"Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba" (Lk 16,9; Károli). Jézus a Lk 16,1-8-ban egy példázatot mond el a hamis sáfárról, aki mielőtt ura elvette volna tőle a sáfárságot, csökkentette ura adósainak tartozását, hogy majd befogadják őt a házukba. "Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba" (Lk 16,8k). Jézus ezután így folytatta: "'Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?' 'Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.' Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt. Ő pedig ezt mondta nekik: 'Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos'" (Lk 16,10-15).

Wesley megállapítja, hogy bár a hamis mammont (vagyis a pénzt) lehet helytelenül is használni (mint minden egyebet), valójában kitűnő eszköz, ha helyesen élünk vele. Ezután az alábbi három pontban fogalmazza meg a hű sáfárok feladatait: "Hajts hasznot, amennyit csak bírsz! Takaríts meg, amennyit csak bírsz! Adakozz, amennyit csak bírsz!" ("Gain..., save..., give all you can" - szó szerint: "szerezz..., tégy félre..., adj, amennyit csak tudsz".)

1. Hajts hasznot, amennyit csak bírsz! Becsületes szorgalommal a lehető legbuzgóbban fáradozzunk, árán felül nem véve és értékén alul nem adva semmit, kihasználva képességeinket, folyton tanulva, s lehetőleg felülmúlva a [hozzánk hasonló] nem hívőket. Azonban ügyeljünk arra, hogy ne ártsunk se a testünknek (pl. különösen egészségtelen munkahelyi körülményekkel), se a lelkünknek. Az utóbbinak ártunk, ha nem fizetjük be az adót/tb-t, ami ugyanolyan bűn, mint ha embertársunkat lopjuk meg (Wesley szavaival: a királynak ugyanúgy joga van a vámhoz, mint nekünk az ingóságainkhoz). Vannak olyan önmagukban ártalmatlan foglalatosságok is, amelyek ma nem biztosítanak megfelelő megélhetést csalás, hazugság, becstelenség nélkül (sokak szerint ide tartoznak a különféle adott területeken - különösen pl. az építőipar terén - működő vállalkozások). Olyan foglalkozás is előfordulhat, ami csak egy-egy adott ember lelkének árt, másoknak nem.

Nem szabad ártanunk másoknak sem, megkárosítva őket akár vagyonukban - pl. túlzott kamat szedésével, zálogkölcsönzéssel, üzletük tönkretételével (saját áruinkat [jóval] a piaci ár alatt adva el, vagy elcsalogatva munkásaikat) -, akár testükben (rombolva egészségüket - pl. [égetett] szesz árusításával -, vagy orvosként a több fizetség érdekében szükségtelenül megnyújtva szenvedésüket), akár lelkükben - erkölcstelenségre vagy mértéktelenségre ösztönözve őket, pl. ha valaki érdekelt egy kocsma, vendéglő, (dal)színház vagy egyéb divatos szórakozóhely üzemeltetésében.

2. Takaríts meg, amennyit csak bírsz! Pénzünkből semmit ne pazaroljunk felesleges kiadásokra, pusztán (1) a test kívánságának, (2) a szem kívánságának és (3) az élettel való kérkedésnek a kielégítésére, ami csak növeli e kívánságokat (az igényeink a lehetőségeinkkel együtt nőnek). (1) Ne csak a mohóságot és a részegséget kerüljük, hanem az ínyencségeket és a különlegességeket is, megelégedve az egyszerű étkezéssel. (2) Ne költsünk felesleges vagy drága ruhákra, bútorokra, dísztárgyakra, kertekre, (3) sem pedig az emberek csodálatának vagy dicséretének megszerzésére (pl. pazar vendégszeretetünk révén). Végül gyermekeink hasonló kívánságait se növeljük azzal, hogy betöltjük őket. Ha van okunk feltételezni, hogy kívánságaikra tékozolnák pénzünket, kíméljük meg őket ettől a csapdától. Vagyonunk nagy részét inkább hagyjuk arra a gyermekünkre (ha van ilyen), aki ismeri a pénz értékét, és helyesen tud bánni vele, a többiekre pedig csak annyit, ami megóvja őket a nélkülözéstől. (Ld. a prédikáció II.7-8. pontját.)

3. Adakozz, amennyit csak bírsz! Ha pénzünket nem használjuk valamilyen távolabbi cél érdekében, hanem csak félretesszük (bármilyen formában), az annyi, mintha eldobnánk vagy elásnánk (a talentumunkat). Pénzünk nem a sajátunk: az ég és föld Ura ideiglenesen bízta ránk egy időre mint sáfáraira, hogy az ő céljaira és dicsőségére használjuk. Gondoskodjunk belőle először mértékkel a magunk és házunk népe szükségleteiről: élelmünkről, ruházatunkról, hajlékunkról (az 1Tim 6,8-beli "ruházat" szó megfelelője az eredeti görög szövegben és a régi angol fordításban a hajlékot is magában foglalhatja), mindarról, amire valóban szükségünk van. Ha még marad felesleg, akkor "tegyünk jót... azokkal, akik testvéreink a hitben", s ha még mindig marad, "tegyünk jót mindenkivel" (Gal 6,10). Így minden pénzünk elfogy. Adakozásunk konkrét arányokra való korlátozása (legyen az tized, harmad vagy fél) inkább zsidóhoz illik, mint keresztényhez. Kétség esetén tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: E kiadásommal Isten sáfáraként vagy tulajdonosként cselekszem-e? Igéjének engedelmeskedem-e ezzel, és ha igen, melyik igéknek? Fel tudom-e ajánlani neki ezt a kiadásomat áldozatul, amelyért jutalomra számíthatok tőle? (1Pt 2,5; Lk 14,13k.) A válaszokat akár el is mondhatjuk neki imádságban, hagyva, hogy az ő Szentlelke győzzön meg minket az igazságról. Cselekedjünk elhívásunkhoz méltóan ebben és minden más dologban, ne tanácskozzunk többé testtel és vérrel, világi emberekkel. Ne legyünk restek, tegyük meg mindazt, ami a kezünk ügyébe esik, és amihez erőnk van (Préd 9,10). Ne tékozoljunk el semmit, vonjunk meg minden kiadást, amit a divat, szeszély vagy a test és vér követel. Tegyünk mindenféle jót testvéreinkkel és mindenki mással, így "gyűjtve magunknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjük az igazi életet" (1Tim 6,19). Ld. a prédikáció III.7. pontját.)

A teljes prédikációt lásd itt; ld. még itt.

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2006.06.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)