Abortusz, fogamzásgátlás, lombikprogram és a Biblia
Ezt az anyagot nyomtatható PDF-fájlban lásd itt.
1. A Biblia nem ad teljesen pontos választ az emberi élet kezdetének kérdésére. Azonban (paradox módon) épp ezáltal mégis választ ad rá! Az ókorban ugyanis, ha tisztában voltak is a méh funkciójával, az ivarsejtek beágyazódás előtti történetével aligha - ezért erről a Biblia sem ír (legjobb tudomásom szerint). Azt viszont egyértelműen tanítja, hogy a gyermek nem a megszületésekor válik emberré, hanem már a méhben is ember.* Ezt elég erős egyéb érvek is alátámasztják. Például, a tudósok túlnyomó többsége (egy nemrég készült felmérés szerint 1000 intézmény biológiaprofesszorainak 96%-a) szerint a petesejt megtermékenyülésekor kezdődik az egyén élete.** Ezért (részben épp amiatt, hogy valóban nincs egyértelmű határ a magzat fejlődése során) tarthatatlanná válik az az állítás, hogy a megtermékenyült petesejt a méhbe ágyazódás előtt még nem ember, de utána már igen - hiszen így ember volta a helyétől függne (ugyanez az érv alkalmazható a születés előtti és utáni gyermekre is); ráadásul ezt az önkényes határt sem támaszják alá számottevő érvek/változások. Mivel a sejtbiológia részletei csak nemrégiben váltak ismertté, a különböző mai nyelvek sem tükrözik híven ezeket a finomságokat (lásd fogantatás és megfelelői). Ezért az etimológia (a szavak története) meglehetősen gyenge "érv" e téren.***
* 1Móz 25,22-23; 2Móz 21,22-23; Zsolt 51,7; 139,13-16; Ézs 49,1; Jer 1,5; Lk 1,41-44; 2,16 (EFO); bővebben ld. alább.
** Ld. str.org/w/is-abortion-before-implantation-biblically-permissible-.
*** Eléggé zavarosak is a megfelelő fogalmak, ld. az angol "conception" szót, amely az amerikai (thefreedictionary.com/conception) és angol (oxfordlearnersdictionaries.com/definition/english/conception) szótárak szerint a petesejt megtermékenyülését jelenti, az Országh-Magay-féle angol-magyar nagyszótár szerinti magyar megfelelője pedig "fogantatás, fogamzás".
2. Tehát sem a Biblia, sem a tudomány alapján nem jelenthető ki biztonsággal, hogy az emberi élet nem a megtermékenyüléskor kezdődik. Ezt általában a mai teológusok is megerősítik.* Az emberi lélekről (újabban egyesek szellemnek nevezik) szóló bibliai tanítás fényében nem is igen juthatunk más következtetésre. Hisz ki tudná megmondani, mikor jön létre a lélek, és/vagy mikor egyesül a testtel? Mivel tehát nincs rá bizonyíték, hogy nem a férfi és női ivarsejt egyesülésekor, hanem utána kezdődik az emberi élet, és mivel a Biblia már a születés előtt embernek tekinti a magzatot, jelentős esély van rá, hogy a megtermékenyült petesejt már ember, s így az Isten és az általa teremtett emberi élet iránti tiszteletből ugyanúgy védelem és tisztelet illeti meg, mint a már megszületett csecsemőt; elpusztítása pedig legalábbis potenciális emberölés/gyilkosság (feltéve persze, hogy nem azért teszik, mert az anya élete forog veszélyben). Ezt az elvet illusztrálja a következő példa: ha egy vadász arrafelé lő, ahol emberek tartózkodhatnak, és véletlenül halálos sebet ejt valakin, joggal ítélik el gondatlanságból elkövetett emberölésért.** Itt mindenképpen alkalmaznunk kell a Róm 14,23 általános elvét ("Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn."): kétség esetén inkább a másik irányba tévedjünk (megvédjük azt is, ami nem ember), mint hogy megöljük vagy halálba küldjük azt, aki ember (ráadásul a saját gyermekünk)! Az abortuszon átesett anyák gyakori lelki gyötrődése a szívünkbe írt isteni törvény és a lelkiismeret működése révén megerősíti mindezt.*** Azonban ne feledjük, hogy mint általában minden bűnre, erre is van bűnbocsánat Krisztusban (1Jn 1,9).
