Hogyan telhetünk meg Szentlélekkel? - A teljes megszentelődés útja

Az alábbi gondolatok alapvetően Richard S. Taylor "A keresztény szentség feltárása" c. könyvéből származnak
(Exploring Christian Holiness, Volume 3, Beacon Hill Press of Kansas City, 1985)

Lásd a figyelmeztetést itt!

1. A kálvinista hagyományokkal rendelkező keswicki és a wesleyánus keresztény vezetők feltűnően hasonló útmutatást adtak a megszentelődéssel kapcsolatban. A. W. Tozer felsorolása például így hangzik: a) önátadás (Róm 12,1-2), b) kérés (Lk 11,13), c) engedelmesség (ApCsel 5,32), d) hit (Gal 3,2). (A mélyebb élet kulcsai, Keys to the Deeper Life, 22-24. o.) Ugyanitt Tozer azt írja, hogy soha egyetlen hívőt sem "töltött be a Szentlélek úgy, hogy az illető ne tudott volna a betöltekezésről. Olyan ember sem telt be a Lélekkel, aki ne tudta volna, mikor telt be. És soha senki sem telt be fokozatosan" (30-31. o.). Harold Ockenga a következő lépéseket sorolja föl: a) testies állapotunk megvallása, b) odaszánás, c) imádság, d) hit, e) engedelmesség (Pünkösdi erő, Power Through Pentecost, 22-24. o.). A Grace Ministries "Kicserélt Élet" konferenciája szintén a "testet" visszaszorító odaszánásra, megtöretésre és elengedésre, valamint a Krisztussal és igazságaival való azonosulásra helyezi a hangsúlyt (ld. itt).

2. John Allen Wood (1828-19??) pedig a következőket írja "Tökéletes szeretet" (Perfect Love) c. klasszikus művében (8. fejezet, 65-69. kérdés; ld. különösen a lenti 9 kérdésből az első 4-et):

65. Mi az első útmutatás, amit egy szentségre törekvő embernek adhatunk?

Igyekezzünk helyesen és világosan látni a megígért és szükséges áldást. Mi ez? A bennünk lakozó bűn megsemmisítése - a testies természetnek a lélekből való kiirtása. A mélyen bennünk gyökerező bűn elpusztítása vagy eltávolítása, ami tisztává teszi a szívet - a gondolatok, érzelmek, vágyak és indítékok forrását.

66. Mi a második útmutatás, amit adhatunk?

Szilárdan és eltökélten határozzuk el, hogy addig keresünk, amíg el nem érjük a tiszta szívet. Olyan elhatározásra van szükség, amely nem retten meg, ha a kés megérinti a szívet, hogy lemetssze bálványait. Szándékunk legyen határozott, elszánt, megalkuvást nem ismerő és legyőzhetetlen. Csakis a leküzdhetetlen eltökéltség felel meg. "Közel van az Úr napja a Döntés völgyében" (Jóel 4,14; katolikus ford.).

67. Mi a harmadik útmutatás, amit adhatunk?

Alázzuk meg magunkat a Mindenható keze alatt. A lelki szegénység a lelki gyarapodás előfutára. "Boldogok a lelki szegények" [Mt 5,3]. Ne keressünk túl könnyű utat. Legyünk készek meghalni a bűnnek. Igyekezzünk átérezni romlottságunk mély, gonosz, utálatos természetét és a megtisztulásunk szükségességét. Ha csak kevéssé érezzük a szükséget, keveset fogunk haladni. Olyan érzésre van szükség, amelyet az éhség és szomjúság érzete szemléltet. Megváltónk mondja: "Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra" [Mt 5,6]. A szentségre irányuló erőfeszítéseink alighanem összhangban lesznek a vágyaink erejével. A bűnbánat, megalázkodás és a szentség utáni erős vágy elengedhetetlen érzései imádság, a Szentírás kutatása, elmélkedés és önvizsgálat révén biztosíthatók.

68. Mi a negyedik útmutatás, amit adhatunk?

Teljesen szenteljük oda magunkat Istennek - a lelkünket, testünket, időnket, képességeinket, befolyásunkat és mindenünket - mindent bízzunk egészen Krisztusra. Keresés, önátadás, kutatás, önátadás - ezt ismételjük, amíg az énünk minden maradványa az odaszánás oltárára nem kerül. Nincs megszentelődés teljes odaszentelés nélkül.

