A.W. Tozer életrajzi kivonata és néhány gondolata - zömmel "Elméteket felkészítve legyetek józanok" c. könyve alapján
1. Aiden Wilson Tozer (1897-1963) Pennsylvaniában született, 17 évesen tért meg egy utcai prédikátor szavait hallva, majd 1919-ben meghívták egy kis vidéki gyülekezet lelkipásztorának. Később 31 évig szolgált lelkészként a Chicagói Southside Alliance Churchben, amely ezalatt 80-ról 800 főre duzzadt. Emellett 44 éven át kapcsolatban állt a Christian and Missionary Alliance (C&MA) szervezettel, amely a magasabb (rendű) keresztény életet (higher life) hirdette, és csak a 20. század közepe táján vált felekezetté. Tozer nem tartozott a szentségmozgalomhoz, és erre "Isten nem köt kompromisszumot" (God Tells the Man Who Cares) c. könyvében is utalt. Sokat publikált, több mint 40 könyve jelent meg (zömük a halála után), és 1950-ben megválasztották a C&MA hivatalos lapjának szerkesztőjévé - ekkor az Alliance Weekly (ma Alliance Life) példányszáma hirtelen megkétszereződött (lásd itt).
2. A felsőfokú képzésben nem részesült Tozer olvasottsága miatt igen széles látókörrel rendelkezett, és a reformáció előtti keresztények (pl. Augustinus és Kempis Tamás) munkáiból is bátran merített. Élete és művei elsősorban a gazdag és bensőséges imaéletéből táplálkoztak - minden egyébnél több időt töltött imádsággal. Kemény jellemű, szókimondó emberként nem volt népszerű. Gyermekei, akiknek esténként csodálatos történeteket talált ki, szívesebben szembesültek anyjuk pálcájával, mint apjuk szóbeli intésével. Felesége, Ada Cecelia Pfautz hét gyermeket szült neki, akikből stabil keresztények lettek. Csak a legifjabb gyerekük, Rebecca volt lány, akinek megtéréséért apja sokat küzdött (lásd "Isten utáni vágy" [The Pursuit of God] c. könyvének 2. fejezetét és hátsó borítóját, Evangéliumi Kiadó, 2005). Mindegyik magyarul hozzáférhető írását jó szívvel tudom ajánlani (utóbbit a nyelvet jól ismerőknek kiváltképpen angolul, lásd itt). Utóbbi mellett a másik klasszikus műve is megjelent magyarul "A Szent ismerete" (The Knowledge of the Holy) címmel (Bridge Mission Society, Bp., 1993). Annak ellenére, hogy Tozer az Egyesült Államokban, majd Kanadában működött, sosem volt autójuk, tömegközlekedéssel járt, és jövedelmének nagy részét a szegényeknek adta.
3. Tozer "Elméteket felkészítve legyetek józanok" (Evangéliumi Kiadó, 2009) c. könyvének első, az angol eredetiben címadó fejezetében ("Vigyázat, tévtanítás!", I Call It Heresy!) azt a tant nevezi eretnekségnek, "mely szerint mi, emberek elfogadhatjuk Krisztust, csak mert szükségünk van rá mint Megváltóra, de jogunk van arra, hogy ameddig csak nekünk úgy tetszik, elhalasszuk a neki mint Úrnak való engedelmességet." Majd rámutat, hogy a Biblia a jó és a rossz tudásának fájáról szóló történettől kezdve (1Móz 2,17) az engedelmességet tanítja - erre vagyunk kiválasztva Isten eleve elrendelése szerint (1Pt 1,2; vö. 14. v.). Krisztus különböző minőségei (pl. Megváltó, Úr, Király) nem választhatók szét, nem válogathatunk belőlük kívánságaink szerint. Az övéi "teljesítik akaratát" (Zsolt 103,21; Károli) - szemben a pokol foglyaival, az engedetlenség világának lakóival, akik kijelentették, hogy semmivel sem tartoznak Istennek. Wesley vagy Finney idejében csak az merte magát kereszténynek mondani, aki a teljes életét átadta Istennek. Aki ezt nem tette meg, annak a megtérése jogosan megkérdőjelezhető. A Róm 10,8-13; ApCsel 2,36; 16,31 stb. igék szerint Krisztusban mint ÚRBAN kell hinnünk.
4. A 3. fejezetben Tozer amellett érvel, hogy sokan azért beszélnek olyan sokat a kegyelem második művéről, mert "az első annyira jelentéktelen volt, hogy kettővel próbálkozunk. Nem a kegyelem második munkája ellen beszélek, de szót emelek annak a munkának az érdekében, aminek már akkor végbe kellene mennie az ember szívében, amikor először találkozik Istennel." A valódi megtérés Istennek a világ teremtéséhez fogható újjáteremtő műve, melytől olyan csodát kellene várnunk, amelyet Isten sok helyen ígér az Ószövetségben (pl. Jer 31,33; Ez 36,26-28), és nyomatékosan megerősít az Újszövetségben (2Kor 5,17). Urunk természetfölötti kegyelme teljesen átformálja, megújítja az embert - nem csupán értelmében, gondolkodásában, hanem egész lényében. A pszichológusok ezt sohasem tudják megmagyarázni, és mindez ellentétes a "nyomd meg a gombot" teológusok vélekedésével is, akik szerint "a megváltás olyan, mintha érmét dobnánk a hit automatájának nyílásába. Csak nyomd meg a gombot, vedd el az örök életet, amit nem veszíthetsz el, és menj tovább!"
