Lásd a figyelmeztetést itt!

Megjegyzés: A témával kapcsolatban ld. A szeretet teológiája c. írást is.

A Názáreti Egyház a World Gospel Mission nevű missziós szervezettel együtt 1999-ben létrehozta a Wesley Szövetséget, amely nagyjából felöleli a mai magyar szentségmozgalmat. Ehhez csatlakozott az Üdvhadsereg, az OMS International (Oriental Missionary Society, Felebarát Keresztyén Alapítvány), a Magyarországi Metodista Egyház és a Free Methodist Church (Szabad Metodista Egyház, Élet Kenyere Alapítvány). Három kötetben kiadták Wesley 52 "standard" prédikációját. Nem csatlakozott a Wesley Szövetséghez a Metodista Egyházból 1974 táján Iványi Tibor vezetésével kivált Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), amely szintén kiadta Wesley 52 prédikációját, létrehozta a Wesley János Lelkészképző Főiskolát, ahol szociális munkásokat is képeznek, s az Oltalom Karitatív Egyesület révén jelentős munkát végeznek a hajléktalanok között (mindhárom intézmény székhelye a VIII. kerületi Dankó utcában található). Mindebből látható, hogy a wesleyánus eredetű szentségmozgalom különböző ágai ma is nyíltan vállalják a Wesleytől kapott örökséget mint tanításuk alapját (amihez hozzátartozik az üdvösség elveszíthetőségébe vetett hit is). Azonban a szentség, a megszentelődés értelmezésében vannak köztük kisebb-nagyobb eltérések. Különösen a Magyarországi Metodista Egyház üt el a többitől, aminek feltehetően az a fő oka, hogy a hazánkban képzett lelkészeik református teológián tanulnak.

1. Magyarországi Metodista Egyház (http://metodista.hu)

A Magyarországi Metodista Egyház a Hitcikkelyeiben nem szól a megszentelődésről, és tanításának alapjait kifejtve is viszonylag visszafogottan beszél róla: "Hangsúlyozzuk, hogy Isten kegyelmének megváltó munkája nem fejeződik be azzal, hogy elfogad és megbocsát, hanem tovább munkálja lelki növekedésünket. A Szentlélek ereje által növekedhetünk Isten megismerésében, szeretetében és a felebaráti szeretetben. Az újjászületés a megszentelődés folyamatának első lépése. A megszentelő kegyelem vezet bennünket a keresztyén tökéletesség ajándéka felé, amely Wesley szerint nem más, mint 'az Isten szeretetével és felebaráti szeretettel megtelt szív', amely 'Krisztus szerint gondolkodik, és úgy jár, ahogyan Ő járt'."

Ugyanitt azt is kijelentik, hogy Wesley "Prédikációi" és az Újszövetséghez fűzött "Magyarázó megjegyzései" egyértelműen a jelenleg fennálló és kötelező érvényű tanításuk alapjaihoz tartoznak, sőt a Wesleytől származó "Általános Szabályok" is, melyekben a Wesley által kezdeményezett 12 fős csoportok (ún. osztályok) fenntartása mellett is elkötelezik magukat. E csoportokat (amennyiben léteznek) alighanem a mai körülményekhez igazították, úgyhogy azok vélhetően jobban hasonlítanak a máshol is megszokott házi közösségekhez, bibliaórákhoz (az Általános Szabályokban pl. kijelentik, hogy kerülik az aranyholmikat és a drága ruhákat, valamint az olyan könyvek olvasását, amelyek nem az Isten megismerését és szeretetét munkálják).

1966-os Alkotmányukban pedig, melyben kimondják az Evangéliumi Közösséggel való egyesülésüket, az utóbbi egyház teljes egészében átvett hitvallásának részeként még őrzik a teljes megszentelődés tanítását. E hitvallás 11. cikkelyében ezt írják: "Hisszük, hogy a megszentelődés Isten kegyelmének a munkája az Ige és a Lélek által, amelyek által azok, akik újjászülettek, gondolataikban, szavaikban és tetteikben a bűntől megtisztulnak, és erőt nyernek ahhoz, hogy Isten akarata szerint éljenek és törekedjenek a szentségre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. A teljes megszentelődés a tökéletes szeretet, igazságosság és igaz szentség állapota, melyre minden újjászületett hívő eljuthat a bűn hatalmából megszabadulva azáltal, hogy az Istent teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből szereti és embertársát is úgy, mint saját magát. A Jézus Krisztusban való hit által ez a kegyelmi ajándék ebben az életben elnyerhető, fokozatosan vagy hirtelen, és ezt az ajándékot Isten minden gyermekének komolyan keresnie kell. Hisszük, hogy ez a megtapasztalás az emberre általában jellemző gyengeségektől, tudatlanságtól és hibáktól, és az újbóli vétkezés lehetőségétől sem őriz meg bennünket. A keresztyénnek mindig óvakodnia kell a lelki gőgtől, és győzelemre kell törekednie a bűnre irányuló minden kísértés felett. Teljesen az Isten akaratára kell hagyatkoznia, hogy a bűn elveszítse hatalmát felette, és a világ, a test kívánságai és a Sátán is lábai alá vettessenek. Így uralkodik éberen ezeken az ellenségeken a Szentlélek ereje által."

