Csendes tétlenség vagy cselekvő hit? - A kvietizmus a Biblia fényében

"Légy csendben, és várj az ÚRra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!" (Zsolt 37,7)

1. Ilyen és hasonló ószövetségi igeszakaszok (pl. 2Móz 14,14; 5Móz 27,9; 2Krón 20,17; Zsolt 46,11; Zak 2,17; Hab 2,20) alapján sokan tartják ma is biblikus irányzatnak a csendes tétlenség nézetét (ún. "kvietizmus"), amely az Isten előtti csendes, tétlen várakozásra, a hit ajándékának passzív elnyerésére és az imádságra helyezi a hangsúlyt, háttérbe szorítva, sőt sokszor nem kívánatosnak tartva a jó cselekedeteket (gyakran az istentiszteletek látogatását, az úrvacsora és a keresztség/bemerítés gyakorlását, vagy akár a bibliaolvasást is beleértve). E nézet egyik jeles képviselője Madame Guyon (1648-1717), a francia katolikus misztikus volt, s bár nem ezen a néven, de hasonló elveket vallottak az e téren Luthert követő cseh-morva testvérek, köztük a herrnhuti Zinzendorf gróf (1700-1760) és követői is, akik máig évről évre kiadják a "Losungen" nevű evangélikus bibliaolvasó útmutatót.

2. Megfigyelésem szerint a mai "kvietisták" (akik persze nemigen nevezik magukat így, sőt nem is nagyon ismerik ezt a kifejezést) mindezt úgy gyakorolják "keresztény életükben", hogy abba a bizonyos "tétlenségbe" szinte minden "semleges", gyakran világias tevékenység belefér - sport, szórakozás, henyélés -, csak az nem, ami Isten országát építené, ami örök jelentőséggel bírna. Ilyesfajta, örök értékű tevékenységet szerintük csak akkor szabad végezni, ha arra Isten kifejezetten elhívja az embert. S mit ad Isten, e nézet képviselői valahogy ritkán hallanak ilyen hívást...

3. Van persze némi igazság ebben a nézetben - vannak alkalmak, amikor valóban a csendes, Úrra tekintő várakozás a feladatunk. Jeremiás siralmaiban pl. azt olvassuk: "Jó csendben várni az ÚR szabadítására. Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz. Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik. Hajtsa porba fejét, talán van reménysége. Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák. Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket" (JSir 3,26-33; vö. Ézs 40,31, Kecskeméthy-ford.).

4. Azonban az Újszövetség egészében általánosságban sokkal inkább a (hitből fakadó) cselekvésen van a hangsúly. Még a hit fontosságát hangoztató Galata levél is "szeretet által munkálkodó hitről" beszél (Gal 5,6). Jakab levele pedig kerek perec kijelenti, hogy "a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában" (Jak 2,17). Az ilyen, cselekedetek nélküli hit nem üdvözít (Jak 2,14-26). Sőt, Jakab szinte a visszájára fordítja a kvietizmus nézetét: "Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak" (Jak 4,17). Vagyis amikor van lehetőségünk jót cselekedni, az a helyes és természetes, hogy megtesszük - nem az erre való külön felszólítást várva Istentől, hanem az esetleges tiltást: csak akkor nem tesszük meg azt a jót, ha Isten valami jobb vagy fontosabb teendőre hívja fel a figyelmünket. Az Újszövetség mindegyik könyve hangsúlyozza a hit cselekedetekben való kinyilvánítását: még a Filemonhoz írt levél is erre buzdít (pl. 6-9. v.), János első levele pedig - amely joggal nevezhető a szentség és a cselekvő szeretet levelének - szinte elejétől a végéig erről szól. A Bibliámban a csendességeim során megjelöltem azokat a részeket, amelyek felszólítással, tiltással vagy jó/rossz példával CSELEKVÉSRE intenek bennünket. Mire az Újszövetség végére értem, abban gyakorlatilag nem maradt jelöletlen lap.

5. Az üdvözítő, bibliai hittől elválaszthatatlan a cselekvő engedelmesség. Maga a "hit" szó görög megfelelője (pisztisz) egyszerre jelent hűséget is - pl. így fordították a Gal 5,22-ben, amely a Lélek gyümölcseként említi. Valóban "hinni" tehát azt jelenti, hogy kész vagyok "tenni" is azt, amit hiszek - és teszem is, amint lehetőségem nyílik rá. Pál apostol óva int a tétlenségtől: "Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy CSENDBEN DOLGOZVA, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe" (2Thessz 3,11-13).

6. Ez a gondolat egyébként már az Ószövetségben is megjelenik: "Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van, mert nem lesz cselekvés, gondolkozás, ismeret és bölcsesség a holtak hazájában, ahová menned kell!" (Péld 9,10) Lásd még a Wesley tanításának megkülönböztető jegyei és néhány prédikációjának rövid kivonata c. írás I. 4-5. és II. 2. pontját, valamint a Végítélet és ítélkezés - Liberális-e Isten? Megítéli-e minden ember tetteit, szavait és gondolatait a végső időkben, és nekünk is meg kell-e ítélnünk azokat? c. cikket.

7. Tehát e téren is fontos megőriznünk a helyes egyensúlyt. Francis Schaeffer "cselekvő tétlenségről" beszélt (ld. "A keresztény élet négy alappillére - Két tartalom, két valóság", FSILkiv.htm). Istem vezetésének keresését illetően ld. még Biblikus gyülekezetvezetés - Út a keresztény egyház egysége és a remélt ébredés felé c. könyvem (HRBGY.pdf) 0.D.2.4. bekezdését.

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2016.02-2024.09.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)