31]), különösen olyan iszlám, hindu és buddhista többségű ázsiai és afrikai országokban, ahol a keresztények komoly üldözésnek vannak kitéve - amint arról a Richard Wurmbrand által alapított felekezetközi és nemzetközi Mártírok Hangja (Voice of the Martyrs) missziós szervezet munkatársai beszámolnak. E futótűz módján terjedő mozgalomnak a hátterében a következő négy indítóok/tényező azonosítható, melyekből mi is sokat tanulhatunk - hogy nálunk is újból lángra lobbanhasson az evangélium tüze!

1. Az égéshez szükséges "levegőt" az imádság légköre szolgáltatja. Van, ahol a hívők minden pénteken összejönnek, hogy kisebb-nagyobb csoportokban egész nap imádkozzanak és böjtöljenek. Egyes muzulmán területeken - ahol akár egy Biblia birtoklását is börtönbüntetéssel sújthatják, a hit továbbadását pedig halálos ítélettel -, mielőtt minden ajtón bekopogva traktátusok osztogatásával terjesztenék az evangéliumot, hét napig böjtölnek és imádkoznak. Mi a hazánkban, ahol mindezt szabadon megtehetjük, készek vagyunk-e imádkozni, böjtölni és lakásról lakásra járva "házalni" Urunk, Jézus Krisztus jó hírével? Burmában van egy főként fiatalokból álló gyülekezetplántáló hálózat - egy 19 éves fiatalember például azt tervezi, hogy letelepszik egy faluban, épít egy hajlékot, prédikál és gyülekezetet alapít, majd megy a következő faluba, folytatva ezt, amíg Jézus vissza nem tér.

2. A "tüzelőanyagot" az evangélium hirdetése jelenti. Pál apostol Rómában házi őrizetben volt ugyan, mégis "Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül" (ApCsel 28,31). Észak-Indiában ezerszámra élnek hívők, akik naponta az életüket kockáztatva evangelizálnak. Egyikük egy dobbal felszerelt biciklin járja a falvakat, evangéliumi traktátusokat is cipelve magával. Amikor megérkezik, megszólaltatja a dobot, mire összecsődül a lakosság. Hangját a kis megafonjával fölerősítve prédikál, majd jó esetben gyülekezetet alapít a megtérőkből, rosszabb esetben pedig elszenvedi, hogy megverjék, de amint magához tér, indul a következő faluba. Bár India mintegy 1,3 milliárd lakosának csak kb. 2,3%-a keresztény, ez is 30 millió embert jelent. Magunk utoljára mikor adtuk tovább az evangéliumot? Mikor és hogyan tesszük legközelebb?

3. A tüzet lángra lobbantó "szikra" Krisztus hatalma. A Mohamedánoknak Jézus gyakran álmokban mutatkozik be mint Isten Fia (Ő nemcsak egy próféta, amint gondolják). A hinduk több százmillió istent tisztelnek, s egyiktől a másikig rohangálva igyekeznek kiengesztelni őket. Nekik és a buddhistáknak mindenható Urunk sokszor úgy nyilatkoztatja ki magát, hogy meggyógyítja a betegeket, akikért a hívők imádkoznak. Amikor India száraz területein a szakemberek hiába fúrnak drága kutakat, mert nem találnak vizet, megesik, hogy egy gyülekezet imádkozik, és a következő lyukban vízre bukkannak!

4. Az égést és a futótűz terjedését az üldöztetés gyorsítja fel. A nyugati kereszténység egyfajta szubkultúraként működik: keresztény változatban élvezi a filmeket, a rockzenét, a jógát... Itt az ideje, hogy újra ellenkultúrává váljon, amint az Keleten megvalósul - a világ tisztább változata helyett teljesen más világot mutatva föl saját életében. Ne csak azt hangoztassuk, ami politikailag korrekt, hanem félelem, szégyen és megalkuvás nélkül álljunk ki az evangélium igazságaiért, bármi lesz is a következménye!

5. Ha mifelénk is üldözik az egyházat, adjunk hálát érte! Támogassuk üldözött testvéreinket imádsággal, anyagiakkal, bátorítással, a velük való (sors)közösség vállalásával! Hiszünk Urunk és az imádság erejében? Sokszorozzuk meg imádságainkat, azok meghallgatására, az ébredés tüzének fellángolására számítva! Adjuk tovább az evangélium ránk bízott drága kincsét kreatívan! Mindnyájan gazdagok vagyunk valamiben - anyagiakban, képességekben, ötletekben, időben, figyelemben, gondoskodásban, lelki ajándékokban stb. -, és mindannyiunk körül vannak szegények, akik híjával vannak valaminek, amivel mi rendelkezünk. Vegyük észre a szükséget, és töltsük be találékonyan, nagylelkűen és szeretettel adva, hisz mi is úgy kaptunk jó Atyánktól minden jót, amink van (Jak 1,17). Adjunk enni az éhezőknek, inni a szomjazóknak, ruházzuk fel a mezíteleneket, fogadjuk be az árvákat, özvegyeket és jövevényeket, látogassuk a betegeket és foglyokat (Mt 25,31-46)! S közben adjuk tovább legbecsesebb kincsünket, életünk nagy Szerelmét: a bennünk élő Jézus Krisztust - amint azt távozásakor a lelkünkre kötötte (Mt 28,18-20; Mk 16,15k; Lk 24,46-49; ApCsel 1,8)! Ő mindent odaadott értünk, a lelkünkért - mi mit vagyunk készek odaadni Érte és a drága lelkekért, akikért meghalt?

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2015.09.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).