Úgy élünk, mint Krisztus - Dennis Kinlaw könyvének kivonata

Az alábbiakban az "Úgy élünk, mint Krisztus" (We Live As Christ) c. rövid, de magvas könyvből szeretnék kiemelni néhány gondolatot, melynek szerzője Dennis Kinlaw, az OMS International (régebben Oriental Mission Society) nevű missziós szervezet egyik vezetője.

1. Amit Isten megígért nekünk. Az üdvösséget, az evangéliumot a Biblia nemcsak a bírósági tárgyalóterem hasonlatával írja le (Isten, a Bíránk, az ő törvénye alapján bűnösnek ítél minket, de Fia helyettes halála miatt megkegyelmez). Az Istennel való kapcsolatunkra a következő hasonlatokat is alkalmazza: barátság (ld. Ádám és Éva, Énók, Nóé, Ábrahám, akik Istennel jártak), család (szerető mennyei Atyánk a gyermekeivé fogad minket), házasság (hivatalosak vagyunk a Bárány menyegzőjére mint az ő menyasszonya; Jel 19), bennlakás (Krisztusban vagyunk, és ő bennünk; Jn 15), sőt azonosság: "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el..." (Lk 10,16; vö. Mt 10,40; Jn 13,20).

2. Nézzünk szembe a bűnünkkel. Gyakran úgy gondolunk a bűnre, mint a törvény megszegésére (1Jn 3,4), pedig a rossz sokszor nem önmagában rossz dolgot jelent, hanem valami jó dolgot, amellyel Isten az életünket akarja gazdagabbá tenni, de amelyet kiveszünk a Teremtővel való helyes kapcsolatból, és a magunk módján használunk fel. Isten az életünk központja és forrása akar lenni, de mi elfordultunk tőle - a világosságtól, az igazságtól, a szenttől, a szeretettől -, és a saját utunkra tértünk (Ézs 53,6). A bűn lényege az önzés, Luther szavaival élve a "befelé, önmagába fordult szív". A szeretet lényege az áldozat, az adás, a kifelé fordulás, mi pedig önközpontúak vagyunk. A megoldás keresésekor a legfontosabb kérdés: Hallgatunk-e Istenre? Elég közel vagyunk-e hozzá ahhoz, hogy Illéshez hasonlóan meghalljuk az ő "halk és szelíd hangját" (1Kir 19,12)?

3. Istennel járva. A személyiség természetéhez hozzátartozik, hogy nem magunktól származunk (fizikailag pl. két szülőtől), nem vagyunk önfenntartóak (pl. szükségünk van levegőre), nem adunk magyarázatot önmagunkra, és nem vagyunk önmagunkat teljessé tevő lények. Ez az utóbbi tény megdönti a bűnhöz vezető nagy hazugságot. Mindenki azt gondolja, hogy ha egyszer a maga módján élhet, boldog lesz. (Ádám és Éva is azt hitte a kertben, hogy ha megkapja azt a gyümölcsöt, elégedett lesz.) "Ez a hazugságok hazugsága - írja Kinlaw -. Szerezd meg, amit akarsz, és rájössz, hogy valójában nem is azt akartad. Többre fogsz vágyni, mert úgy vagy megalkotva, hogy magadon kívül találd meg a beteljesedést." Érdemes meggondolni, mennyire igazak Krisztusra nézve a személyiség ezen tulajdonságai!

4. Legyünk Isten utánzói. Isten nem egy zsarnoki uralkodó vagy másokat manipuláló Személy. A Biblia négy olyan képet is elénk tár Krisztusról, amely ezt igazolja. 1. Krisztus nyomorúságos körülmények közé jött (betlehemi gyermek, názáreti ács), és hagyta, hogy elutasítsák. "Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt" (Jn 1,11; Károli). A Jel 3,20 szerint kopogtat az ajtón - nem töri ránk; várja, hogy mi nyissuk ki, ha akarjuk. 2. Krisztus alázatosan jött el. Nem lóháton vonult be Jeruzsálembe, hanem szamáron (Mt 21,1-5). 3. Nagycsütörtökön térdre ereszkedik a tanítványai előtt, és megmossa a lábukat (Jn 13,2-5). 4. Nagypénteken pedig az örökkévaló Isten a legnagyobb kincsét - a saját Fiát - adja áldozatul az őt imádókért. Az egész kép a feje tetején áll: a többi vallásban mindig az imádók csúsznak a porban "istenük" előtt, és hoznak neki ajándékokat, hogy elnyerjék jóindulatát!

5. Az Efezus 5,1-ben Pál azt írja: "legyetek tehát Isten utánzói, mint szeretett gyermekek" (Vida). A következő versben határozza meg pontosabban, mit ért azon, hogy utánoznunk kell Istent: "És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul" (Károli). Tehát Krisztushoz hasonlóan szeretetben kell járnunk, elhagyva az önzést: "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem... az az indulat [lelkület] legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt" (Fil 2,3.5). Az önző lelkületű ember állandóan arra gondol: "Mi tüntet föl jó színben? Mi hasznom ebből? Jobbat érdemlek ennél..." A krisztusi lelkület viszont azt mondja: "Itt a lehetőség, hogy kiöntsem az életem valaki másért."

6. Hogyan juthatunk el erre a pontra? "Csakis a kegyelem isteni működése révén, melyet a Szentlélek visz véghez a szívünkben - mondja Kinlaw. - Ugyanaz a Lélek, aki Krisztusban munkálkodott, ki kell, hogy fordítson minket, megtisztítva bennünket attól a vágytól, hogy az életünk irányítását saját előnyünkre ügyelve a kezünkben tartsuk." Kevesen hiszik ma, hogy ez lehetséges, pedig megtörtént Timóteussal és Pállal is, aki azt írja Timóteusról: "nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel; mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig a Krisztus Jézuséval" (Fil 2,20-21). Magáról így nyilatkozik: "mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak" (1Kor 10,33-11,1). Néhány verssel korábban azt mondta: "Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét" (1Kor 10,24). Isten kifelé fordíthatja ily módon az embert, kifordíthatja Luther "befelé fordult szívét", feltéve, hogy készek vagyunk kimondani: "Atyám, ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied."

7. A világnak ma nem az evangelizációra van a legnagyobb szüksége - megvannak az eszközeink ahhoz, hogy néhány éven/évtizeden belül mindenki meghallja az evangéliumot, és megtérjen, ha akar. A kérdés az, hogy az emberek akarnak-e olyan keresztények lenni, mint amilyenek mi vagyunk (és jó-e, ha olyanok lesznek). Az evangelizációnál is nagyobb szükség van tehát arra, hogy mi, keresztények lelkileg megtisztuljunk, hogy Isten Lelke munkálkodhasson általunk. Akkor tért meg 3000 ember, amikor Isten 120 keresztényt betöltött a Szentlélekkel (ApCsel 1,15; 2,41). Az evangelizációnak is a szentség megtapasztalásából kell(ene) fakadnia. Ez nem egy szabadon választható lehetőség: "Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (Zsid 12,14).

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2005.12.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)