Részletesen oda kell szentelnünk magunkat, az oltárra téve minden tételt. Az egész megragadásához be kell vonnunk az egyes elemeket. Az odaszánásnak teljesnek kell lennie, mielőtt az áldozat elfogadásra találna. Isten alapos munkát végez, és a tisztaság sosem kapható vagy tartható meg másként, mint minden bűn teljes, egyetemes, feltétel nélküli elhagyásával, valamint Isten teljes akaratának elfogadásával és helyeslésével.

69. Mi a megszentelődés közvetlen feltétele?

A hit. "Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz (megmenekülsz) te is, házad (népe) is" [ApCsel 16,31; Vida-ford.]. A megszentelődés közvetlen feltétele a hit, és Isten mindig azonnal megszabadít, amint az ember igaz hitet gyakorol. Azt kérdezik: "Mit higgyünk?"

1. Higgyük, hogy Isten megígérte ezt a Szentírásban.
2. Higgyük, hogy amit Isten megígért, azt meg is tudja tenni.
3. Higgyük, hogy ő képes és hajlandó ezt megtenni most.
4. Higgyük, hogy megteszi.

Ha őszintén törekszünk a szentségre, vizsgáljuk meg magunkat alaposan a következő kérdések segítségével:

1. Látom-e világosan a mélyen bennem gyökerező bűnt és hogy emiatt szentségre van szükségem?

2. Készségesen, buzgón és eltökélten el akarom-e érni azt?

3. Kész vagyok-e átadni Istennek mindent - magamat, családomat, javaimat, hírnevemet, időmet, képességeimet, mindent -, hogy az övé legyen, ő használja; rábízva mindezt, és soha többé vissza nem tartva vagy véve tőle semmit?

4. Elhiszem-e, hogy ő meg tud szentelni engem?

5. Elhiszem-e, hogy ő kész megszentelni engem?

6. Elhiszem-e, hogy ő megígérte, hogy megszentel engem?

7. Elhiszem-e, hogy miután megígérte, képes és kész megtenni most, feltéve, hogy hiszek?

8. Mindennek tudatában elhiszem-e, hogy ő most megteszi ezt - ebben a pillanatban?

9. Rábízom-e most magam mindenestül Krisztusra? Ha igen, akkor megtörtént. Ó, bárcsak Isten támogatná remegő hitünket, és megadná azonnal a tisztaságot!

Mr. Wesley mondja: 'Isten így szól a lelkedhez: Higgy, és szabadulj meg! [83. prédikáció, 13. pont] A megszentelődésnek, akárcsak a megigazulásnak, a hit a feltétele, mégpedig az egyedüli [feltétele].... Senki sem szentelődik meg, amíg nem hisz; mindenki megszentelődik, miután hisz'." [43. prédikáció, III.3.]

3. Ha az ördögök, démonok, tisztátalan lelkek megszállhatják az embert, akkor nyilván a Szentlélek is lakozást vehet bennünk helyreállító és felemelő jelenlétével - írja Taylor (190. o.). A szentség elsajátítását elősegíti az általában vele járó alázatos, engedékeny lelkület, Isten jelenlétének gyakorlása és az a szokás, hogy mindenben Isten kezét látjuk (2Kor 12,7; 227. o.). Ld. a mezítlábas karmelita Lőrinc testvér (Nicholas Herman) "Isten jelenlétének gyakorlása" c. művét, melyben elmondja, hogyan sajátította el főként a szeretet gyakorlása és minden tettének Istenért való véghezvitele által az "Isten kebelén" nyugvás állandó gyakorlatát. Így szüntelen imádságban és örömben élt, teljes erejéből dicsérve az Urat és hálát adva neki, s nem törődve az emberek tetszésével, mintha csak ketten léteznének a világon. Gondolatai elkalandozását úgy próbálta megakadályozni, hogy alázattal megvallotta hibáit Istennek, és a segítségét kérte, mintha béna koldusként zörgetne egy gazdag ember ajtaján.

"Eközben pedig fokozatosan átváltozunk, és egyre jobban hasonlítunk őhozzá. Igen, a dicsőségnek egyre magasabb szintjére jutunk" (2Kor 3,18; Egyszerű ford.).

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2008.12-2016.02.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)