Kovács Géza (1925-) baptista lelkipásztor életének tanulságai
Tartalom
1. Mi a titka, hogy Kovács Géza bácsi mintegy 50 éves szolgálatát mindenütt rekordszámú megtérő és növekedés kísérte (John Wesley szolgálatához hasonlóan, csak kisebb léptékben)? Hiszen valahány gyülekezetben szolgált, mindegyik jelentősen felduzzadt, miközben a magyarországi baptisták létszáma folyamatosan apadt - az úrvacsorázó tagok száma a 14.874-es, 1940-ben elért csúcspontról 1988-ig 10.534-re csökkent (a leggyorsabban 1959 és 67 között, évi 185 taggal). Ő maga így válaszolt Géza fiának erre a kérdésére: "Csak egyenként", vagyis meg kell adni a figyelmet annak az egynek, aki éppen most nyitott az evangélium befogadására. Hetente megtartotta a keresőknek és bemerítkezésre készülőknek szóló "Barátkozók bibliaóráját", amely a gyülekezet bölcsője volt. Ha valaki testileg vagy lelkileg megbetegedett, lehetőleg másnap rövid látogatást tett a kórházban vagy az illető otthonában, az igével vigasztalva a beteget és imádkozva érte. Művésze volt az egyensúlynak. Gyülekezeteiben mindig összefért az ó és az új, s noha ő a megújulás pártján állt, türelmesen és tisztelettel bánt azokkal, akik inkább a hagyományokhoz, a régi stílushoz vonzódtak. Miközben minden téren a kegyelmet hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartotta a növekedést, a megszentelődést, a Szentlélekkel teljes életet (Keswickkel is kapcsolatba került). A Szentírás tekintélyén alapuló igehirdetéseiben, melyekben Krisztust igyekezett megszólaltatni a Szentlélek életformáló erejével, mindig evangelizált, és nagyon kedvelte a mondatról mondatra haladó szövegmagyarázatot (exegézist). Az alábbiakban kortörténetileg és sok más szempontból is tanulságos és érdekes önéletrajzából néhány választott szempont alapján próbálok kiemelni fontosabb információkat.
A) A lelkipásztori szolgálathoz vezető út
1. Kovács Géza 1942-ben tért meg a békési gyülekezetét megérintő ébredési hullám idején, Bretz Vilmos szolgálatának hatására. Eleinte bátyjaival együtt kereskedőként kezdett dolgozni, de az Úr lelkésznek hívta el, amikor 1944-ben a gimnázium 8. osztályának magánvizsgáját készült letenni. Előbb arra gondolt, hogy a Kereskedelmi Akadémia mellett magántanulóként elvégzi a Teológiát is, de mivel a háborús viszonyok között megszűnt a baptista teológiai oktatás, az üzlet viszont beindult, és ő maga házasodni készült, úgy határozott, hogy inkább gazdag üzletemberként szolgálja az Urat.
2. Mike Olgát már mintegy két éve ismerte a gyülekezetből, ám udvarlásról nem lehetett szó, mert éppen ő képviselte a gyülekezet ifjúsága körében általa szervezett önképzőkör titkáraként azt a nézetet, hogy az idejekorán való udvarlás igeellenes és helytelen. 1944 nyarának végén a front közeledtével mégis elszánta magát arra, hogy sétálni hívja Olgit, és ekkor életében először kézen fogva őt, megkérdezte tőle: "Kész volnál-e életközösséget vállalni velem úgy, hogy csak a harmadik lehetsz majd az életemben? Számomra ugyanis az első Jézus, a második a gyülekezet, és így csak a harmadik lehetsz." Olgi igent mondott, s Isten sokszor csodálatos kegyelmének köszönhetően mindketten túlélték a vészterhes időket. Csupán egy hónap volt hátra a tervezett esküvőjükig, amikor 1946-ban mégis újraindult az oktatás a Baptista Teológiai Szemináriumon. Ő már nem akart visszatérni eredeti tervéhez menyasszonya miatt, de az így szólt hozzá: "Én úgy gondolom, hogy nem lenne rajtunk Isten áldása, ha megszegnéd a Neki tett fogadalmadat. Különösen miattam ne tedd." Erre aztán az ifjú vőlegény összeomlott Isten előtt, és elszántan nekivágtak a lelkészi pályára való felkészülésnek meg a házasságnak. Olga több mint 50 éven át hűségesen és sok-sok áldozattal szolgálta férjét, segítve hivatásának gyakorlását. Négy gyermekük született: Géza (1947), Zoltán (1950), Péter (1954) és Enikő (1958).
3. KG a Baptista Teológia elvégzése közben a Pázmány Péter Egyetemen magyar-történelem szakos tanárnak is tanult (1946-tól 50-ig; eleinte még a kispapokkal együtt, hiszen akkoriban a katolikus teológia is az egyetem fakultása volt). Az egyetemen bibliai hitéről való bátor bizonyságtétele megmentette a párttagságtól, de azt is előidézte, hogy káderezésre hívták, s hosszan elbeszélgettek vele nézeteiről. Döntésüket csak szóban közölték vele: "Tanulmányait befejezheti. Iskolában tanítani nem javasoljuk. Tudományos pályát felajánlunk." Akkoriban az egyetem, illetve az arra megbízott társadalmi szervek és a minisztérium illetékes osztálya helyezte el a végzős egyetemistákat. A sikeres államvizsga után - amely kifejezetten politikai jellegű vizsga volt, és ahol szintén segített a meggyőződése melletti bátor kiállása - egy tudományos intézetbe helyezték volna, de nem élt a lehetőséggel. Korábban úgy gondolta, hogy tanárként keresi majd meg a kenyerét, de egész szívvel az Urat szolgálja. A meghurcolás és a Reáltanoda utcai gimnáziumban töltött féléves hospitálás azonban meggyőzte őt arról, hogy akkoriban nem végezhető együtt a tanári és a lelkipásztori munka - ezért nehéz döntéssel az utóbbit választotta.
