Bevezetés a wesleyánus teológiába - W. M. Greathouse és H. R. Dunning azonos című könyvének vázlatos kivonata

(An Introduction to Wesleyan Theology, Beacon Hill Press of Kansas City, 1989)

Néhány gondolat az I. részből, melynek címe: "A három-egy Isten" (az első 3 fejezet témája: Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek). Isten "szent", azaz "elkülönült" - ő külön kategóriát alkot. Egyedül ő szent a lényegénél fogva. Minden egyéb személy vagy dolog csak származtatott szentséggel rendelkezhet, ami az Istennel való kapcsolatából adódik. Van rituális és erkölcsi szentség: az előbbi inkább az Ószövetségre jellemző, ahol bizonyos szertartásokkal szenteltek meg embereket és dolgokat; míg az Újszövetségben általában az utóbbival találkozunk, ami a bűntől való tisztaságot jelenti. Isten önmagában teljes: nem azért teremt, hogy betöltse valamilyen hiányát, szükségletét, hanem éppen a bőségéből hoz létre mindent - a teremtés az ő teljességének megnyilvánulása (ezt tükrözi az ő hármas egysége, a Szentháromság is).

II. rész: Az ember, a bűn és a kegyelem

4. fejezet: Az ember természete. Az ember isteni képmásra teremtetett. A bűnbeesés után a lényegi képmás megmaradt, de az egzisztenciális képmás elveszett. Ádám eredeti szentséggel rendelkezett. Az ember szentsége kapcsolati szentség: "csak akkor vagyunk szentek, ha helyesen viszonyulunk Istenhez, és igazán bennünk lakik az ő megszentelő Lelke". A bűn kettős természetű: (1) az Ádámtól örökölt eredendő bűn és (2) a ténylegesen elkövetett bűneink. A bűn lényege egyrészt az önistenítés (Isten helyett mi mondjuk meg, mi a jó és a rossz, mi irányítjuk az életünket), másrészt a bálványimádás (Isten helyett mást imádunk, máshoz ragaszkodunk, mást tartunk a legfontosabbnak, más ural minket).

5. fejezet: Az engesztelés. Klasszikus nézetek az engesztelésről: 1. A váltság elmélete: rabszolgaságból való kiváltás (ld. a Gustav Aulen által módosított változatát is: a "Győztes Krisztus" legyőzte az ellenséget, és megszabadított a bűnből). 2. Az elégtétel elmélete (Anselmus): elégtétel a megsértett hűbérúrnak. 3. A büntető elégtétel elmélete (Kálvin): jogügylet - a törvényszegő helyett a Bíró Fia vállalja a halálbüntetést. A törvény be van töltve, de a bűnös változatlan marad. Akiért Krisztus meghalt, az mindenképpen mentesül a büntetés alól, ami vagy az univerzalizmushoz vezet (mindenki üdvözül), vagy a predesztinációhoz (Krisztus csak az Isten által eleve üdvösségre elrendelt emberekért halt meg; a többiek elkárhoznak). 4. Az erkölcsi hatás elmélete (Abelard): Krisztus halála Isten szeretetének példája, ami ingyenes és teljes megbocsátást nyújt. Ez az elmélet nem veszi kellően számításba a bűn megkötöző erejét. Ma a teológusok általában egyetértenek abban, hogy önmagában egyik elmélet sem ad kielégítő magyarázatot az engesztelésre.

