Bevezetés: sokszínű kereszténység, két- vagy többoldalú igazság
Mi, keresztények teológiai fejtegetéseinkben és vitáinkban sokszor igyekszünk "kiszűrni a szúnyogot" is, míg a gyakorlatban "lenyeljük a tevét". Fontos a szilárd keresztény meggyőződés, de még fontosabb, hogy ezt a tetteink is kövessék - és e téren nagyon "vakok" tudunk lenni (Mt 23,24). Az önmagunkról alkotott képünk gyakran távol áll a valóságtól, és bár sokan látják ezt, kevesen merik a szemünkbe mondani. Hiszem, hogy elsősorban ebből kell felébrednünk, ami azután rengeteg változással járhat, az egység terén is. Mivel maga a valóság gyakran bonyolult, csak különböző szempontok, "MODELLEK" (elméletek, tanok, példázatok, történetek stb.) együttesével közelíthető meg eléggé, melyek látszólag ellent is mondhatnak egymásnak (pl. Isten egysége és hármassága [Szentháromság], szentsége és kegyelme, az üdvösség elveszíthetősége és az üdvbiztonság, üdvbizonyosság és hitünk megvizsgálása (1Jn 5,10-13; 2Kor 13,5), szabadság és törvény (1Kor 6[,12]; 10,23), a hívők tökéletessége és romlottsága, mennyei és földi Paradicsom, hit és cselekedetek, szuverén isteni elrendelés és szabad emberi akarat; Isten jósága és a szenvedés/rossz/gonosz problémája). A két- vagy többoldalú igazság más-más oldalát ragadják meg (jobban) a katolikusok és a protestánsok, utóbbiakon belül a kálvinisták (reformátusok), lutheránusok (evangélikusok), wesleyánusok (metodisták) stb., karizmatikusok és nem karizmatikusok. Például, alighanem a kálvinizmus mind az öt pontjáról (TULIP) és a rájuk adott arminiánus/wesleyánus válaszokról is elmondható, hogy tulajdonképpen ugyanazt az isteni (és ember által teljesen föl nem fogható, pláne nem "bizonyítható") igazságot világítják meg más-más oldalról (Kálvin inkább Isten, Wesley inkább az ember nézőpontjából; ld. itt). Ami pl. az üdvösség elveszíthetőségét illeti, Isten örök MOSTjában dől el az üdvösségünk (ld. Joó Sándor prédikációit az eleve elrendelésről) - de ez számunkra mindig a jelen pillanattal azonos: most kell hinnünk, s így már most miénk az örök üdvösség (Zsid 3,6-15; bővebben ld. itt). Az igazság borotvalélen táncol; nem könnyű megtalálnunk a helyes egyensúlyt. Az egyoldalú szemléletmód mindig veszélyes! E témákat próbálják bemutatni ezek az oldalak, jelezve az útkeresésemet és a meglelt válaszaimat. Remélhetőleg az olvasónak is segítenek majd. A neves hívők is tévedtek és túloztak néha, s természetesen én is hajlamos vagyok erre - kéretik mindent kellő kritikával olvasni!
FELHÍVÁS komoly keresztényeknek, akik szeretnék, hogy megújulás, ébredés legyen életükben és a környezetükben: A megújulásra, ébredésre vágyó komoly keresztényeket Krisztus dicsősége és a nevét érő sok gyalázat csökkentése érdekében alázattal kérem és biztatom, hogy szentségre törekedve rugalmasan használják fel Wesley csoportjainak mintáját, illetve pl. a Jakab 5,16 alapján alakítsanak számot adó imacsoportokat, szilárdan eltökélve, hogy azok nem új felekezetek létrehozását fogják szolgálni (ezekből már van épp elég), hanem a meglévő közösségek megújulását.