1. Újpest - nehéz indulás imádsággal, böjttel és előrehívásokkal (1948-61).
a. Lelkipásztori szolgálatát zavaros körülmények között kezdte. Az 1948-50-es években evangéliumi ébredés volt a magyar protestáns egyházakban, amely Újpesten nemcsak a baptistákat, hanem (még inkább) a reformátusokat is érintette, akik - élükön Tárczy Ferenc laikus evangélistával és Gyökössy Endre lelkésszel - többször evangelizáltak a baptistáknál. Nagy feszültség alakult ki az elvilágiasodott kultúrbaptista énekkar (különösen annak vezetője) és a megújuló gyülekezet között, melynek "ügyvezetője", Révész Zsigmond gyülekezeti vén is megújult. Ő adta ifjú lelkészének az annak egész életét végigkísérő bölcs tanácsot: "Ne turkáljon a szemétdombon, amikor virágzó kertet is ápolhat - ott van az ifjúság virágzó kertje, foglalkozzon velük, és erősítse őket." Azután nagy biztatást jelentett neki, amikor fölkereste egy szelíd, áldott életű asszony, és így szólt hozzá: "Sokan látjuk, hogyan gyötrődik a testvér. Mi tizenketten összefogtunk, és hetenként egy napot böjtöléssel imádkozunk egészen addig, amíg meg nem tisztul a gyülekezet. A testvér csak legyen veszteg, végezze bátran a dolgát, és imádkozzon velünk." Hat hónapos imaharc után minden megoldódott.
b. 1949 októberében egyhetes evangelizációt tartottak, melynek utolsó igehirdetése után spontán felállt egy fiatalember, hangosan kijelentve, hogy Jézus Krisztust szeretné követni. Ezen felbátorodva Kovács Géza azonnal előrehívta azokat, akik szintén Krisztus befogadása mellett döntöttek. Több mint harmincan jöttek előre. (Akkoriban a baptistáknál nem volt szokásban az ilyesmi, KG csak Stewart Jakab békési evangelizációján látott ilyet. Attól kezdve azonban sokszor gyakorolta különféle formában, bár "óriási szellemi energiát és nagy bátorságot igénylő és magasfeszültségű ünnepélyes pillanatnak" tartja ezt, melyet csak a Szentlélek határozott indítására szabad gyakorolni.) A megtérők utógondozását követően egy hónap múlva 32-en merítkeztek be - élete legnagyobb létszámú bemerítéseként - a zsúfolásig telt imaházban. Az igehirdetés utáni ujjongó öröm közepette egy cédulán üzenetet kapott feleségétől, hogy Géza fiuk eszméletét vesztve megmerevedett. Összetörve felolvasta az üzenetet, imádságot kérve a gyülekezettől, amely buzgón ostromolni is kezdte az eget, majd fokozatosan felszabadulva hálaadásra váltott. Hamarosan jött az újabb híradás a kisfiú rendbe jött állapotáról, amit az orvos sem értett. Az ünnepi istentisztelet erre még nagyobb örömben folytatódott. Az ifjabb Kovács Géza a Rózsakerti Baptista Közösség egyik alapítója és vezetője lett.
c. KG 1953-tól 61-ig a baptista egyház legmagasabb csúcsszervének, az 5-7 fős Országos Elnöki Kistanácsnak a (kezdetben legifjabb) tagja volt, és 1957-től 64-ig egyháztörténetet is tanított a Teológiai Szemináriumon, ahol a hallgatók lelkigondozásával is megbízták.
d. 1961-ben az 56-os forradalom utáni tisztogatás elérte a baptistákat is. (Addig a kommunista hatalom a nagy népegyházak megtörésével volt elfoglalva.) Egyik napról a másikra félreállították Szabó László országos elnököt, aki egyúttal a Szabadegyházak Tanácsának elnöke, a Békehírnök baptista lap felelős szerkesztője és a Nap utcai gyülekezet lelkipásztora is volt. KG-nak is távoznia kellett Újpestről (nem indokolták a döntést, de valószínűleg az aktív ifjúsági és gyülekezeti élet zavarta a kommunistákat), ráadásul Győri Kornél végzős teológust jelölték ki utódjának. A mérhetetlenül felháborodott gyülekezet kiállt mellette, de ő az élete kritikus fordulópontjain alkalmazott módszerrel az 1Móz 19,19-20-at, pár nap múlva pedig az 1Móz 28,15-öt húzta a több száz erre a célra vett igekocka közül, megértve ebből, hogy Isten a távozás által akarja megmenteni, de majd visszahozza Újpestre.
2. Ócsa - ébredés és imádság (1961-64).
Az utasítás szerint Ócsára kellett mennie Hetényi Pál lelkipásztor helyére, akinek bevonták a lelkészi igazolványát, mert ott erőltetni merészelte az új, faragott kövekből emelni kívánt imaház építését. Az ott töltött 29 hónap idején jött Erdélyből két ébredési ember, Nagy Károly és Gergely Pál, akik igeszolgálatokat és utó-összejöveteleket tartottak. Ekkor előbb Hetényi Pál és felesége, majd sorban mind többen vallották meg korábbi felszínességüket/hitetlenségüket, és több tucatnyian újultak/tértek meg. A bűnét megvalló embert a többiek imádságban addig támogatták, amíg maga is meg nem szólalt a bűnbocsánat, szabadulás szavaival. Ha ez nem történt meg, akkor abbahagyták az imádkozást, és megbeszélték a dolgot az Ige alapján (1Jn 1,9). Egymás ismerőseiért is sokan spontán imádkoztak.
3. Végleges eltávolítás Újpestről - harc a központosítás ellen (1964)
a. 1964-ben a pártállami diktatúra jellemző szerve, az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) engedélyezte, hogy KG folytassa Újpesten lelkipásztori szolgálatát, azzal a burkolt feltétellel, hogy együttműködik velük. Hamarosan elő is álltak azzal a követelésükkel, hogy terjessze elő az addig anyagilag önálló baptista gyülekezetek központosításának javaslatát, mely szerint a gyülekezeti adományok zömét az országos központba küldenék, ahonnan méltányosan elosztva utalnák vissza a lelkipásztorok fizetését. Így nem lenne szükség a KG által szervezett Közalapra (melyben a kisebb/szegényebb gyülekezeteket a nagyobbak/gazdagabbak támogatták), és jobban tudnák kézben tartani, irányítani a Baptista Egyházat. Ő azzal érvelt, hogy ez megrontaná a tagok adakozó készségét, a lelkipásztorokért és missziójukért vállalt felelősségtudatot; és soha nem lenne képes egy ilyen, látásával ellentétes javaslat előadására. Erre Straub osztályvezető úr - aki a beszélgetés elején feketével és süteménnyel kínálta - kézfogás nélkül ajtót mutatott neki, kijelentve: Úgy látszik, ön nem lesz egyházának a pénzügyminisztere."