2. Üdvhadsereg (www.udvhadsereg.org)

Hitvallásukban kimondják [9. pont:] "Hisszük, hogy az üdvösség állapotában való megmaradásunk függ attól, hogy megmaradunk-e a Krisztusba vetett engedelmes hitünkben." [10. pont:] "Hisszük, hogy minden hívő kiváltsága a teljes megszentelődés, valamint hogy lehetséges lelkünket, elménket és testünket teljes épségben, feddhetetlenül megőrizni a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére (1Thessz 5,23)."

"Az üdvösség története" c. alapművük (Üdvhadsereg, 1998; minden tisztjüknek az ebben kifejtett hitvallás szerint kell tanítania) 9. fejezetében a következőket írják: "A növekedést lelki életünkben nem a lelki megtapasztalások mélysége és intenzitása, hanem engedelmességünk minősége alapján kell megítélnünk... A szent élet pillanatnyi változásból és hosszú folyamatból egyaránt áll... Már megszentelődtünk, de mégsem vagyunk - minden bűn nélkül - tökéletesek" (95. o.).

E könyv 7. függelékének végén a teljes megszentelődéssel rokon értelmű kifejezéseket elemezve azt írják: "A 'szív megtisztulása' azt is magában hordozza, hogy indítékaink megtisztultak, és cselekedeteinket ezentúl a szeretet irányítja. Az 'indítékok tisztaságánál' azonban vigyáznunk kell valamire. Ha ugyanis ezt tekintjük az alapnak, akkor abba a hibába eshetünk, hogy nem ismerjük el és nem valljuk meg konkrét bűneinket arra való hivatkozással, hogy csupán 'hibákat' ejtettünk. A tisztaság olyan szeretet-ajándék, amely előtt megnyitjuk magunkat és megengedjük, hogy az birtokba vegyen. Sose használjuk kifogásként vagy védőpajzsként! ...Hasonlóképpen nem szabad ebben az életben elvárnunk a bűntelen tökéletességet. A kísértések életünk végéig elkísérnek, de a Szentlélek bennünk lévő 'krisztusformáló' erejével sikeresen ellenállhatunk a kísértésnek, és nem kell bűnbe esnünk. Azt azonban mégsem állíthatjuk, hogy a megszenteltek nem vétkezhetnek. Viszont azt sem mondhatjuk, hogy az Isten megszentelő erejét teljes egészében megtapasztalók előbb-utóbb mindenképpen bűnbe esnek. Azok, akik minden hívő bűnös tökéletlenségét hangoztatják, figyelmen kívül hagyják az engesztelés teljes áldását és munkáját" (104-105. o.).

3. Názáreti Egyház (www.nazaretiegyhaz.hu)

Hitelveik X. pontjában a következőket mondják: "Hisszük, hogy a teljes megszentelődés Istennek az az újjászületést követő tette, mely által a hívő megszabadul az eredendő bűntől vagy romlottságtól. A teljes megszentelődéskor az ember eljut arra az állapotra, amikor életét teljesen odaszánja Istennek és engedelmeskedik a benne tökéletessé lett szeretetnek. Mindez a Szentlélekkel való megkeresztelkedéskor történik, és ez az átélés két megtapasztalással jár együtt: megtisztul a szív a bűntől, és jelenlétével beköltözik a Szentlélek a hívő szívébe. Ennek eredményeképpen a keresztyén erőt/hatalmat kap az élethez és a szolgálathoz. A teljes megszentelődést Jézus vére teszi lehetővé, és mi egy pillanat alatt, hit által kapjuk meg. Ezt azonban meg kell előznie annak, hogy életünket teljesen odaszenteljük Istennek. Isten eme munkájáról, és erről a kegyelmi állapotról tesz bizonyságot a Szentlélek..." (ld. a honlapjukon levő Egyházrend II. részének [Az egyház alkotmánya] elejét).

