Azzal a szeretettel, amellyel Isten szeretett és szeret bennünket, írok most nektek, és kérem Isten teljes kegyelmét és gazdag áldását az életetekre! Kívánom és remélem szívünk nyitottságát és egymás megértését - imádkozó szívvel írom ezt a levelet!

Isten az Ő végtelen kegyelméből elhívott bennünket, hogy világossága legyünk ennek a világnak, és a bűnbocsánat lehetőségét hirdetve a Megváltást hozzuk el az embereknek! Megszólított, elhívott, helyreállított és megszentelt bennünket az Örökkévaló - arra a célra eszköznek, hogy rajtunk keresztül megmutassa, milyen Ő, és milyen az a világ, amit Ő teremtett! Hogy milyennek szánta a világot, és hogy milyen is az Ő képmására teremtett ember. Értelmünk megújulásával képessé tett bennünket arra, hogy az Igazságban megmaradva békességet teremtsünk és örömet adjunk! Vigaszt, reménységet, oltalmat adjunk, azt a drága kincset, amit megismertetett velünk és ránk bízott.

Mi Isten követeiként vagyunk jelen ebben a világban, és ez a kincs MINDEN! És mi úgy is adjuk ezt, mint akiknek semmijük sincsen, de akiké mégis minden! Tudunk bővölködni, és tudunk szűkölködni - az anyagi dolgok nem határozzák meg és nem befolyásolják sem az életünket, sem az érzéseinket, sem az állapotunkat. Miközben ebben a világban élünk és dolgozunk, fizetjük számláinkat, és fenntartjuk anyagi szinten önmagunkat, felette állunk ezeknek! A vágyaink, céljaink - mindaz, amit szeretnénk - sokkal többek, és egészen máshol vannak, nem ehhez a világhoz kapcsolódnak.

Megelégedettségünk testi értelemben teljes, ha van hol laknunk, van mit ennünk, és van mivel ruházkodnunk - és ha 2 köntösünk van, egyiket szívesen odaadjuk annak, akinek 1 sincs. Kenyerünket megosztjuk az éhezővel, és mindennél nagyobb öröm, ha ezt tehetjük! Különleges kegyelem, ha segíthetünk másoknak, olyan embereknek, akik erre rászorulnak. Nem gyűjtünk semmiféle kincset ezen a földön, a tolvaj csak elvenné, a rozsda megemésztené. A mi kincsünk a tegnap még sarkon ülő koldus mára dolgossá lett kezében, s a drogtól megszabadított tinilány szemének csillogásában van! Nem vágyunk új autóra, sem új, divatos ruhára - és ez nem azért van, mert nem szeretjük a szép holmikat, hanem azért, mert sokkal tovább tartó szépség számunkra egy alkoholtól megszabadult embernek Isten fényétől sugárzó mosolya, és egy maszatos képű kövér etióp vagy albán kisgyerek látványa és a velük együtt töltött idő.

A mi boldogságunk nem e világ gazdagságában és a jólétben van! Nem kell nyomorognunk, és nem vagyunk gazdagok - de mindig MEGELÉGEDETTEK vagyunk. A világ pedig csodálkozva figyel... Hiszen még egy új BMW-nk sincsen, és a lakásunk is teljesen egyszerű, teljesen átlagos... Amikor pedig baráti, testvéri körben együtt vagyunk, asztalunkhoz meghíva szegényeket, menekülteket, idegeneket, a lépcsőház a jókedvünktől, nevetésünktől hangos... A világ pedig figyel... Mitől olyan boldogok ezek? Mijük van nekik, ami nekünk nincsen? Hiszen mi jobban élünk... Gazdagabbak vagyunk... És a világ nem érti. Ebből a nem értésből adódnak azután a kérdései, amiket megválaszolva Isten kegyelméből és az Ő Lelkével eljutnak a felismerésre, és - ŐHOZZÁ!