b. Egy-két év múlva - KG eltávolítása után - mégis megtörtént a központosítás, és később csakugyan beigazolódtak a félelmei. A legtöbb gyülekezet tovább sorvadt, a tagok adakozó készsége minimálisra csökkent, és a központba beküldött pénzadományok 1998-ban már csak az egyházi költségvetés kb. 10%-át fedezték. Ráadásul a korábbi kettős vezetés is megszűnt, amikor Dr. Somogyi Imre, a Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetségének (MBGYSZ) elnöke elvállalta a hitközségi elöljáró tisztségét is, aki országos szinten intézte az ingatlanokkal kapcsolatos jogi ügyeket és vezette az anyakönyvet (mivel az összes egyházi ingatlan a Budapesti Hitközség nevén volt). Később, 1996-ban Dr. Almási Mihályt választották meg országos elnöknek Révész Árpád helyére, s miután Győri Kornél lemondott főtitkári tisztéről, KG-t akarták megválasztani utódául. Ő fiatalabb embert javasolt, így Mészáros Kornél lett a főtitkár, KG pedig 2000-ig az egyházat irányító Szövetségi Tanács tagja lett, ahol szintén a gyülekezetek önállóságát és a helyi missziós evangéliumi kezdeményezések támogatását szorgalmazta - eredménytelenül. Így maradt az áldatlan állapot: a Magyarországi Baptista Egyház egyetlen jogi személy, egyetlen irányító szervvel, a gyülekezetek önállóan nem alkalmazhatnak senkit, nem építkezhetnek stb., pedig a külföldi baptista gyülekezetek - sőt a püspöki rendszer ellenére a hazai református gyülekezetek is - mind önálló jogi személyek.
c. Újpesten felújították az imaházat, majd megtartották a szokásos ifjúsági tábort Tahiban, melynek végén, augusztus 20-án a döntésre való felhíváskor mintegy 40-en jöttek előre, köztük KG fia, Zoltán is. Hamarosan fegyelmi tárgyalásra hívták Kalkó Józseffel együtt a Baptista Egyház országos központjába azzal a váddal, hogy üdültetés helyett evangelizáltak. Végül KG lelkipásztori igazolványát is bevonták, megfosztva őt minden egyházi szolgálattól és tisztségtől. Hiába volt az újpesti gyülekezet korábbinál is hevesebb tiltakozása, neki mennie kellett. Tudta, hogy az egész mögött az ÁEH áll, mégis rosszulesett neki, hogy egyházának vezetői még titokban sem közölték vele, hogy e nyomás hatására kell cselekedniük (nyíltan persze utalniuk sem volt szabad az ÁEH szerepére), sőt személyesen később sem kértek tőle bocsánatot. A gyülekezet és annak szolgálata, a misszió az élete volt - "csontjaiba rekesztett tűz" (Jer 20,9) -, s most mindezt elvették tőle. Istennek öntötte ki a szívét egy hosszú levélben, s nála találta meg a vigasztalást és a békességet.
4. Polgári munkakörben (1965-72)
a. Mivel a szocialista Magyarországon a munkanélküliség elzárással járó bűncselekmény volt, haladéktalanul polgári foglalkozást kellett keresnie. Gyülekezeti kapcsolatok révén a Chinoin X. üzemébe került segédmunkásként, ahol három hónapig dolgozott három műszakban. Megismerte a szocialista nagyüzem belső életét - többek között a pazarlást: 6-8 liter tiszta alkoholt öntöttek ki egy-egy bepiszkolódott gumikesztyű megtisztításához. Ezután áthelyezték a Tanács műszaki osztályához tartozó "Út- és Épületkarbantartó Költségvetési Üzembe" telepvezetőnek, mert az ottani lopások és sikkasztások miatt megbízható emberre volt szükség. Miután a kulcspozíciókba megbízható hívő ismerősöket helyezett, megbirkózott a feladattal, és a bizonyságtételre is lehetősége nyílt. Egyik kollégájának halálakor a feleség őt kérte meg a temetési szolgálatra, ahol szinte 100%-osan hitetlen "gyülekezetnek" hirdethette az evangéliumot.
b. Vasárnaponként egyre több helyre hívták szolgálni - előbb csak a legbátrabb lelkipásztorok, majd (mivel nem lett következménye) mások is. A lelkészek többsége azonban elfordult tőle (mindegyikük megkapta az egyházvezetés határozatát, amely KG "egyházi szolgálatát befejezettnek nyilvánította"), régi barátságai közül is sok megszakadt, és sosem állt helyre. 1966-ban meghívást kapott a Torontói Magyar Baptista Gyülekezetben való lelkipásztori szolgálatra és a családjával együtt történő kitelepedésre, melyet végül Isten akarataként vettek. Ebben támogatta őket a tanácselnök, aki gyerekkori barátja volt a belügyminiszternek, ám az ÁEH elnökének nagyobb hatalma volt, így hazánkban maradtak. Nagy szó volt, hogy mindhárom fiát felvették az egyetemre, amihez önmagában kevés lett volna a kitűnő érettségijük, ha apjuk lelkész marad. A telepvezetőt azonban a munkásosztályhoz sorolták, ami a legelőnyösebbnek számított - utána következett a paraszti, majd az értelmiségi, végül az egyéb származás (utóbbihoz sorolták a volt tőkések és főurak meg az egyházi emberek gyermekeit). Megpróbálták ugyan beszervezni besúgónak, de némi ügyességgel és Isten segítségével sikerült ezt megúsznia. Palotay Sándor, a Szabadegyházak Tanácsának elnöke négyszer is "beszélgetésre" hívta, melyeken intés, fenyegetés és ígéret volt az osztályrésze. Palotay egyszer kijelentette: "Ha abbahagyod az országjárást, megkapod Budafokot." Kifejezett ígéret nélkül meg is kapta.
5. Budafok (1966-89)
a. 1956-ot többek között az 1968-as csehszlovákiai események is egyre inkább háttérbe szorították, így már az 1970-es évek elején és az egyre jobban fellazuló "gulyáskommunizmus" idején hazánk volt a szocialista táborban "a legvidámabb barakk". Ennek ellenére továbbra sem engedték KG-nak, hogy tanítson a teológián, mivel fiai "túl eleven ifjúsági munkát végeztek, méghozzá gyülekezetközi szinten", és külföldi útján "lelkészként viselkedett" (meghívásoknak eleget téve előadásokat, prédikációkat tartott). 1970-ben ugyanis három hónapot az Egyesült Államokban és Kanadában tölthetett, ahonnan hazatérve beszámolókat kellett készítenie útjáról a Baptista Központnak, majd az ÁEH-nak. A budafoki gyülekezeti szolgálatot azonban megkapta - eleinte polgári foglalkozását megtartva, heti két szabadnappal, 1972-től pedig hivatalosan a gyülekezet gondnokaként. Meyer Henrik sok veréssel és halálos áldozattal is járó üldöztetés közepette kezdte a missziómunkát 1881-ben Budafokon (az akkori Promontoron), ahol egy kicsi, de buzgó, eleinte német ajkú gyülekezet jött létre. Az úrvacsorázó tagok száma 1967 és 76 között 33-ról 154-re (majdnem ötszörösére) nőtt, majd némi megtorpanás után 270 fölé emelkedett. Közben persze az imaházat is kinőtték, újat kellett építeni, ahol vasárnaponként 5-600-an is összegyűltek.