Az "Élő hit - A Názáreti Egyház Alapelvei" c. füzetükben (Názáreti Egyház Alapítvány, 2005., ford. Gyarmati Andrea) kissé árnyaltabban fogalmaznak: "Jézus azért jött, hogy megújítsa bennünk Isten képét, hogy szentek lehessünk. Hisszük, hogy a szentség a hívő életében egy sorsfordító élmény és egy élethosszig tartó folyamat együttes eredménye. A helyreállítás után Urunk Lelke kegyelmével arra indít, hogy teljes életünket neki szenteljük. Ezután megtisztít minket az eredendő bűntől, és belénk költözik szent jelenlétével a teljes megszentelés isteni aktusa során, amelyet a Szentlélekkel való megkeresztelkedésnek is hívnak. Tökéletessé tesz minket szeretetben, lehetővé teszi, hogy erkölcsi tisztaságban éljünk, és erőt ad a szolgálathoz!"

A názáretiek Egyházrendjének 127. pontja kimondja: "Helyi gyülekezeteinket arra utasítjuk, hogy egyházi tisztségviselőknek csak olyan személyeket válasszanak meg, akik tanúságot tesznek a teljes megszentelődés megtapasztalásáról..." (bár új és/vagy kis gyülekezetekben nem ragaszkodnak mereven ehhez a szabályhoz). Eddig egyedül a Názáreti Egyházban hallottam azt az állítást, hogy a teljes megszentelődéskor az önzésünk is megszűnik. A Wesley-féle kis csoportokban történő önvizsgálatot általában csak a lelkészeik/szolgálóik gyakorolják.

4. World Gospel Mission (www.wgm.org)

Ez a missziós szervezet a honlapján is megtalálható hitvallásában a következőket tanítja:

"[Hiszünk] Az emberi lélek megmenekülésében, az újonnan születést is beleértve, valamint Istennek a lélekben ezután elvégzett munkájában, abban a hitből fakadó válságban, amely által a szív minden bűntől megtisztul, és megtelik a Szentlélekkel. Ez a kegyes tapasztalat hit által megmarad, és az Isten kijelentett akaratának való állandó engedelmességben nyilvánul meg, ily módon folyamatosan teljes tisztaságot adva nekünk (1Jn 1,7-9). A wesleyánus álláspontot képviseljük."

A teljes megszentelődést Wesleyhez hasonlóan többek között a nagy parancsolat betöltésével értelmezik: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből" (Mt 22,37). Ebben a témában a bűn természetéről írva kifejtik, hogy a megtéréskor (az újjászületéskor) Isten megbocsátja elkövetett bűneinket, és megszabadít az azok miatti bűntudattól. A teljes megszentelődéskor pedig megtisztítja szívünket annak bűnös állapotától, és betölt Szentlelkével. Ehhez teljesen oda kell szentelnünk magunkat neki, készségesen elismerve Jézus Krisztusnak az életünk fölötti uralmát. A teljes megszentelődés után is megmarad emberi mivoltunk, gyengeségünk és a bűnnel szembeni sebezhetőségünk.

5. OMS International (www.omsinternational.org, Oriental Missionary Society, azaz Keleti Missziós Társaság, nálunk Felebarát Keresztyén Alapítvány néven is működik)

Hitvallásukban a Lélek teljességéről szólva azt írják: "A Lélek teljessége az egyik olyan bibliai kifejezés, amely a kegyelemnek a hívő szívében végzett munkáját írja le az újjászületést követően, mely által megtisztul bűneitől és erőt nyer a szent életre és a szolgálatra (ApCsel 1,8; 2,4; 15,9). Teljes megszentelődésnek nevezik, mert van egy kezdeti megtisztulás az elkövetett bűnök szennyétől az újjászületéskor (Tit 3,5), valamint a teljes elkötelezettség szüksége miatt annak az életében, aki szeretne Szentlélekkel teljes lenni, és a belső természet szennyétől való teljes megtisztulás miatt, amit eredményez (Róm 12,1-2; 6,13; 1Thessz 5,23-24). A Szentlélekkel teljes személy képessé válik a benne lakozó Szentlélek által arra, hogy szeresse Istent egész lényével (Mt 22,37-38; Róm 5,5), és felebarátját, mint saját magát (Mt 22,37-38; Róm 5,5), és képessé válik arra, hogy valódi szentségben élje életét (Lk 1,75; Ef 5,25-27; Mt 5,8; Tit 2,12).