Adakozunk. Mi adakozunk mindig, mindenkinek, s olyan természetesen tesszük ezt, mintha lélegeznénk! Már nem számolunk százalékokat. Mindenünket megosztjuk, s a templomadót is megfizetjük - meg ne botránkozzanak -, és jusson jó cselekedetekre a nevünkről elnevezett egyháznak. És Isten megáld bennünket! Kibeszélhetetlen örömre, végeláthatatlan békességre és nyugalomra cseréli földi forintjainkat. Jóllakottan, teljes jólétben éljük napjainkat.

Az adakozásért áldás jár. De: Pénzért nem pénz... - ez más! This whole stuff is NOT about money! Ez nem kereskedelem és nem árucsere! Isten nem ígér sem földi vagyont, sem gazdagságot azért, ha visszafordulunk Hozzá, és adakozásban is odaszánjuk önmagunkat Neki!!! Egyet ígér, azt viszont biztosan mondhatom, megteszi! Megáld bennünket olyan mérhetetlenül, hogy soha-soha nem fog érdekelni többé sem új ruha, sem autó, sem birtok, sem semmiféle földi holmi! Szellős alkonyatkor együtt sétál velünk, beszél hozzánk, és meghallgat bennünket, elmondja nekünk a terveit, előttünk világokat nyit ki...

Aki új autóra, fülbevalóra vágyik, vagy pénzre ehelyett (vagy emellé?!), az talán még sosem volt részese ennek! Az az ember nem tudja, hogy ez MINDEN, és ez mindennél több! Akit az érdekel, hogy új ruhát jobb-e hordani vagy használtat, az még nem részesült Isten valóságos, igazi áldásában egyáltalán soha!

Senki sem lehet nagyobb mint a Mestere... Ő azt mondta nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni... És miért nem? Mert csak az képes megváltoztatni a világot, aki elváltozik attól! Isten követeként vagyunk itt jelen. Hogy szabadságot hirdessünk és megváltást! Az számít, amit Ő mondott. A mi Királyunk. Az Ő szavai kézen fogva vezetnek bennünket az áldásba!

"Ő az én szeretett Fiam, Benne gyönyörködöm, Őt hallgassátok! ...Az Ő szavai életet jelentenek számotokra! ...Válasszátok azért az életet! ...Különféle idegen tanításoktól pedig ne hagyjátok magatokat félrevezettetni!" Akkor se, ha jónak tűnnek, akkor se, ha csak alig különböznek az eredetitől! Ami nem eredeti - az hamis! Ami féligazság - az hazugság!

Van egy mondás az araboknál, Észak-Afrika sivatagi népeinél. Pontosan most nem tudom idézni, de nagyjából ez a lényege: Ha a sivatag elején 5 cm-t tévedsz az útirány meghatározásánál, az nem csak azt jelenti, hogy nem fogod megtalálni az oázist, amihez elindultál, hanem azt is, hogy a sivatagban szomjan halhatsz... Ha kicsit eltérsz, már nem a korrekt irányban mész - kiszolgáltatva magad a sátánnak! A sátán pedig nem hagyja ki a ziccereket. Azonnal megrabol és kifoszt. Ne szolgáltassátok ki magatokat, kérlek titeket: FIGYELJETEK! Ha vágyunk a teljes Igazságra, a teljes áldásra, Jézus szavaira figyeljünk! Ha bármi ellentmond annak, amit Ő tanított, Isten szava az Igazság, és nem a másik, nem az, amit emberek tanítanak!!!

Szeretteim! Isten kiválasztott és elhívott bennünket! Mi Isten követeiként vagyunk jelen ebben a világban. És mint gyermekeit, szorosan átölelve meg akar tartani! Szól, hogy figyeljünk rá... Ha kitépjük magunkat ebből az ölelésből, Ő elenged. De akkor már nem tud megóvni bennünket! Akkor már, mint engedetlen fiaink, mi sem hallgatunk Rá - távolra kerülünk, s bármi megtörténhet velünk... Legyetek Éberek és Vigyázzatok! - ennyit fontos volt most elmondanom. Köszönöm, hogy megértéssel, nyitott szívvel fogadtátok!

Isten áldásával,

Shalom!

"Molnár Krisztina (szerk. Hargitai Róbert, www.hivo.hu), 2005.03. Változtatás nélkül, ezzel a teljes forrásmegjelöléssel szabadon másolható."

További információk (kezdőlap)