b. 1972-ben KG felmondta telepvezetői állását, és papíron a baptisták Országos Központjának gondnoka lett (mivel másként túl független lett volna, amit az ÁEH nem engedélyezett). Ott ugyan semmilyen munkát nem végzett, és fizetést sem kapott, de legalább megtarthatta lelkészként szerzett 26 év szolgálati idejét. Mivel a kommunistáknak nem tetszett a külföldiek nagy jövés-menése Budafokon (gyakran és szívesen fogadták több külföldi misszióstársaság, köztük a tóalmási Élet Szava [World of Life] és a Timóteus Társaság tagjait), 1984-ben az egyházi elnökség közölte vele, hogy meg kell szüntetni "illegális foglalkoztatását", és nyugdíjba kell mennie. Ő teljes megdöbbenésében kijelentette, hogy előbb mennyei Gazdájával és az őt foglalkoztató gyülekezettel kell megbeszélnie a dolgot. Végül 1989-ig maradhatott.
6. Menedék Alapítvány. 1983-ban Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke értesítette KG-t, hogy e testület felekezetközi missziómunkát kezdeményez a kallódó ifjúság (csövesek, prostituáltak, alkoholisták) mentése érdekében, és meghívta őt alakuló ülésükre. Korábban Géza fia már évekig munkálkodott a budapesti csövesek között, főként Zoli nevű barátja révén, aki azelőtt gyülekezeti tag volt, majd a Kosztolányi téri banda második embere lett. E kezdetekből idővel kialakult a Menedék Alapítvány, melynek 1999-ben közel 50 főállású és számos önkéntes szolgálattevője volt, s Budafokon ifjúsági teaklubot, "Segítő kéz" irodát, Fiúotthont, Leányotthont és Kismama otthont működtettek; a somogyi Bodrog községben kisgyermekeket befogadó Védett Otthont létesítettek, Kiskunmajsán Menedékvárost alapítottak, Tarpa környékén pedig tíz falura kiterjedő családsegítő szolgálatot szerveztek.
7. Az Élet Szava Alapítvány létrejöttében is jelentős szerepe volt KG-nak; a lakásukon írták alá az alapító okiratot 1989 februárjában, és két évig ő volt a kuratórium elnöke. Négy szervezet volt az alapító: az amerikai Word of Life, a Magyarországi Baptista Egyház, a Keresztyén Testvérgyülekezet és a Menedék Alapítvány. Előbb Budapesten volt a központjuk, majd Tóalmáson megkapták az Andrássy-kastélyt. Miután KG Debrecenbe költözött, átadta a vezetést az igazgatónak, Eric Murphynek. Úgy gondolja, hogy Tóalmáson sok jó történik: a felkészített csoportvezetők, a rendkívül sűrű program, a vidám hangulatkeltés mellett sok fiatal megismeri a Bibliát és Jézus Krisztust, de hiányzik a lelki mélység, mivel valódi élet csak ott fakad, ahol bűnismeretben, bűnbánatban összetörve ismeri meg és fogadja el az ember Krisztus kereszthalálát és a bűnbocsánatot. Így a tóalmási döntésekből csak akkor lesz újjászületés, ha az illető hazatérve erre alkalmas környezetbe kerül.
8. Billy Graham 1989. július 29-én tartott evangelizációt a budapesti Népstadionban. Dr. Haraszti Sándor a szűk körű szervezőbizottságba bevonta KG-t is, aki evangélikus, református és baptista gyülekezetekben is foglalkozott a tanácsadók toborzásával és felkészítésével. A több mint százezer résztvevő közül mintegy 25-30 ezren jöttek előre a megtérésre híváskor. Nem lehet tudni, hány igazi megtérés történt, de utána 5-6 évig KG minden bemerítkező csoportjában volt olyan ember, aki elmondása szerint ezen az evangelizáción kapta az első komoly érintést.
9. Debrecen (1990-1995). KG szolgálata idején, öt és fél év alatt a gyülekezet 327-ről 505 tagúra növekedett, és közel 200 főt merítettek be. A sok szolgálat és megterhelés közepette 1993-ban "szerencsésen" túlélt egy infarktust, 1995-ben pedig 8 hónapig tartó ideggyulladás kínozta bal lábát. Jórészt debreceni tapasztalatait összegzi "A gyülekezetnövekedés titkai" c. szakasz.
10. Kecskemét (1995-200?). A szerencsésen vegyes társadalmi összetételű gyülekezet létszáma a szokásos módszereket alkalmazva az első 4 évben közel megduplázódott. Felesége, Olgi 1998-ban hosszabb betegség után elhunyt abban a percben, amikor KG belső indíttatásra zokogva így imádkozott érte, a kezét fogva: "Úr Jézus, küldd el angyalaidat, és parancsold meg nekik, hogy vigyék el őt hozzád!" Ekkoriban sokat gyötörték a mulasztásai: sok minden előbbre való volt életében a feleségénél, aki rajongva szerette őt, és minden elképzelhető áldozatra kész volt, hogy teljesen szabaddá tegye őt a szolgálatra. Felesége betegségében és halálában az is közrejátszhatott, hogy Péter fiuk, aki a budafoki gyülekezet vénje volt, 1994-ben elhagyta feleségét és 4 gyermekét. Kizárták őt a gyülekezetből, később anyagi gondjai miatt KG-hoz költözött, és sokat gyötrődött az egész helyzet és a tőle ajándékai ellenére elidegenedő gyermekei miatt. Ugyan megszakította azt a kapcsolatot, amely miatt elhagyta a családját, de a visszautat sokáig nem találta meg. (Tudtommal Istenhez azóta már visszatalált - KG mindig is hitt ebben.)
