Ki a szerelmed?

1. A kölcsönös, igaz szerelemben hirtelen nagy mértékben beteljesülnek alapvető vágyaink: hogy (1) fontosnak, (2) értékesnek, (3) egyedinek/különlegesnek tartsanak minket, (4) szeressenek és szerethessünk, (5) élvezzük és másoknak is élvezetessé tegyük az életet.* Felvillanyoz és hihetetlenül erős pozitív érzelmekkel tölt el a szerelmünk közelsége, sőt az is, ha rá gondolunk (amit gyakran teszünk); igyekszünk a kedvében járni, örömteli meglepetéseket szerezni neki, kitalálva kimondatlan gondolatait, vágyait is. Sokat beszélgetünk (levelezünk...) vele, szeretnénk őt mind jobban megismerni, egyre mélyebb és bensőségesebb kapcsolatban lenni vele minden téren: értelmileg, érzelmileg, testileg és lelkileg; őszintén megosztva vele nemcsak a "híreinket", gondolatainkat és véleményünket, hanem a legintimebb érzéseinket, egész lényünket is. Egy ilyen kapcsolatban beteljesülni érezzük életünket - szinte mintha már a mennyben lennénk. Örömmámorban úszunk, a fellegekben járunk, rózsaszínben látjuk a világot, s nem vesszük észre (vagy tudomásul) a veszélyeket és problémákat, gyakran játszi könnyedséggel legyőzve őket. Szerelmünket rendkívül jóindulatúan közelítjük meg, csak a jó tulajdonságait látjuk. Ilyen kapcsolatra lettünk teremtve.

2. Csakhogy ennek több akadálya van. Ha találunk is ilyen párt, általában legkésőbb másfél-két év múlva megszűnik az újdonság varázsa, kihűl/kialszik a szerelem lángja, halmozódnak a (megoldatlan) problémák és konfliktusok, felnyílnak az addig "vak" szemek, felszínre kerülnek az árnyoldalak és a rossz tulajdonságok. A gondokkal terhelt, szürke hétköznapok megölik a romantikát. Mindez akkor is erősen megnehezíti a szerelem megőrzését, felhevítését, ha szerelmünkkel stabil házasságban élünk - ami igen lényeges ahhoz, hogy beteljesülhessen egy másik alapvető vágyunk: a (6) biztonság utáni vágy, és kiteljesedhessen a kapcsolat alapja, a bizalom. Ha véletlenül látszólag minden stimmel, előbb-utóbb akkor is kénytelenek vagyunk belátni, hogy nincs a földön tökéletes társ és kapcsolat. Vagy mégis van?

3. Minden embernek van még két alapvető vágya: (7) megtalálni az élet értelmét és beteljesedését, és (8) közösségben lenni Istennel, a teremtőnkkel. Valójában a földi szerelem és házasság is csak akkor lehet igazán szilárd, boldog és teljes, ha az Istennel való kapcsolatunk stabil alapjára épül - ő a házasság "harmadik (legerősebb) fonala" (Prédikátor 4,12). Egyesek szerint a szerelem a 18-19. századi romantika találmánya. Tévedés - a Krisztus előtt kb. ezer évvel élt Salamon király már biztosan ismerte a szerelmet (alighanem Ádám és Éva is az Éden kertjében), hisz így beszélt róla: Csókoljon meg engem szája csókjaival! Szerelmed jobb a bornál, jó illata van olajodnak (1,2-3); Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek... A szerelem betege vagyok! Bal karja a fejem alatt, jobbjával átölel engem. Kérve kérlek titeket, Jeruzsálem lányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: Ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja! (2,2-7). Két melled, mint két őzike, mint gazellapár, mely liliomok közt legel (4,5). Bejöttem kertembe, húgom, menyasszonyom! Szedem mirhámat és balzsamomat, eszem lépes mézemet, színmézemet, iszom boromat és tejemet. Egyetek, igyatok, barátaim, részegedjetek meg a szerelemtől! (5,1) Egyes bibliamagyarázók szerint a fenti sorok allegorikusan értendők, s Isten és Izráel vagy Krisztus és az egyház kapcsolatáról szólnak - noha közvetlenül nyilvánvalóan a földi szerelemre vonatkoznak; bár költőien megfogalmazva, de egészen a testi élvezet csúcsáig eljutnak. A szexnek is Isten a szerzője, ez az ő csodálatos ajándéka, melyet a házasoknak adott (s amely az elkötelezett házasság biztonságában élvezhető maximálisan) - ő mondja ki az idézet utolsó szavait!