* Ld. pl. Scott B. Rae: Erkölcsi döntések - Bevezetés az etikába (Harmat, 2015). 5. fejezet (135-140. o.) és John Stott: Korunk égető kérdései (Harmat - KIA), 14. fejezet.
** Vö. Rae, ugyanott, 148. o. A vadász felelőtlen lövése talán kiolt egy biztosan emberi életet, a megtermékenyült petesejt elpusztítója biztosan véget vet egy talán emberi életnek - a végeredmény bizonyos szempontból ugyanaz: mindkét esetben fennáll a lehetőség, hogy a tettünkkel emberi életnek vetettünk véget.
*** Ld. A lelkiismeret: a boldogság és az egység (egyik) kulcsa - Mi az, hogyan működik és mit kezdjünk vele? c. írásomat (hivo.hu/lelkiismeret.htm).
3. A Biblia több helyen megerősíti a magzat emberi mivoltát.* (1) Lk 1,36-44: Keresztelő János megszületése előtt az anyját, Erzsébetet a terhessége hatodik hónapjában meglátogatta Jézus anyja, Mária. Ennek hatására Erzsébet méhében "ujjongva mozdult meg a magzat". Itt a "magzat" (aki örömében megmozdult) görög megfelelője (brephosz, csecsemő, kisbaba) ugyanaz, mint ami a Lk 2,16-ban a már megszületett, "jászolban fekvő kisgyermeket" (Jézust) jelöli (ld. még Lk 18,15; 2Tim 3,15). Grudem az idézett helyen több kutatást említ, melyek szerint a méhben levő magzatok meg tudják különböztetni a zenét a zajtól, és anyjuk hangját is, amely megnyugtatja őket. Sőt, szavakat is képesek megtanulni. (2) Zsolt 51,7: "Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem." Dávid a zsoltár eddigi részében a saját bűneiről beszélt, így itt sem anyja bűnösségét kezdte ecsetelni (melyet eddig sehol nem említett), hanem továbbra is a sajátjáról szólt, amely már fogantatásakor jellemezte. (3) Zsolt 139,13: "Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében." Dávid itt anyja méhében levő személyként utal magára. A veséimet szó a személy legbelsőbb részeit (is) jelenti (Zsolt 16,7; 26,2; 73,21; Jer 17,10 [Károli]). (4) 1Móz 25,22-23: Amikor Rebeka ikreket várt (Jákóbot és Ézsaut), "a fiúk tusakodtak a méhében". A "fiúk" szó héber megfelelője (ben) általában "gyermeket" jelent, és közel ötezerszer szerepel az Ószövetségben. (5) 2Móz 21,22-25: "Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni. Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért..." A magzat és az anya életéért egyaránt a saját életével kellett fizetnie a verekedőnek, vagyis a törvény mindkét esetben emberi élet (nem szándékos) kioltását feltételezi. (6) Ézs 49,1: "Már anyám méhében elhívott engem az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem." (7) Jer 1,5: "Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek."
* Ld. Wayne Grudem: Christian Ethics (Keresztény etika, Crossway, 2018), 21. fejezet.