1. Nézetek és tanítás. KG 1992-től 1996-ig a Missziói Főiskola igazgatójaként, a Misszióiskolának a Baptista Teológiai Akadémiába való beolvasztása után pedig a BTA főigazgató-helyetteseként részt vett az egyházat irányító Szövetségi Tanács munkájában, 1996-tól 2000-ig pedig az Országos Közgyűlés választotta meg a Tanács tagjává. Az általa tanított tárgyak a következők voltak: kegyelemtan, koinónia (kis csoportos ige- és imaközösségek), homiletika és evangelizáció. Küzdelmei ellenére (alighanem az állami akkreditáció szorgalmazása miatt) 1996-tól teljesen megszűnt a Misszióiskola, illetve a missziói szak önállósága, majd 1998 őszétől nem is taníthatott a BTA-n. Elbocsátását írásban nem indokolták meg, de szóban közölték vele, hogy nem tűrhetik meg az üdvösség elveszíthetetlenségének általa hirdetett teológiai tanát. Erre kijelentette (mindhiába), hogy nem ezt tanítja, hanem a következőt: akit Isten a Szentlélek által újjászült, nevét beírta az Élet Könyvébe, és életét elrejtette "Krisztussal együtt az Istenben" (Kol 3,3), azt meg is tartja az üdvösségben. Ebben a megtartó kegyelemben hisz, amelyet Isten az Igéjében sok helyen megígér, és amit nem nélkülünk, hanem a mi hitünk és engedelmességünk által munkál. Ugyanakkor Isten szuverén, és senki nem írhatja elő neki, kit hogyan tart meg, vagy törli-e nevét az Élet Könyvéből ("kizárhatja az üdvösségből a tudatosan és konokul szembefordulót" - írta KG egy levelében). Egy másik alkalommal (1989-ben) Izraelben Wim Malgóval vitatkozott a halálbüntetésről. Wim Malgo szerint ennek eltörlése igeellenes; KG viszont (feltehetően kegyelemtanával összefüggésben, főként az Újszövetség alapján) a halálbüntetés ellen foglal(t) állást.
2. Testamentum. 2000. május 30-án, amikor az újonnan megválasztott szövetségi tanács - Mészáros Kálmán új egyházelnök vezetésével - első ülését tartotta, KG élt az ünnepélyesen elbocsátott korábbi tanácstagoknak adott lehetőséggel, és elmondta "végrendelkezését", melyet három pontba szedett (rövidítve, összefoglalva közlöm): 1. Munkálják azt, hogy a gyülekezetek önálló missziós, anyagi és jogi felelősséggel felruházva legyenek gazdái és motorjai egy új evangéliumi megelevenedésnek és ébredésnek. 2. Hagyjunk fel azzal, hogy a kormány által erőteljesen támogatott történelmi egyházak kapuján zörgetünk. Mi közösségi egyház vagyunk, és nem népegyház: azok között van a helyünk, akik szintén csak újjászületett embereket vesznek fel a gyülekezeteikbe. A legrégebbi közösségi egyházként az a küldetésünk hazánkban, hogy összefogjuk és egységbe szervezzük az egészséges evangéliumi közösségeket - melyeket a kormány leszakítani, háttérbe szorítani igyekszik, illetve ebben a történelmi egyházak partnere. 3. Ne veszítsük el közösségünk mozgalmi jellegét. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy nagyegyházi allűröket vegyünk fel. A Teológiánk pedig jelenleg parókus lelkészeket képez. Nekünk sokkal inkább evangelizátorokra, mint tudós papokra van szükségünk.
3. Ébredés összefogással?
a. Amikor az I. században a 12 apostol evangelizációs szolgálata elakadt a zsidóság körében, Isten kinyitotta a kaput a pogányok felé, és a népek hosszú sora tért meg. Tulajdonképpen ez a pogánymisszió folytatódik ma Koreában, a Fülöp-szigeteken, Afrikában stb. Magyarország névleg keresztény ország, ahol a katolikus, református és evangélikus egyházak a sajátjukként tartják számon a náluk keresztelt (illetve anyakönyvezett - 150 éve minden hazánkfia valamelyik történelmi egyházban volt anyakönyvezve, mivel csak egyházi anyakönyvezés volt) embereket akkor is, ha azok utoljára a keresztelőn láttak belülről templomot, nem hisznek, és nem gyakorolják a szertartásokat, de származásuk alapján az adott egyházhoz tartozónak vallják magukat. A történelmi egyházak szerint az evangelizáció azt jelenti, hogy a templomtól elszakadt emberek visszatérnek saját templomukba; az új evangéliumi közösségekre pedig úgy tekintenek, mint a hithű zsidók a Jézust elfogadó zsidókra, akik az előbbiek szerint megtagadják ősi vallásukat. A megtért, újjászületett emberekből létrejött evangéliumi közösségek szerint viszont a meg nem tért ember ősei vallásától függetlenül a kárhozat tengerében vesztegel, Jézus Krisztus pedig minden tanítványát és gyülekezetét arra hívja és küldi, hogy az evangélium által mentse az üdvösségre ezeket az embereket. A kárhozat tengerében nincsenek felekezeti szektorok, s a halászati engedélyt Isten adja az egész tengerre vonatkozóan. Becstelen dolog a már kihalászott halakat elorozni, de a halászásban inkább összefogni kellene, mint egymás területét tudatosan féltékeny indulatból megzavarni, sőt onnan kitiltani.
b. A második világháború idején és után élt nemzedék létrehozta a Szabadegyházak Szövetségét, melyben a közösségi kisegyházak fogtak össze. Ez a testület a kommunizmus alatt politikai szervezetté vált, és teljesen kiszolgálta az ÁEH-t, így a rendszerváltás természetszerűen elsodorta. KG szerint elsősorban a baptisták nagy hibája és mulasztása, hogy helyette nem jött létre hasonló szervezet, amely élére állhatott volna egy evangelizációs összefogásnak. Igaz, 1996. május 7-9-én Csillebércen (a koreai tapasztalatok után) felekezetközi evangelizációkat elindító konferenciát szerveztek, melyen minden felekezetből voltak résztvevők, összesen több százan - bár jórészt a kisegyházakból (a Hit Gyülekezetét nem hívták meg). A viszonylag aktívabb reformátusok azonban igényelték, hogy megszövegezzék az együttműködés teológiai minimumát. Erre létrehoztak egy bizottságot (KG is tagja volt), amellyel az összefogás ügyének szent lángja el is halt.
c. Mivel a baptistáknak (a kisegyházakhoz hasonlóan) nincs történelmileg kialakult nagy tömegbázisuk, megmaradásuk és növekedésük egyetlen lehetősége a Szentlélek ereje által hirdetett evangélium és a megtértek élő, meleg, otthont adó, biblikus gyülekezeti közössége. Magyarországon vannak ilyen (baptista) gyülekezetek is - ahol folyamatosan térnek meg a világból jövő emberek -, de kisebbségben vannak. A baptisták nagyegyházi törekvéseinek ára, hogy a nagy történelmi egyházak kinézik és lekezelik őket, a kis közösségi egyházak pedig élettelennek tekintik őket, és elidegenednek tőlük. Ugyanakkor beigazolódott KG félelme (ld. az Újpestről való eltávolításával kapcsolatban leírtakat): a 2000-es évek elején az egyház központi költségvetésének már csupán 5%-át tették ki a gyülekezetek részéről beküldött adományok.
