"Velem (nem) tettétek!" - Gyakori tévhitek és a valóság a hajléktalanokat, cigányokat illetően

Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke (volt miniszteri biztos) az InfoRádió Aréna c. műsorában 2008. márc. 24-én szólt a hajléktalanokkal, cigányokkal kapcsolatos gyakori tévhitekről. Sokan őket okolják a nehézségeikért - a társadalom szeret bűnbakokat keresni, mivel maga nem akarja elismerni, hogy hibás. A betegségek esetében azért szerencsére még nem tartunk ott, hogy nem gyógyítjuk meg azt, aki pl. dohányzásával, egészségtelen életmódjával maga is hozzájárult betegségéhez!

Egy másik sztereotípia, hogy a hajléktalanok nem hajlandók dolgozni, rendesen élni, szabályokat betartani, felelősséget vállalni. Valójában gyakoribb, hogy nem tudnak, mivel összetört az életük, gyakran a családjuk, s így nem látják értelmét tovább küzdeni. Ilyesmi bárkivel megeshet - amíg nem kerültünk csőd(közel)be, nem is tudjuk, mi adott erőt, célt az életünknek. A lecsúszottaknak a kivezető utat általában az jelenti, hogy valaki (esetleg valami) ismét fontossá válik számukra. Tehát személyesen melléjük kell(ene) állnunk - leginkább nekünk, hívőknek; az intézmények ezt nemigen pótolják.

Jelenleg "csak" tízezres nagyságrendű a hajléktalanok száma, s a legtöbben a fővárosban vannak, mivel a gazdag budai kukák nagyobb túlélési esélyt jelentenek, mint a szabolcsi szeméttelepek. Sokan vannak köztük olyanok is, akiknek nem kellene az utcán lenniük: a katasztrofális egészségügyi ellátás következtében fogyatékosok, öregek, elmebetegek, sőt olyanok is, akiknek semmi bajuk sincs, csak nincs hol lakniuk. Azonban kb. 3 millióan élnek a hajléktalanság küszöbén - pl. azért, mert állásukat elveszítve bármikor kicsúszhat lábuk alól a talaj, illetve meggondolatlanul jelzálog- vagy egyéb hitelt vettek föl. A cégek sokszor visszaélnek ügyfeleik naivságával, tájékozatlanságával: 0% önerővel felvett komoly összegű hitelekkel hamar padlóra lehet küldeni valakit. Már ma is 0,5-1 millióan laknak komfort nélküli lakásokban. Néhány további meglepő adat: a hajléktalanok fele dolgozik, egyharmaduk tb-jogosult, kétharmaduk szállókon vagy befogadottként lakásokban él, egyharmaduk szakmunkásképzőt végzett, 20%-uk érettségizett, 5%-uk diplomás (forrás: Budapesti 7 nap, 2008. ápr. 10., 12. o.: "Egy hajléktalan monológja" - A hollandiai Magyar Nagykövetség titkárnője diplomatalakásból került az utcára. Három idegen nyelven beszél, angolórákat ad, és már csak egy lépcsőfok választja el az albérlettől. Még az Üdvhadsereg női hajléktalanszállóján lakik, melyet nagyon jónak tart).

A cigányokról sokan azt gondolják, hogy nem akarnak (becsületesen) dolgozni, megbízhatatlanok. Nagy részük szívesen dolgozna, de a környékükön 80, 90, vagy akár 100%-os a munkanélküliség. Ha van is közlekedés olyan helyre, ahol munka van, nagyon ritkán jár a vonat vagy busz, és egyébként is órákat kell utazniuk. Komoly gond köreikben az igen elterjedt uzsora. Ráadásul mintegy 100 ezren élnek túlzsúfolt cigánytelepeken, embertelen körülmények között, és a hagyományok, a rokoni kapcsolatok miatt nehéz kimozdítani őket. Esetükben a speciális oktatás lehetne az egyik megoldás. Sajnos, aránytalanul keveset költünk erre, pedig a cigányság fölbecsülhetetlen (és egyelőre kiaknázatlan) érték fogyó népességű hazánkban - egymillió kínai "importálása" helyett inkább velük kellene többet törődnünk. Vannak azért jó példák is, így a Máltai Szeretetszolgálat befogadó falu programja Tarnabodon, ahonnan falubusszal lehet eljutni dolgozni a környező településekre és a vonathoz, amely hajnali ötre a Keletibe ér. A polgármesternek régen 2-kor kellett ehhez a vonathoz indulnia saját autójával. Ő csak azt fogadja be, aki kész komolyan küzdeni a boldogulásért - az ilyen családok viszont sok segítségre számíthatnak. A romákat munkára, rendre próbálják szoktatni. Programjuk olyan sikeres, hogy angol és francia hírügynökségek tudósítói is jártak náluk, és a brit nagyvárosok hajléktalangondozásban érintett szakemberei érdeklődve figyelik e modellkísérlet fejleményeit. Egyébként más magyarországi önkormányzatok, civil szervezetek is tettek már hasonló lépéseket.

Ritkán gondolunk rá, hogy Jézus a Mt 25-ben lényegében egyetlen feltételtől tette függővé, hogy az utolsó ítéletkor az üdvösség vagy a kárhozat lesz-e az osztályrészünk: enni adtunk-e az éhezőknek, befogadtuk-e a jövevényeket, meglátogattuk-e a betegeket, foglyokat stb. Magam is tapasztaltam, hogy az efféle segítség életet menthet - megakadályozhatja az ember lecsúszását, elkallódását. Gyakorlatilag bármelyikünk képes ilyesmire: meg tudunk látogatni betegeket, reményt tudunk önteni elesett vagy az összeomlás határán álló emberekbe. S ezt mindnyájunknak tennünk kellene (hiszen egyre többen vannak anyagi, családi, egészségi csődhelyzetben), hogy minél többek mellett legyen valaki, aki személyesen törődik velük. Mutassuk meg tettekkel is, hogy egy olyan Úr követői vagyunk, akinek nem volt hová lehajtania fejét, és aki szigorúan a lelkünkre kötötte a szeretet ilyesféle megnyilvánulásait, összekapcsolva őket az üdvösségünkkel! (Lásd a Népszabadságban megjelent Vecsei-interjúkat, valamint cikkeket is - befogadó falu stb.: www.nol.hu)

Egy későbbi interjúban (szintén az InfoRádió Arénájában, 2008. 09. 28-án) Vecsei Miklós elmondta, hogy már készülnek megszervezni egy olyan konstrukciót, amelyben lehetővé tennék, hogy "hátrányos helyzetű" emberek szociális segélyből lakást béreljenek. Jelenleg ugyanis csak a saját lakás költségeit lehet ilyen segélyből fedezni, viszont sokan nem alkalmasak arra, hogy lakástulajdonosként felelősen éljenek - amit a lakásmaffia és a hitelezők is alaposan kihasználnak. Ráadásul saját lakásba általában a szociális munkásnak sincs joga a tulajdonos engedélye nélkül belépni. Egy bérlő viszont könnyebben számon kérhető és megtanítható a felelős, mértéktartó gazdálkodásra. Már ma is lehetséges például a közüzemi számlákat kártyával (előre) fizetni az aktuális fogyasztásnak megfelelően. Sajnos azonban az ipar és a gazdaság nem mindig vevő erre, mert inkább a mértéktelen, mint a takarékos fogyasztást érdeke népszerűsíteni. Talán mégis lehet itt idővel kompromisszumot kötni, hiszen végső soron emberéletekről van szó!

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2008.11.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)