Wesley János (John Wesley) élete, gondolatai és művei
FIGYELMEZTETÉS: Wesley a keresztény tökéletességet (más szóval a külső és belső bűntől mentes "teljes megszentelődést") tartósan elérhető állapotnak tartotta. Mai meggyőződésem szerint, bár Wesley nem járt messze az igazságtól, paradox módon súlyos lelki és kapcsolati problémákat okozhat, ha azt gondoljuk/hirdetjük, hogy elértük ezt a fajta tökéletességet. Tudtommal maga Wesley sosem állított ilyet magáról (de számos követője igen), és Jézust kivéve a Biblia szereplői sem (talán Pál jutott a legközelebb ennek hirdetéséhez, de valójában ő sem tette [nyíltan], ld. 1Kor 15,9; Ef 3,8; 1Tim 1,15; de vö. Róm 7,13-24; 1Kor 4,4.16; 11,1; 2Kor 1,12; 2,17; 1Thessz 2,10; Fil 3,15-17 [új Károli] - minden jót Isten kegyelmének tulajdonított: Róm 7,18; 1Kor 4,7; 15,10). Lelkiismeretünk viszont a tökéletesség elérése nélkül is lehet tiszta (és erre komolyan törekednünk is kell: ApCsel 24,16; 1Tim 1,5; 3,9; 2Tim 1,3; Zsid 13,18; 1Pt 3,16), ha ismert bűneinktől megszabadulunk (ami nem mindig megy azonnal, ld. pl. a függőségeke és a tudat[alatti] különböző szintjeit) - elismerve, hogy míg bizonyos értelemben "megszabadultunk a bűntől" (Róm 6,7.18.22), addig más értelemben a bűn többszörösen visszaeső, "függő rabjai" vagyunk (Róm 7,14-24), s abból nem "kigyógyultunk" vagy kigyógyulni igyekszünk, hanem Krisztus erejével arra törekszünk, hogy lehetőleg ma/most ne vétkezzünk (amire bizonyos értelemben/fokig van reális esélyünk, ld. Róm 7,24k; 8). Mindezt persze nemcsak az "igazság(osság)" eddig tárgyalt összefüggésében kell látnunk, hanem (mindenekelőtt) a szeretet fényében (Ef 4,15): Isten az általa nagyon is világosan látott hibáink/bűneink ellenére szeret minket (ahogy jó esetben mi is a szerelmünket/házastársunkat), miközben mindent megtesz azért, hogy szebbek, tisztábbak legyünk. Mi pedig hit által (egyszerűen elfogadva mindezt és megbízva Benne és Szavában, mindezek igaz voltában) viszontszerethetjük Őt, s így csakugyan (lényegében) mindenkor örülhetünk, szüntelenül imádkozhatunk és mindenért hálát adhatunk (1Thessz 5,16-18; Wesley valahol ezt nevezte a "teljes megszentelődés" lényegének, ld. A keresztény tökéletesség világos leírása c. művét) Ez a saját jelenlegi legjobb meggyőződésem (amely elég közel áll Francis Schaefferéhez, aki más oldalról közelítette meg ezeket a kérdéseket, ld. Igaz lelkiség c. könyvét és kivonatát), ugyanakkor tiszteletben tartom mások eltérő nézeteit. Lásd A teljes evangélium Pál apostol Római levele szerint - Az ép elméjű és lelkű keresztény c. írást is.
Az üdvösség elveszíthetősége igen régi vitatéma, melyben a végletek veszélyesek. Egyrészt sokakat vezetett felelőtlen, erkölcstelen élethez az a hazugság, hogy újjászületésünk után Isten nem látja a bűneinket, csak Krisztust és az ő vérét. Ezt a Jelenések 1-2-beli gyülekezeteknek írt leveleiben is cáfolja, hiszen szemükre veti konkrét bűneiket - egyúttal eloszlatva azt a hiedelmet is, hogy feltétlenül elégedett minden kereszténnyel pusztán azért, mert az egy adott pillanatban őszintén hitt. Másrészt fennáll annak veszélye, hogy az elbukástól félve túlzottan aggódunk, így nem tudunk örülni üdvösségünknek, sem felszabadultan, szívből szeretni; vagy magunkban bízunk a minket minden tekintetben megtartó és erre igen erős ígéreteket is tevő Krisztus és az ő kegyelme helyett. A sok szempontból középutat választó Wesley mindenképpen értékes meglátásokkal szolgálhat számunkra. Bővebben lásd az elbukásról, valamint a Wesley életéről szóló írásokat.
Wesley néhány prédikációja (továbbiakat ld. itt):
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2005.01(-2020.12.)
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).
További információk (kezdőlap)