JÓ APÁM!
kép a vershez

Úgy szerettél élni,
Jókat beszélni
Egy kancsó bor mellett,
De sosem voltál rest, ha dolgozni kellett!
Ha ritkán hazamentem
Ennek nagyon örültünk
Mind a ketten!
Mindig hívtál a pincébe
Megnézni a boros hordókat,
S többnyire lopótökkel
Szívtad fel belőlük a friss borokat!
Hogy szeretted nézni
A borok színét,
Hozzáértően
Kóstolgattad ízét,
Gyönyörködtél munkád
Gyümölcsében,
Termett a földed mindig
Nagy bőségben!
Adtál is mindig
Nekem is, az elsőnek,
Pedig ott voltak még
Gyermekeid későbbnek!
Otthon NÁLAD mindig
De jó volt lenni!!!
Elrejtettség, élmény, amit
Senki nem tud venni!
Mert az APÁK és ANYÁK
Szeretete adja,
S ezért tud így emlékezni,
Mindaz, aki kapta!!!

Debrecen, 1995 nyarán


GYEREKKORI EMLÉK

Időben fel kellett kelni
S a szünidőig Iskolába menni
Utána a Szüleimnek segíteni kellett,
Földünk is volt a sok egyebek mellett.
Egyik napon is volt Hozzám Szülői szó,
Iskola után munkára hívogató.
Iskolából hazafelé menet
Társaim nekem dobtak egy cselet,
Nem fontos neked a szülői szó,
Gyere velünk játszani, a katonásdi jó!
Nem! Nem tehetem, vár a Szülői remény,
Emlékszem hangjukra, szigorú és kemény,
Társaim csak addig-addig mondták,
A Szüleimnek engedni akarást Belőlem kinyomták,
Így a játék közben gyorsan felejtettem mindent,
Aztán megremegtem, mikor Anyám hangja szigorúan intett,
"Misu TE! Gyöttél hazafele!!"
Otthon aztán megvert félelmetes keze,
A szíjostor csattogott a testemen
A fájdalomtól a földön fetrengtem,
Jaj, jaj! Ne tessék tovább bántani!
Engedély nélkül nem megyek többé játszani!
Anyám orcája haragja ekkor könyörületre váltott,
Akkor ez így jó volt, de később miért is nem bántott?
Mert ha mindig megvonta volna tőlem a verő ostort
Sosem tudtam volna tetteimről, mi az, ami rossz volt!
Édesanyám, jól tetted, hogy elvertél. Többször kellett volna!
Így talán nem lett volna életem ennyire romolva,
Ezt sírva mondtam neki, de már ekkor Ő ott pihent
Fáradt testével a hideg sírban lent.

Debrecen, 1996 nyarán


EMLÉKEZEM!

Édesanyám
Még nem volt
Tizenkilenc éves
Amikor a Világra hozott,
Én meg még
Beszélni is alig tudtam
Mikor Ő Imádkozni tanított!!!
"Üljél csak fel, Kisfiam!
Mondjad csak utánam
Ezt az Imádságot"!!!
Ezáltal hozta el Nekem
A Titokzatosságot!!!
Azt a Világot,
Ahová csak imádkozva
Mehet be minden Ember!!!
A HIT VILÁGA EZ!!!
Hol Mindenki jól tervez,
Mert Istennel számol,
Őt ki nem hagyná bárhol!!!
Édesanyám is azt mondta
Kérdésemre,
"Miért kell imádkozni?"
"Ezáltal nem fogunk csalatkozni
ISTENBEN!!!
Aki megad Nékünk mindent
Amire szükségünk van,
Csak mondjuk NEKI bátran
El a kérésünket,
Így őrzi Ő
Minden lépésünket!!!
Így van ÉLETÜNK
Teljes biztonságban,
Míg megnyugszik
Az Öröklét Honában!!!
ISTENEM!!!
De miért vitted el
ÉDESANYÁM
Olyan fiatal korában!
AKI ANNYIRA
Boldog akart lenni
Földi OTTHONÁBAN!!!
KI felőrölte MAGÁT
FANATIZMUSÁBAN!!!

Debrecen, 2000. január 21-én


(C) Seres Mihály Misó
Vissza a kezdőlapra