4. Ezért helyes a keresztények zömének mindenféle abortuszt totálisan ellenző nézete* (akkor is, ha esetleg gyengén indokolják meg azt). Ugyanezért teljesen észszerűtlen, képmutató és embertelen mindenki más nézete - mivel a legártatlanabb, legvédtelenebb "kisebbséget" irtja ki brutálisan a felelőtlen és erkölcstelen többség állítólagos érdekei miatt. A fenti cikkben idézett felmérés szerzője szerint 2000 óta több mint egymilliárd ember halt meg abortuszban! Sokan bizonyára az evolúció elszabadulásától és a túlnépesedéstől (meg annak hatásaitól) féltik a bolygónkat (és önmagukat). Pedig milyen más lenne a világ, ha hallgatnánk Istenre, e lelkek és testek Teremtőjére, akinek szemében minden egyes emberi lény olyan drága, hogy Fiát adta érte, s Ő minél többüket szeretné örökre végtelenül boldoggá tenni Önmagával! Gondoljunk csak bele: nem lennének csonka, széttört, összevissza kevert családok; a gyermekeket saját felelősségteljes és őket nem eltüntetni, hanem az Istennel való kapcsolat és a mennyei boldogság számára fölnevelni kívánó szüleik nevelnék (nevelőszülők és -otthonok helyett), nem is beszélve a házasság, a szexualitás igazi jelentőségének és csodálatos valóságának átéléséről.
* Frederica Mathewes-Green szerint az abortuszon átesett nők többsége saját bevallása szerint a barátja, szülei vagy mások megvédéséért vagy kedvéért vállalta az abortuszt, idézi Randy Newman, Questioning Evangelism (Kérdések általi evangelizáció, Kregel, 2017), 10. fejezet, 3. jegyzetnél.
David Gooding írja (Józsué könyve [Evangéliumi Kiadó, megjelenés előtt], 2. Bevezetés eleje): "Manapság az emberek azt mondják, nem hihetjük, hogy maga Isten adott parancsot a Jerikó városában élő ártatlan csecsemők kivégzésére; de az Ószövetségből megtudjuk, miért tette meg mégis. Jerikónak és a többi közel-keleti, kánaáni városnak akkoriban szokása volt meggyilkolni kisgyermekeket. Primitív bálványimádásuk rabságában élve időnként fogták az ártatlan csecsemőiket, s megölve feláldozták őket rémes isteneiknek. Ha Isten csak így állíthatta le ezt a gonosz gyakorlatot, ki emelhet panaszt a Mindenható ellen? Ő egyszer ítéletével sújtotta ezt a várost, hogy azután évszázadokon át ártatlan kisgyermekek sokaságát mentse meg.
Ha már a jerikói csecsemők megölésénél tartunk, meg kell kérdeznünk, hogy a mai társadalmunk jobban bánik-e a kisgyermekekkel. Általában nem áldozzák fel őket kevéssel a születésük után, de sok millió kisgyermeket öltek meg szándékosan a születésük előtt. Ez a nagyon ünnepélyes igeszakasz emlékeztet minket, hogy Isten, aki abban az ősi időszakban súlyos ítéletével sújtotta Jerikót amiatt, ahogy az ártatlan csecsemőkkel bántak, végül hasonlóan súlyos és drasztikus ítélettel fogja sújtani a mai civilizációnkat.
A másik tény, melyet Jerikó ítéletével kapcsolatban szem előtt kell tartanunk, a következő. Az Ószövetség többször is elmondja, miért rendelte el Isten, hogy Izráel seregei elpusztítsák a várost. Azért, mert a kánaániak a legdurvább szexuális perverziókat követték el, és amikor az izráeliek bevonultak Kánaán földjére, Isten figyelmeztette őket szolgája, Mózes által, hogy nem engedhetnek teret a kánaániak által gyakorolt szexuális perverzióknak.