4. Ám alighanem az allegorikus értelmezés sem teljesen légből kapott. Istenünk kész betölteni mind a 8 vágyunkat, sőt maga is vágyik arra, hogy ilyen bensőséges kapcsolatban lehessen velünk, s mindent megtett és megtesz ennek érdekében. Mi viszont kitartóan helytelenül, az alábbi "pótszerekkel" próbáljuk betölteni alapvágyainkat [a számozásuk változatlan]: (1) hírnév, siker, hatalom, (2) teljesítmények, produkciók, (3) mások helyeslésének keresése, (4) szex, (5) élvhajhászás, függőségek, (6) pénzhajhászás, egzisztenciánk megteremtése, (7) hivatás, karrier, hobbik, (8) bálványok (a fentiek bármelyike az lehet, ha Isten helyét foglalja el szívünkben).

5. Mennyei Szerelmesünk, aki (3) teljesen egyedi, páratlan és (2) végtelenül értékes lénynek teremtett minket, annyira (1) fontosnak tart bennünket, hogy egyetlen Fiát adta értünk emberi életre és halálra (tulajdonképpen saját maga halt meg helyettünk), bár mi nemcsak semmibe vettük őt, hanem gonoszul lázad(t)unk ellene, egyre azt téve, amit ő rossznak és számunkra károsnak tart. Mindennek ellenére ő (4) kimondhatatlanul szeret, kitárt karral vár minket (mint jó apa a tékozló fiát, ld. Lukács 15), kész megbocsátani minden bűnünket, megtisztítani bennünket azoktól, és "tiszta szűzként" állítani minket maga elé, (5, 7) teljes, értelmes életet és célt adva nekünk, valamint gondoskodva rólunk, hogy semmi akadálya ne legyen a menyegzőnknek és (6, 8) az ő közelségében élvezett örök boldogságunknak (Máté 6,25-34; 2Korinthus 11,2; Jelenések 19,7-9). Ehhez csupán bíznunk kell őbenne (minden egyéb helyett): hinni szavának, befogadva Fiát mint életünk Urát, őrá bízva magunkat (Efezus 2,8-9).

6. Ez bizony döntés a javából: felelősségteljes, komoly, életre szóló - akárcsak a házasságkötés. Aki erre az útra lép, az készüljön föl egy (örök) életre szóló kalandra, sok (jó és rossz) meglepetésre, nehézségekre - melyeket azonban egy tökéletes Szerelmes karjaiban kell átélnünk, tudva, hogy azok a mindenható Úr karjai, melyek mindig megtartanak, és az ő irántunk való szeretete változatlan, sosem inog meg! Dönthetünk úgy is, hogy hátat fordítunk Szerelmesünknek, másutt keressük vágyaink betöltését, vagy akár elfojtjuk azokat, érzelmeinkkel együtt. Ám ez előbb-utóbb visszaüt, testi-lelki betegséghez és végül (örök) halálhoz, az Isten nélküli lét kínszenvedéséhez vezet. Nincs harmadik út; nem juthatunk másként a mennybe és a boldogsághoz, csak Krisztuson át (János 14,6). Mindkét lehetőséget bőségesen megízlelhetjük, a kétféle döntés hatásait mindenfelé láthatjuk már itt, a földön - feltéve, hogy nyitva van már a szemünk (legalább félig).

7. Szeressük hát a házastársunkat, őszinte kommunikációval táplálva bizalomra épülő kapcsolatunkat és szerelmünket (ld. Gary Chapman: Végre egy nyelvet beszélünk és hivo.hu/hazassag.htm), s szeressük Istenünket teljes szívünkből, lelkünkből, erőnkből és elménkből. Ebben az érzelmeink, a költészet is fontos szerepet játszanak, nemcsak a hideg ész és racionalitás - vö. pl. a Zsoltárokkal (pl. Zsolt 91) meg a sok bibliai képpel és történettel. Lásd még Curtis és Eldredge A Mennyei Lovagregény c. könyvét (hivo.hu/lovagregeny.htm).

* Tapolyai Emőke és mások: Ex Exek (Saxum, 2010), "Az alapvágyak". Lásd még az "Életszeretet" c. előadását: szabadon.com/media2/audio2.html.

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2017.04(-2020.12.)
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)