5. Az 5. fejezet rámutat, mennyire fontos Istennek a szentség, melyet a modern keresztények gyakran szabadon választható lehetőségnek tartanak. Urunk ezzel szemben Péter apostol által megparancsolja nekünk: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok" (1Pt 1,15-16). A menny szent hely, ahová tisztátalan nem léphet be (Zsid 12,14). A Tozer által "a kereszténység legnagyobbjai közé sorolt alázatos emberek tanúságtételei és kommentárjai" szerint a héberben "a szentség szó eredeti gyökere azt jelentette, hogy valami e világon túl lévő, valami furcsa és rejtélyes és félelmetes". Isten szentsége mennyei, rejtelmes, félelmet és tiszteletet keltő dolog, de növekvő mélységben ugyanez jellemzi Isten embereit, ahogy egyre inkább hasonlóak lesznek őhozzá. Ahol a szentség nem párosul erkölcsileg helyes élettel, ott a Sátán hamisítványáról van szó, ahol viszont igen, ott a mennyei világ illatát árasztja. Így volt ez Mózes esetében, aki sugárzó arccal jött le a hegyről, miután Istennel beszélt (2Móz 34,29-30), valamint az első keresztény gyülekezet esetében is, melyhez mások nem mertek csatlakozni a szentség érezhető minősége miatt (ApCsel 5,13). A szentség mindig Istenből árad, de ha életünk teljessége Krisztushoz válik hasonlóvá, akkor rajtunk is megnyugszik ez az isteni jelenlét. Mindez leginkább az érzések szintjén fogható fel (akárcsak a szerelem vagy a napfény), miután megalapoztuk a megtérés, az engedelmesség, a világtól való elkülönülés és a szent élet révén.
6. Tozer a 7. fejezetben elmondja, hogy ezen a világon szinte minden megromlott, bár vannak tisztességes (üzlet)emberek. A sok pompa és gazdagság mögött kizsákmányolás, elnyomás, becstelenség, üzérkedés és nyomor rejlik. "A pénz, a befolyás és a hatalom általában magukon viselik a romlás fertőző érintését. Ezzel szemben áll a hívő isteni öröksége, amely beszennyezetlen és tiszta" - akárcsak forrása, Jézus Krisztus. Őbenne hervadhatatlan örökséget kaptunk, s Isten hatalma minket is megőriz hit által az üdvösségre (1Pt 1,5). Mesésen gazdagok vagyunk, s olyan kincseink vannak, amelyeket nem szennyeztek be becstelen kezek. Kezdjünk el végre ennek megfelelő életszínvonalon élni, bátran bizonyságot téve a világnak a gazdagságunkról!
7. A 8. fejezetben hozzáteszi: "Amikor Isten valakivel szembefordul annak bűnei és hozzáállása miatt, akkor abban az emberben az elkövetkező ítélet előjeleként egy lassú, belső szellemi [lelki] degeneráció indul el. Ez az engedetlenségből fakadó lassú megkeményedés cinizmushoz fog vezetni. A keresztyén öröm eltűnik, és a Lélek nem hoz több gyümölcsöt. Az ember savanyúvá válik.... Isten ellenáll a büszkéknek, és... az embernek igaza lehet bizonyos dolgokban, és ennek ellenére is elbukhat Isten próbáján a nem megfelelő lelkülete miatt."
8. A 11. fejezetben pedig az igazi keresztény élet számos rejtélyes paradoxonját, (látszólagos) ellentmondását sorolja fel. Isten bolondságai bölcsebbek, mint bármi e földön. Az engedelmes keresztény a nagy nehézségek, próbák és szenvedés idején is örvendezik. Meghalt magának, mégis örökké él Krisztusban, aki meghalt érte. Életét elveszítve menti meg azt, megtartva pedig az elvesztését kockáztatja. Amikor fölfelé akar jutni, alázattal lefelé indul. A kísértés idején megadja magát Istennek, és győzelmet arat mindenki más felett. Akkor a legerősebb, amikor a leggyengébb, és megfordítva. Lehet szegény (sőt általában tényleg az), mégis gazdaggá tesz másokat. Akkor van a legmagasabban, amikor a legmélyebben érzi magát (mivel ekkor bízik Istenben a legjobban), és viszont. Akkor a legkevésbé bűnös, amikor a legbűnösebbnek érzi magát, és fordítva. Akkor van a legtöbbje, amikor a legtöbbet adja, és akkor a legkevesebbje, amikor a legkevesebbet adja. Valóban furcsa ember - a világ szemében, amely nem ismeri igazán, és nem látja a teljes képet!
9. "Man - The Dwelling Place of God" (Az ember - Isten lakóhelye) c. művében írja: "Ami engem illet, már régen elhatároztam, hogy inkább az igazság ismeretét választom, mint a boldog tudatlanságot. Ha nem kaphatom meg mind az igazságot, mind a boldogságot, akkor az igazságot kérem. A mennyben bőven lesz időnk arra, hogy boldogok legyünk" (4. fejezet vége).
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2013.01-06.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).
További információk (kezdőlap)