Ezt sem olvashatjuk anélkül, hogy ez nagyon komoly hangon ne figyelmeztetné mai világunkat. Az AIDS világméretű katasztrófává vált. Ha ma tudjuk, hogy a szexuális perverzió ilyesmihez vezethet, akkor abban az ősi korban a hasonló szokások hasonló eredményhez vezethettek. Ezért nagyon valószínűnek tűnik, hogy Isten e várost érő súlyos ítélete csupán egy isteni sebész irgalmas tette volt, aki úgy döntött, hogy kivágja ezt az emberiségből, nehogy az általuk előidézett betegség a történelem egész hátralevő részében megmérgezze a népek génkészletét. Bizonyára mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy ezeket az ősi történeteket olvasva nem valamiféle primitív és a mai életünk szempontjából irreleváns dologról olvasunk. Az emberiséget sújtó ugyanazon csapással és az emberek változatlanul makacs bűnösségével van dolgunk, amely az ősi időkben előidézte Isten ítéletét, és a korunkban is hasonló ítéletet fog előidézni."
1. Nem meggyőző érv a fentiek ellen az, hogy Isten így veszni hagyna temérdek emberi életet már az első pillanatokban, hiszen a történelem zömében a gyermekek nagy része nem érte meg a felnőttkort, és a többségük egész fiatalon halt meg - tehát Isten őket is "veszni hagyta" (szerintem valójában nem tudjuk, mi lesz a sorsuk [a magzatok/embriók esetén sem], de Isten tudja, és jól, helyesen és kegyelmesen döntötte el). Persze lehet erre azt is mondani, hogy a megszületett csecsemő/kisgyermek sem (teljes értékű) ember (ahogy pl. a humanista Peter Singer meg is teszi, ld. Rae, ugyanott, 146. o.), csakhogy ezzel az érveléssel igen gyorsan elérkezünk akár az aktív eutanáziához (az idős/beteg sem [teljes értékű] ember, ezért tőle is megszabadulhatunk), akár a hitleri fajnemesítéshez. Sajnos, ugyanide vezet az abortusz megtűrése - akkor is, ha azzal az ürüggyel teszi az ember, hogy nem tudjuk, mikor kezdődik az emberi élet. Hisz ugyanezzel a logikával azt is lehet mondani, hogy nem tudjuk, mikor ér véget az (értelmes/teljes) emberi élet - tehát véget vethetünk neki, amikor jónak látjuk (vagy terhesnek érezzük a megvédését/fenntartását).
2. A túlszaporodás érve pedig olyan, mintha egy égő házból a gerendákat akarnánk biztonságba helyezni az emberek helyett, sőt az életük árán: megkérnénk (illetve kényszerítenénk) őket, hogy oltsák csak a tüzet minden eszközzel, a saját testüket, utolsó csepp vérüket is beleértve. Vagy - egy abszurdabb, de pontosabb képpel élve - mintha egy égő épület vagy város esetén a gyermekeink testével és vérével, őket feláldozva akarnánk eloltani a lángokat. A földet nem az emberi életek kioltása árán kell megvédenünk a túlszaporodástól. A föld kizsákmányolása ellen és a javak sokkal egyenlőbb és igazságosabb elosztása érdekében szerintem is sokkal többet kellene tennünk. De ezt csakis Isten útján, Szavának engedelmeskedve tehetjük. Valószínűleg nem lesz átütő sikerünk, de erre kell törekednünk.
3. Arra az ellenvetésre, hogy egypetéjű ikrek esetében a petesejt megtermékenyülése utáni 14 napon belül dől el, egy vagy két ember lesz-e belőle, a következőket lehet mondani. Valójában a jelenlegi, emberi tudásunk alapján nem tudjuk kívülről megállapítani előre, hány ember fejlődik ki egy megtermékenyült petesejtből, és alighanem azt sem tudjuk, mikor dől el a dolog. Isten viszont tudja, és ennek megfelelően adhatja a lelk(ek)et (ha már ezen a ponton megteszi) - talán épp ez dönti el a kifejlődő emberek számát. Ld. még Grudem fent említett fejezetét és a következő cikket: str.org/w/bad-arguments-christians-use-to-justify-abortion,
1. A fentiek miatt kerülni kell a fogamzásgátlás olyan formáit (pl. méhen belüli eszköz ["spirál"], egyes fogamzásgátló tabletták [különösen az esemény utániak]), amelyek a már megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását vagy fejlődését akadályozzák, s ezáltal abortuszt idéznek elő.