1. Az 1950-es évek ébredési hulláma állította az érdeklődés középpontjába a beteggyógyítás és a nyelveken szólás problémáját. E témakörben egy ízben Sréter Ferenc lakásán mintegy 30, különböző felekezetű lelki munkás tartott egész napos megbeszélést, melynek egyik meghatározó személye Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor volt. Ekkor KG-ban olyan igei látás tisztult ki a gyógyítást illetően, amely egész életét meghatározta. (Volt egy felekezetközi imaközösségük is, melynek tagjai KG mellett a Testvérgyülekezetből, a szabadkeresztyénektől, reformátusoktól és Sréter Ferenc Szabad Evangéliumi közösségéből valók voltak. Több közös evangelizációs alkalmat is szerveztek gyülekezetekben, 1957-ben pedig Tahiban Alliansz-konferenciát tartottak.)
2. Ócsán egy hölgy eufóriás örömben nyelveken kezdett imádkozni, amit KG más esetektől eltérően tisztának érzékelt, mégis megkérte őt az elé jövő 1Kor 14,28 alapján, hogy nyilvánosan ne szóljon nyelveken. Az asszony először meglepődött ezen, de utána két napig étlen-szomjan böjtölve imádságban kért útmutatást Istentől, aki végül azt mondta neki (mintha melléje állt volna valaki): "Tégy úgy, ahogyan a szolgám mondta". Később egy akkor megtért testvérnővel házi imaközösséget hozott létre, amely Ócsán az evangéliumi misszió erőssége volt; az ébredés pedig zavartalanul folyhatott tovább.
3. Nagykőrösön - ahová KG 1955-től 1964-ig, majd 1973-tól 1990-ig járt szolgálni, noha ez missziós tevékenységének mindig mellékterületét képezte - a tagok közel kétharmada pünkösdi háttérből jött, és magával hozta az ottani gyakorlatot. Bár elítélően beszéltek az ott megszokott túlzott hangoskodásról, a veszekedésig fajuló gyakori vitákról, az új érzelmi élményeket hajszoló, tusakodó imádkozásról, sokan még mindig megerősítően belekiabáltak az imádkozásba vagy a prédikációba. (Igen! Ámen! Halleluja! stb.) Volt, aki oda sem figyelve, sőt magát észre sem véve mondogatta a szokásos, érzelmileg túlfűtött szavakat. Idővel aztán a legtöbben megcsendesedtek, különösen az imádságban. Időnként pünkösdi lelkipásztorok is szolgáltak náluk igével, méghozzá áldásosan. 1956-ban kérésre KG meghívott egy magyar származású amerikai csodagyógyító pünkösdi pásztort. Sok beteg eljött az alkalomra, köztük egy epilepsziás, egy asztmás és egy vak is. A gyógyító az igehirdetés után egyenként megkente olajjal a betegeket, és kézrátétellel imádkozott értük - az enyhébbtől a súlyosabb betegek felé haladva -, megkérve őket, hogy egyenként köszönjék meg hangos imában a gyógyulásukat. Ám a vakhoz érve nyilvánvalóvá vált, hogy nem történt gyógyulás, mire magyarázkodni kezdett, a betegre terhelve a kudarc okát (csak a teljes bizonyossággal hívő beteg gyógyul meg, ilyenkor a gyógyulás már el is kezdődik, csak még nem nyilvánvaló, stb.). Később az epilepszia és az asztma is maradandónak bizonyult. Isten ma is gyógyít (csodásan is), de a betegséggel is szolgálhatja a javunkat (Róm 8,28). Jézus és az apostolok szolgálatának középpontjában soha nem a gyógyítás állt - nem hirdettek gyógyító alkalmakat -, hanem a Krisztusról szóló evangélium.
4. KG az 1960-as és 70-es évek karizmatikus hullámával Budafokon küszködött, az 1980-90-es évek hullámával pedig már részben Debrecenben. A pestlőrinci baptista gyülekezet lelkipásztora, Perjési István vezetésével - aki hosszú évekig KG egyik legközelebbi imatársa volt - 1995-ben sokan kiváltak a Baptista Egyházból, és megalapították az Agapé Gyülekezetet. 1990-ben négy debreceni ifjúsági vezető részt vett egy ún. "Eurovízió konferencián", melyen "vallásos ördögöt" űztek belőlük köhögés, öklendezés, hányás kíséretében. Prófétai kijelentéseket is kaptak: kettőjüknek lelkipásztori jövőt jósoltak. (Ők ugyan nem lettek lelkészek, de egyik társuk főállású missziói munkát végez - igaz, erre vonatkozó prófécia nélkül.) KG hosszan beszélgetett velük, kifejtve a Biblián alapuló aggályait, mire ketten bűnbánóan visszakoztak, a harmadik megingott, a negyedik viszont kitartott, és végül kizárták a gyülekezetből.
5. KG könyvet is írt a lelki ajándékokról "Karizmák a Biblia világosságában" címmel (Menedék Alapítvány, 1997). Ebben egyfajta köztes álláspontot képviselve kifejtette, hogy karizmatikus reformációban élünk, a Szentlélek ajándékait Isten sosem vonta vissza, és azok nélkül nincs élő, növekvő gyülekezet. A karizmákra tehát szükség van, de csak úgy, hogy azok ténylegesen a Szentlélek haszonra és építésre adott ajándékai legyenek és maradjanak az ajándékozó Szentlélek (Szent Szellem) uralma és fegyelme alatt, a Biblia tanítása szerint. Nem tartja biblikusnak azt a karizmatikus tanítást, mely szerint a Lélekkel való megtelés (egyetlen vagy legfőbb) jele vagy bizonyítéka a nyelveken szólás. Úgy gondolta azonban, hogy mivel ezek nem üdvösséget érintő kérdések, együtt tud munkálkodni karizmatikusokkal (ha néha nehezen is), mint ahogy a református, evangélikus és katolikus egyházakon belül is vannak karizmatikus közösségek (nyugaton a baptisták között is). Ezért Révész Árpád országos elnökkel együtt (Győri Kornél főtitkár és mások ellenében) igyekezett elkerülni a szakadást, amely végül inkább a kialakult bizalmatlanság, mint a teológiai véleménykülönbség miatt következett be.