A Szentlélekkel való betöltekezés (teljes megszentelődés, a szív megtisztulása, Szentlélekkel való felruházás és más kifejezések is használatosak) a megtisztulás és a Lélek általi megerősödés kifejezett élménye az újjászületést követően. Isten kegyelmének hatására a hívő megtapasztalja az Isten teljessége utáni szomjúságot (Jn 7,37-39), megalázza (Ézs 6,3-7; Róm 7,24-25) és teljesen odaszenteli magát Istennek (Róm 6,13.16.19). A teljes odaszánás és hit eme pillanatában (ApCsel 26,18) a Szentlélek megtisztítja a hívő belső természetét (ApCsel 15,9), és felruházza az Ő erejével (Lk 24,49; ApCsel 1,8). Jézus így keresztel Szentlélekkel (Jn 1,33; ApCsel 1,4-5), betöltve az Atya ígéretét, amely minden keresztyén számára elérhető (Lk 24,49; ApCsel 1,4; 2,39).

A folyamatos megszentelődés a keresztyén érettségben való növekedést, a Krisztushoz való hasonlatosságot és a gyakorlati kegyességet jelenti, melynek jellemzője a világosságban való járás (1Jn 1,7), lelki táplálkozás és fegyelem (Róm 12,2; 2Kor 3,17-18), a Szentlélekkel való ismétlődő beteljesedés és az ő folyamatos munkája a megtisztult gyümölcstermő hívőben (ApCsel 4,31; Ef 3,19; 5,18; Róm 8,26).

A Szentlélek önmaga tanúbizonysága az ember lelkében (Róm 8,16; Zsid 10,14-15). Elsősorban azzal bizonyítja jelenlétét, hogy szentsége megmutatkozik a hívő életében (Ez 36,26-27; Gal 5,16; Ef 1,4; vö. Róm 5,5), akiben bőségesen megtermi a Lélek gyümölcsét (Gal 5,22-25). A Lélekkel teljes és az Ő erejével felruházott élet bizonyítéka nem valamely ajándék vagy megnyilvánulás megléte (1Kor 12,4.5.11)."

"Hogyan válhatunk kereszténnyé" c. cikkükben pedig leírják, hogy nem csupán bűnbocsánatra van szükségünk, hanem arra is, hogy Luther szavaival élve "befelé, önmagába fordult szívünk" megújuljon, s szenvedélyesen Istenért és másokért kezdjen el dobogni. Ehhez el kell ismernünk az önzésünket és a bűneinket, csatlakoznunk kell egy egészséges hívő közösséghez, ahol növekedhetünk, s kérnünk kell Istent, hogy kőszívünk helyett adjon őrá hangolódott szívet.

6. Free Methodist Church (www.freemethodistchurch.org, Szabad Metodista Egyház, Élet Kenyere Alapítvány)

A honlapjukon is olvasható hitvallásuk XII. pontjában a következőket írják a teljes megszentelődésről: "A teljes megszentelődés a Szentléleknek az újjászületést követő munkája, amely által a teljesen odaszánt hívő a Krisztus engesztelő vérébe vetett hitét gyakorolva egy pillanat alatt megtisztul minden belső bűntől, és erőt kap a szolgálatra. Az ebből fakadó kapcsolatot a Szentlélek bizonyságtétele igazolja, s hit és engedelmesség által lehet fenntartani. A teljes megszentelődés lehetővé teszi, hogy a hívők teljes szívükből, lelkükből, erejükből és elméjükből szeressék Istent, és úgy szeressék felebarátaikat, mint magukat, s felkészíti őket a kegyelemben való további növekedésre."

A keresztény élet megtapasztalásáról szólva pedig kifejtik (a 6. pontban, ahol részletesebben írnak a teljes megszentelődésről): "A belső megszentelődés megtisztítja a keresztényt a bűntől, és megszabadítja őt az önimádattól... A megtisztulás révén az ember tökéletes lesz - nem a teljesítményében, hanem a szeretetben". A szentséget a nehéz és vitatott kérdésekhez való biblikus hozzáállásukban és a gyülekezeti élet gyakorlatában is igyekeznek megvalósítani, személyes véleményem szerint eléggé sikeresen (mindezekről részletesen írnak honlapjukon).

7. Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET, www.metegyhaz.hu)

A MET hitelveinek XIV. pontjában a következőket olvassuk: "/1/ Hisszük, hogy a teljes megszentelődést a Szentlélek munkálja az újjászületést követően, melynek eredményeként a teljesen odaszánt életű hívő ember a Krisztus engesztelő vérében való hit által egyre inkább megtisztul minden belső bűntől és megerősödik a szolgálatra. Az ebből következő kapcsolatról bizonyságot tesz a Szentlélek, és azt a hit és engedelmesség tartja fenn. /2/ A teljes megszentelődés képessé teszi a hívőt arra, hogy szeresse Istent teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből és minden erejéből, és felebarátját mint önmagát; és felkészíti őt a kegyelemben való növekedésre."

Kézikönyvüknek a keresztény közösségről szóló szakaszában részletesebben is írnak erről:

233.§. A teljes megszentelődés

"/1/ A megszentelés Isten kegyelmének az a munkája, amely által a hitre jutott embert megtisztítja és szentté teszi. A Szentírás szerint Isten minden gyermekének kiváltsága és kötelessége az, hogy szabadságban éljen minden tudatos bűntől. Ezalatt azonban nem a cselekedet és a gondolat tökéletes állapotát értjük, hanem a szív és a szándék tisztaságát.

/2/ Krisztus halálra adta magát, hogy megtisztítsa egyházát. Engesztelő áldozatában megszerezte a hívő számára a teljes megszentelődés lehetőségét. A megszentelődés az újjászületéssel kezdődik, és fokozatos fejlődés tapasztalható benne a teljes megtisztulásig. Ez a megtisztulás együtt jár a Szentlélek teljességével. Pál így imádkozik: 'Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhívott titeket és Ő meg is cselekszi azt.' [1Thessz 5,23k]

/3/ A Szentlélek Isten a megszentelő. Betérve a hívő ember életébe a megtéréskor, betölti jelenlétével. Ösztönzi a hívőt a teljes odaszánásra, megtisztítja szívét, megerősíti bizonyságtételre és szolgálatra. Isten szeretetével elárasztja a hívő ember életét.

/4/ Isten ígéreteit hit által elfogadva, a keresztyén mélyebb kapcsolatba kerül Krisztussal, képes lesz arra, hogy szeresse Istent teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes elmével, minden erővel, és felebarátját, mint önmagát. Megismeri az Isten akaratának való teljes alárendeltség örömét, és élete átformálódik a belső ellenszegülésből a boldog engedelmességre.

/5/ Nem elkerülhetetlen végzete a hívőnek, hogy kilátástalan harcot folytasson a bűn ellen és ebben a harcban állandóan elbukjék, hanem Isten egyenesen arra hívja el, hogy, Jézus megújító és megtisztító kegyelme teljes győzelemre jusson benne, és élete Isten dicsőségét szolgálja. Ezért mindazok, akik Krisztusban új életet nyertek, elutasítanak minden erkölcsi lazaságot és felelőtlen könnyelműséget, szabadosságot a mindennapi életben. Hisszük, hogy a bűn elleni állandó harc közben Jézus Krisztus képmására formálódhatunk át. Ezt a folyamatot nevezzük 'keresztyén tökéletességnek' illetve 'teljes szeretetnek', amelyben a Szentlélek minden gonosz indulatot lerombol bennünk, és minden gondolat, szó és cselekedet Isten és emberek iránti szeretetből fakad. Tökéletességünk azonban nem a hibátlan cselekedetekben, hanem a szándékos rossztól való szabadságban és a minden jóra őszintén kész szeretetben van. A minden jóra való őszinte törekvés mellett sem ismerünk e földön olyan tökéletességet, amely feleslegessé tenné Krisztus vérében való szakadatlan megmosatásunkat és a tökéletességben való naponkénti növekedést."

Kézikönyvük 208. paragrafusában kimondják, hogy "mindazokat, akikkel kapcsolatba kerülnek, oktatják, figyelmeztetik és intik, miközben lábbal tiporják azt a rajongó tant, mely szerint 'csak akkor kell jót tenni, ha szívünkben erre külön indíttatást érzünk'."

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2005.02-2016.02.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).