2. Egyesek a fogamzásgátlás minden formáját elvetik, egyetlen gyermeket (mint Isten ajándékát) sem akarva visszautasítani. Ha egy házaspár önként, hitből teszi ezt, az dicséretes és áldásos lehet. Ha viszont más okból döntenek így (hívő testvérek nyomása, dicsőségvágy stb.), akkor súlyos teherként élhetik meg a sok gyermek fölnevelését. Isten ajándéka az étel, a szex és a feleség is, de van, amikor jó tartózkodni tőlük (Péld 19,14; 1Kor 7,5; ld. a böjtölésről írtakat: hivo.hu/bojtoles.htm). Ld. a lelkiismeretről szóló írásomat is (hivo.hu/lelkiismeret.htm), amely ezt a kérdéskört nagyobb és igen fontos összefüggésbe ágyazza.
3. Vannak, akik minden mesterséges fogamzásgátló eszközt elvetnek (így az óvszert és a méh[száj]sapkát [pesszárium], valamint a sterilizációt, vagyis a férfi és/vagy a nő [műtéti úton való] terméketlenné tételét is), és csak a nő termékenységi (menstruációs) ciklusának figyelésén alapuló "természetes családtervezést" tartják elfogadhatónak (naptármódszer, hőmérőzés). Ez a katolikus egyház jelenlegi álláspontja,* bár a történelem folyamán ez oda-vissza változott - a kérdés történetét és a mai álláspont kritikáját ld. itt: catholicsandcontraception.com/birth-control-history-catholic-church. Ugyanott kiderül, hogy a legtöbb katolikus e téren szembeszáll egyházának tanításával (és könnyen lehet, hogy a saját lelkiismeretét is megsérti). Ha Isten elsősorban a szívünk szándékát tartja szem előtt (amint a Biblia tanítja, pl. 1Sám 16,7; ApCsel 5,1-11), akkor mit számít, hogy "természetes" vagy mesterséges eszközökkel próbáljuk-e kizárni az aktusból a gyermeknemzést?
* A jelek szerint a régi egyházatyák (bizonyára a pogányok parázna túlkapásainak ellensúlyozásaként) általában túlzott szigorral viszonyultak a szexhez, melynek (egyetlen/legfőbb) célját a gyermeknemzésben látták. Ld. a Wikipédia cikkét (en.wikipedia.org/wiki/Christian_views_on_birth_control) és Egyháztörténelem - Válás, (újra)házasodás, szex a keresztény egyház történetében c. tanulmányomat, különösen (Szent) Ágostonnal kapcsolatos részeit (hivo.hu/HRET.pdf, előkészületben@).