III. A gyülekezetnövekedés titkai
1. A növekedést természetesen az Úr adja, de a mi feladatunk az ültetés és az öntözés (1Kor 3,6-7). Isten oda ad áldást, ahol van áldozat. Az alábbiakban megkísérlem összefoglalni a Kovács Géza bácsi által említett, egy vagy több gyülekezetében tapasztalt fontos tényezőket. Lásd "A gyülekezetnövekedés titka és útjai (A folyamatos ébredés 16 feltétele)" c. könyvét (Menedék Alapítvány, 2003).
A) A kegyelmi gondolkodás uralma
1. "Nem azon van a főhangsúly, hogy neked döntened kell valamiben (bár nyilván erre is szükség van), hanem az igazán fontos az, hogy Jézus Krisztus által Isten már döntött a te javadra. Nem azt erőltetem, hogy valakinek meg kell bánnia és el kell hagynia a bűnét, hanem azt hirdetem, hogy Jézus Krisztus magára vállalta a bűneidet, elszenvedte a büntetésedet, és kereszthalálával elvette a bűneidet! ...Senki se kárhozik el a bűnei és bűnössége miatt, hiszen Jézus Krisztusban ingyen, kegyelemből Isten elrendezte a bűneinket. Csak azért kárhoznak el emberek, ha konokul és hitetlenül elutasítják Istennek a kegyelmét. Az igazán mély, mindent elsöprő és megsemmisítő erejű bűnbánatot a Szentlélek munkálja éppen azáltal, hogy Isten szeretetének világosságában látom meg a magam gonoszságát és az emberi természetem romlottságát. És azt, hogy Isten - így, ahogy vagyok - Krisztusért megbocsátott és fiává fogadott. A megváltozást is Ő munkálja... A kegyelem nem követelményeket, szabályokat gyárt, és nem korlátokat állít, hanem szeretettel vonz, ölel, véd, újjáteremt és megerősít arra, hogy a szakadékok mellett és veszedelmes örvények közt is bátran és biztonságosan járj, mert Jézus kezében tart és győzedelmessé tesz."
2. A gyakorlatban ezt pl. úgy alkalmazták, hogy egy ismerős hitetlen házaspár kérésére gyülekezeti menyegzőt tartottak nekik, miután Géza bácsi személyes beszélgetésen meggyőződött róla, hogy legalább a teremtő Isten létezésében hisznek, és őszintén tudnak válaszolni a szertartás szerinti kérdésekre. Több mint száz kívülálló hallotta így az evangéliumot, s két éven belül a család három tagja megtért és beépült a gyülekezetbe. Máskor összeadtak két elvált embert, akik közül a feleség már megújult gyermekségétől ismert hitében, a férj még inkább keresőnek számított, bár hívő családban nőtt föl. Miután KG többször elbeszélgetett és imádkozott velük, házasságkötésüket nem találta bűnösnek. Ezért a feleség tagságát felfüggesztették a "felemás iga" miatt, hogy meggyőződjenek az új helyzetben tanúsított hűségéről, de menyegzői istentiszteletet tartottak nekik. Fél év múlva a feleséget visszavették a tagok közé, 1,5-2 év múlva pedig a férj is megtért és bemerítkezett. A debreceni gyülekezetben hat év alatt megáldott 32 házasságból csak kettő volt felemás igás, és mindkét esetben nemsokára megtért a nem hívő fél. Ugyanitt hét élettársi kapcsolatban élő pár tért meg. Mind a hét esetben különváltak - nemegyszer alighanem anélkül, hogy erre utasítást kaptak volna, mivel a Lélektől megérintett fél tiszta életet akart élni (KG-t egyszer arra indította a Szentlélek, hogy csak Jézusról és az általa teremtett új életről beszéljen két ilyen párnak, bár magától szigorúbban bánt volna velük) -, majd közülük mindkét fél megtérése után hat pár házasságra lépett.
3. A kegyelemnek kell uralkodnia az igehirdetésben, a lelkigondozásban, az ügyintézésben - mindenben. Budafokon sokat segített a növekedésben a gyülekezet felszabadult, örömteljes kegyelmi légköre. Az igehirdetés terén KG arra törekedett, hogy ne az Igéről és Krisztusról beszéljen a szószéken, hanem szólaljon meg a Szentlélek által maga az Ige, vagyis Jézus Krisztus, és ezáltal minden prédikáció maradandó, felfrissítő szellemi élményt jelentsen, amely életformáló erőként hat egész lényükre. Ezért minden alkalommal komoly imaharcban tusakodott a térdein, elkérve Istentől a megfelelő igét és a Lélek jelenlétét, "hatékony kegyelmét". (Lásd pl. néhány debreceni prédikációját.) A gyülekezeti fegyelem gyakorlásakor is szerepet kapott a kegyelem: a hűtlenkedők tagságát előbb felfüggesztették, és csak akkor törölték, ha 1-2 évig többszöri intés ellenére is hűtlenek maradtak. Bővebben lásd "Kegyelemből hit által" c. könyvét (Menedék Alapítvány, 2002).
B) Evangelizáció és tanítványság
"A gyülekezeti élet olyan, mint a húsleves - forrón az igazi" (Győri Máté).
1. Személyes evangelizáció - a lélekmentés szolgálata. Hazánkban (és a legtöbb kultúrában) nagy jelentőségűek a személyes kapcsolatok, melyek nemcsak az elhelyezkedésben játszanak fontos szerepet, hanem az evangelizációban is. E téren gyakran a világból megtérők tudják a legjobban kihasználni "kapcsolati tőkéjüket". "Ébredés... akkor és addig van egy gyülekezetben, amikor folyamatosan vannak kívülről (nem baptista és nem vallásos háttérből) való megtérések. Ha [ezek] elmaradnak, a mi gyermekeink közül is egyre többen elszakadnak, vagy nem térnek meg, majd általában különféle bűnök, bajok, meghasonlások ütik fel a fejüket a tagok között. Vagyis a gyülekezet akkor és addig van az Istentől rendelt helyén, amíg betölti a legfőbb küldetését: a lélekmentés szolgálatát az Evangélium által. Ez mindig a kifelé - a világ felé - való nyitást jelenti... Ha egy gyülekezetnek nincs expanzív missziós stratégiája, munkálkodása és gyümölcsözése, akkor önmagával kénytelen foglalkozni".