1. Az IVF eljárással (a petesejt lombikban történő mesterséges megtermékenyítésével [in vitro fertilization]), más szóval lombikprogrammal elérni kívánt terhesség komoly kérdéseket, aggályokat, problémákat vet föl - akkor is, ha saját sejtekről van szó (amit az alábbiakban feltételezek; donor[ok] igénybevétele csak fokozza mindezt). A mögötte levő technika állandóan változik, fejlődik (helyről helyre is erősen eltérő lehet), ezért nehéz biztos információkat szerezni és általános érvényű, határozott kijelentéseket tenni. Azonban e cikk írásakor (2024 nyarán), viszonylag friss magyarországi értesülések birtokában még mindig messze nem tűnik megnyugtatónak a helyzet. Az abortuszról imént írtak miatt szerintem* csak akkor lehet helyes részt venni lombikprogramban, ha biztosítható, hogy minden megtermékenyült petesejtet felhasználnak - vagy az a házaspár, akiktől a két sejt származik, vagy (esetleg lefagyasztás után) más házaspár(ok) (ez egyfajta örökbefogadásnak tekinthető, ami persze további kérdéseket vet[het] föl). Ha ez nem biztosítható, vagy nem akarják így örökbe adni a születendő gyermeküket, akkor az lenne az igazán megnyugtató megoldás, ha az érintett házaspár dönthetné el, hogy maximum hány petesejtet vehetnek le a feleségtől és termékenyíthetnek meg - egyúttal előre eltökélve, hogy idővel az összes megtermékenyült embriót beültetik a méhébe és kihordja (ha a jelenlegi technika által biztosított 15 évre lefagyasztják őket, ennyi idő alatt elég sok gyermeket szülhet). A magyarországi tapasztalatok szerint a levett petesejtek számáról nem (feltétlenül) dönthet a házaspár (valószínűleg azért, mert az egész eljárás igen költséges és nem feltétlenül sikeres, ezért "biztosra" próbálnak menni), de már az is ritkaság, hogy egy IVF-ciklusban kb. tíz petesejtet sikerül levenni a feleségtől. Általában nem mind alkalmas a megtermékenyítésre, és még kevesebbet sikerül ténylegesen megtermékenyíteni. A legjobban fejlődő (egy vagy esetleg két) embriót ültetik be a méhbe.** Van, ahol beültetés előtt kiszűrik a beteg(nek ítélt) embriókat (bár ezt pl. Svájcban tiltják, Németországban korlátozzák).*** Grudem említett cikke szerint az Egyesült Államokban megoldható, hogy egy IVF-ciklusban csak egy vagy két petesejtet termékenyítsenek meg (igaz, ilyenkor kisebb a siker esélye az egyébként is elég drága eljárásban) - és Grudem ilyen esetben erkölcsileg elfogadhatónak tartja az eljárást (bár megjegyzi, hogy vannak komoly keresztény [evangéliumi] tudósok is, akik minden esetben ellenzik az IVF-et). Grudem megemlíti azt a fontos szempontot is, hogy az eljárás csak házaspárok esetében helyeselhető.
* Hasonlóan vélekedik Rae (183. o.) és Wayne Grudem, ld. alaposan megindokolt nézetét: thegospelcoalition.org/article/ivf-morally-right.
** Ld. reprofit.cz/hu/szolgaltatasok/sajat-petesejtes-ivf.
*** Preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD), ld. repromeda.hu/az-ivf-a-vilagon-es-nalunk-miben-rejlenek-a-kulonbsegek.
2. Mindenesetre a házaspárnak itt nyilván igencsak komoly döntésekkel kell szembenéznie, melyek felelősségteljes mérlegelést igényelnek. Már a petesejtek levétele (a vele járó hormonkezeléssel) is erősen megterheli a női szervezetet. Más lehetőségek is vannak a természetes(ebb) teherbe esésre, ld. a cikk végén említett forrásokat. Adott esetben bölcsebb lehet Istenre bízni az egész helyzetet, és imádkozni a természetes úton történő gyermekáldásért (ha Ő ezt látja jónak). Urunk bármikor tehet csodát, és sok meddő párnak adott gyermeket, pl. Sárának és Ábrahámnak Izsákot (1Móz 18; 21), Rebekának és Izsáknak Jákóbot és Ézsaut (1Móz 25,21), Ráhelnek és Jákóbnak Józsefet és Benjámint (1Móz 30,22; 35,18), Mánóahnak és feleségének Sámsont (Bír 13), Annának és Elkánának Sámuelt és öt testvérét (1Sám 1; 2,21), Erzsébetnek és Zakariásnak Keresztelő Jánost (Lk 1). Elizeus imádságára fiút adott a súnémi asszonynak és öreg férjének (2Kir 4). "De ha nem tenné is..." (Dán 3,18). Ő jobban tudja, mi a jó nekünk; hagyatkozzunk bölcsességére (Péld 3,5-6).
3. A döntés előtt álló házaspárnak végső soron választ kell adnia a kérdésre: Akár azon az áron is akarok-e gyermeket, hogy ehhez meg kell ölnöm vagy halálba kell küldenem egy vagy több gyermekemet? Ragaszkodnánk-e a gyermekáldáshoz, ha három meglévő gyermekünket kellene megölni ahhoz, hogy egy újabb gyermekünk születhessen, vagy ha csak úgy lehetne gyermekünk, hogy négy születik, és közülük hármat megölünk vagy lefagyasztva a sorsára hagyunk? A gondatlan vadász fenti példája miatt nem változtat alapvetően a helyzeten, ha nem ismerjük biztosan a megtermékenyült petesejt státuszát. Aki e kérdések bármelyikére igennel felel, az vizsgálja meg őszintén és alaposan a szívét: nem lett-e bálványává a gyermek (vágya)?
4. Mint mondtam, a technika változhat, és így megeshet, hogy adott esetben a házaspár végül is maga dönthet a tőle származó, az élet csíráit hordozó sejtek sorsáról. Azonban az említett kérdések súlya és a szívünk csalárdága (Jer 17,9) miatt nagyon résen kell lennünk, figyelembe véve Istenünk ígéretét: "Mert ezt mondja az ÚR: Ha a heréltek megtartják szombatjaimat, azt választják, ami nekem kedves, és ragaszkodnak szövetségemhez, akkor fenntartom nevük emlékét házamban és falaimon belül, különbül, mint a fiak és a leányok. Örök nevet adok nekik, amelyet nem lehet eltörölni." (Ézs 56,4-5; vö. 49,20-21) Isten országában a lelki utódok/örökség számítanak (igazán), nem a testiek. Az Őt szeretőknek minden a javukra szolgál (Róm 8,28). Alapvetően Ő dönti el, milyen úton akar megáldani minket - bízzunk szerető, jóságos gondoskodásában!
5. E. Stanley Jones írja: "Itt vannak például azok, akik bár szeretetre teremtettek, nem részesülhetnek abban az örömben, hogy saját otthonuk és családjuk legyen. Belül keserűek és csalódottak ezért. Sántikálnak, aztán meghalnak. Másrészt vannak olyanok is, akiktől a sors szintén megtagadta a szexualitás kifejezését és a saját otthont, de alkotó munkává szublimálják nemi tevékenységüket: árvákat istápolnak vagy újjászületett lelkeket gondoznak. Ők is gyümölcsöző életet élnek, de más szinten. Egyszer már idéztem annak a nőnek a leveléből, aki ezt írta: 'Én is egyike vagyok azoknak a vénlányoknak, akikkel ön láttatta meg, hogyan kell elfogadni az életet és szeretni!' Ez a nő is sántán megy be az életre, de örömmel teszi és gazdagnak érzi magát. És ha megnézed az életét, láthatod, hogy a sántítás megszűnt. Ő már nem 'vénlány', hanem örök anya, aki anyai szeretettel gondoskodik az újjászületett lelkekről, s ápolja a szeretetet és reményt. A szülőség fizikai vonatkozásban körülbelül huszonöt évig tart, de ez a tágabb körű szülői lét az egész életen át tart, sőt az öröklétben is!" (Az Út [KIA - MME, 2023], 251. o.)
6. Ld. még Rae említett könyvének idevágó részét (179-83. o.), az Axióma "Amit nem tudtál a lombik eljárásról" c. videóját (youtu.be/Bpz3eibhty8) és az alábbi cikket (a végén a teherbe esés más lehetőségeire is utalnak): focusonthefamily.com/family-qa/ivf-moral-and-ethical-considerations.
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2024.09.19.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).
További információk (kezdőlap)