2. Evangelizációs alkalmak. Debrecenben minden vasárnap este evangelizáció volt, melyen bizonyságot tettek az új megtérők, és a régiek közül is sokan tanújelét adták megelevenedésüknek. A spontán bizonyságtevők kiszorították a versmondókat. ("Az élet ránő a halálra, mint a tavaszi fű az ősz és a tél avarára".) Az énekkar is gyakran szolgált megelevenítő erővel. Sűrűn tartottak 2-3 napos szabadtéri és több hetes sátoros evangelizációkat, meghívott előadókkal. Ilyenkor szórólapokkal árasztották el a várost, és a különböző médiumokban hirdették az eseményt. Bekapcsolódtak a nemzetközi műholdas Graham-evangelizációkba is. Sokfelé tartottak bibliai alapú nyári angol nyelvtanfolyamokat anyanyelvi tanárokkal és segítőkkel. Ezekért csekély részvételi díjat is kértek, melynek hatására a résztvevők általában komolyabban vették a tanfolyamot.
3. KG 50 éven át szinte végig hetenként megtartotta a Barátkozók bibliaóráját (a debreceniek "döntők órájának" nevezték el), melyet olyan "hálónak" tekintett, amely kifogja az őszinte megtérést keresőket. Új emberek születésének otthont adó "szülőszobának" is nevezte, ahol a jó eredményhez steril környezet és felelősségteljes közreműködés kell. Minden új érkező részletesen bemutatkozott (a régiek is röviden), beszámolva külső körülményeiről és gondolkodásáról, hitéről. Ez oldott, közvetlen közösséget eredményezett az alkalmakon, melyek szisztematikus ismeretet nyújtottak a hit dolgairól. Bármikor bele lehetett szólni és kérdezni, amit gyakran meg is tettek, legszemélyesebb problémáikat is előhozva. A 4-6 hónapos sorozat hossza a jelenlevők lelki növekedésétől függött: egyes témákat ismételni kellett az újonnan jöttek vagy az életformáló igeként való elsajátítás kedvéért. A megtérés, újjászületés témáján nem léptek túl, amíg lehetőleg mindenki vagy meg nem tapasztalta ezt, vagy magától ki (gyakrabban le) nem maradt. A lemaradók egy újabb csoporthoz csatlakozva értek meg a bemerítkezésre. Gyakori volt a megható bűnbánat, bűnvallás, amikor imádságban összefogva "tetőt bontó hittel" vitték az illetőt Jézus elé - így azt a frissen megtért házaspárt is, akik megvallották közös szenvedélyüket, a dohányzást, és a csoport imádságának percétől megszabadultak tőle. A témák vázlata: 1. A Biblia 2. Jézus Krisztus 3. A teremtő Isten 4. Az ember (teremtése, házassága, bűnbeesése) 5. Isten közeledése a bűnbeesett emberhez öt szövetség által (a lelkiismeret, a gondviselés, az ígéret, a törvény és a kegyelem szövetsége) 6. Az Istent kereső ember útja Istenhez (felébredés, megtérés, újjászületés, megszentelődés, Szentlélekkel teljes élet) 7. Az újszövetségi gyülekezet (épülése, szertartásai, szentsége, fegyelme, szolgálata, reménysége) 8. Baptisták a világban és hazánkban. Mindezt kifejtette "Istent keresők bibliaórája" c. könyvében (Menedék Alapítvány, 2002).
4. Kis csoportok. A korosztályonként és/vagy családi állapot alapján megszervezett csoportok a vasárnapi istentisztelet előtt vagy hétköznap este jöttek össze az imaházban/templomban vagy házaknál. Megfelelő előkészítéssel és lelki vezetőkkel a növekedés fontos tényezőivé váltak.
5. Családlátogatás. Rendszeresen látogatta a gyülekezeti családokat. A sokszor órákig tartó beszélgetéseken sok mély probléma is előkerült, melyeket gyakran sikerült vagy azonnal, vagy további békítő beszélgetéseken rendezni anélkül, hogy "ügy" lett volna belőle - még ha az érintettek esetleg ezt szerették volna is. Máskor a gyülekezettől régen elidegenült embereket sikerült visszahozni a látogatások révén.
6. Szolgálattevők konferenciái. Általában évenként különvonultak pár napra a különféle szolgálatok vezetői lelki épülés és döntéshozás céljából. Azokat is hívták, akik helyüket keresték valamilyen szolgálatban. Egyrészt egyenként az Úr elé állva számot adtak egymásnak egyéni életük áldásairól, örömeiről, hibáiról és a terveikről, majd imádkoztak egymásért, megtapasztalva Isten közelségét és kegyelmének kiáradását. Másrészt sorra vették a szolgálati területeket, beszámolva az eredményekről és kudarcokról, keresve a javítás lehetőségeit, és imádkozva a még gyümölcsözőbb munkáért. E konferenciák nélkül KG elképzelhetetlennek tartja a gyülekezet növekedésének szinten tartását.
7. Imaközösség. A Bibliában semmire sincs több és erőteljesebb biztatás, mint az imádkozásra. Egy gyülekezetben elképzelhetetlen ébredés és növekedés buzgó imádkozók és imaközösségek nélkül. KG gyülekezeteiben sokféle lehetőség adódott erre: hétköznapi imaórák, kis csoportok, új missziókért imádkozó közösségek.
8. Ifjúsági misszió és szolgálat. Ahol nincs ifjúság, ott nincs jövő - ez az igazság alapvetően meghatározta KG missziós stratégiáját és a fiatalokhoz való viszonyulását. Értelmes, örömteli és néha komoly kihívást jelentő feladatok nélkül a fiatalok nem érzik jól magukat a gyülekezetben: vagy elmennek, vagy formális és tétlen keresztényekké válnak. KG ezért gyakran vitt magával fiatalokat más gyülekezetekbe szolgálni, énekelni, bizonyságot tenni. Debrecenben "divattá" vált az osztálytársmisszió, a barátok hívogatása. Ugyanitt ifjúsági pásztort is szolgálatba állítottak, és a nagy létszám miatt az "ifiórák" közösen kezdődtek énekléssel, majd kisebb csoportokban folytatódtak igei beszélgetéssel, bizonyságtételekkel, imádsággal. Népszerűek voltak a nyári ifjúsági konferenciák (melyeken KG eleinte végig, majd néhány napig jelen volt) és a május elsején rendezett, evangelizációval egybekötött sportnapok, melyeket a fiatalok aktív közreműködésével szerveztek.
9. Bizonyára sok mindenről lehetne még szólni - többek között az egymás iránti szeretet gyakorlati, tevékeny megnyilvánulásairól, melyek gyakran fel sem tűnnek, mégis alapvető összetevői egy bensőséges keresztény közösségnek. Hála és dicsőség mindezért Urunknak - áldja meg gazdagon hű szolgáját, Kovács Géza bácsit!
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2011.10-2016.05.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).