Wesleyánus előfeltevések: Isten szeretet (a szent szeretet az uralkodó tulajdonsága). Ez magában foglalja a vétkek megbocsátását és a bűn princípiumától való megtisztulást: a megbékélést (vagy megigazulást) és a megszentelődést. Krisztus mint Próféta Isten természetének kinyilatkoztatója; mint Pap az Isten és ember közti közbenjáró; mint Király ebben a világban is szívünk szuverén Ura kíván lenni, és legyőzte a démoni hatalmakat (Kol 2,15). (Ld. Wesleynek a Fil 3,8-hoz fűzött magyarázatát.) Egy kislány így dolgozta föl a gyülekezetben hallottakat: "Szeretem Jézust, de gyűlölöm Istent!" (Mivel Jézus a halálával "lecsillapította a ránk haragvó Istent".) Valójában az Atya mutatta be az áldozatot, és ha lehet, ő még jobban szenvedett, mint a kereszten haldokló Fia. Hogyan fogadjuk az engesztelést? Teljesen azonosulunk a kereszttel. "Ebben a teljes azonosulásban az engesztelés azt jelenti, hogy az ember teljes mértékben megszentelődik, megszűnik szuverén önrendelkezése, melynek helyét Jézus Krisztus foglalja el mint az ember személyes Ura."

6. fejezet: Isten kegyelme és az ember válasza. Hogyan függ össze Isten és az ember munkálkodása? (Ld. Fil 2,12k.) Moody szerint "az üdvösséghez elég annyi teológiai ismeret, hogy bűnös vagyok, és Krisztus a Megváltó." Azonban ebből hiányzik a harmadik összetevő, amely összekapcsolja a két dolgot. Pelagius szerint az ember teljesen szabadon dönt; a kegyelem nem más, mint Krisztus példája és tanítása. Augustinus (Szent Ágoston) szerint az ember akarata teljesen megromlott, lehetetlen nem vétkezni. Aquinói Tamás szerint a bűnbeeséskor az Istenhez való "hasonlatosság" elveszett, a "képmás" sértetlenül megmaradt. Az ember megközelítheti Istent értelmileg, erkölcsileg és az üdvösség szempontjából. A megtérés csak egy "hozzátett ajándék". Luther és Kálvin is az ember teljes romlottságát vallotta. "A feltétel nélküli kiválasztás és az abszolút predesztináció volt a reformátorok végső és döntő védőbástyája a jó cselekedetek általi üdvösség katolikus tanával szemben."

Wesley azt vallotta, hogy egy "hajszál" választja el őt a kálvinizmustól: a megelőző kegyelem tana (melyet már Augustinus is tanított). A valóságban nincs "természeti ember", hiszen van "természetes" lelkiismeret, ami valójában cseppet sem természetes - ez a (megelőző) kegyelem, amely "ingyenes mindenkinek, és mindenkiben." Szabadon elfogadhatjuk. Krisztust és a hitet egyaránt Isten adja! Fil 2,12k: az akarás és a cselekvés a belső és a külső vallás/szentség (mindkettőt Isten munkálja ki!), más szóval a jó szándék és annak összes következménye (Isten leheli belénk, és valósítja meg!). I. munkálkodik, tehát munkálkod hatunk, és munkálkodnunk kell! "Vele együtt munkálkodva intünk is titeket; úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét" (2Kor 1,6). A keresztény tapasztalat (egyik) paradoxonja: lelkiismeretem elítél, ha rosszat cselekszem, de nem dicsér, ha jót cselekszem.

III. rész: A keresztény élet

7. fejezet: Az üdvösség. Az üdvösség Isten arra irányuló munkájának egésze, hogy az ember helyreálljon, és visszakapja elveszített örökségét (a megtéréstől az üdvözülésig mindent magában foglal). "Szabadulás" a(z) (egyiptomi) szolgaságból, a bűntől. Az üdvösségre jutás folyamata (ordo salutis): a megigazulás vagy a megszentelődés az első? Aquinói Tamás: "szeretet által formált hit" (hit és szeretet). Luther (gyűlölte Istent, mert nem tudott megfelelni neki): "Isten bűnösöket üdvözít"; "Krisztus által formált hit". Hit = bizalom!

Wesley: "szeretet által munkálkodó hit" - Krisztusban csak ez számít (Gal 5,6). "A megszentelődés a szeretetnek a keresztény életben való gyakorlása, ami az örök élet ingyenes ajándékára adott válasz, nem pedig annak kiérdemlésére tett kísérlet." Az emberi válasz: Krisztus megtalált - "azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket" (1Jn 4,19). Ébredési élmény - bűnvallás - megtérés - hit - üdvösség. A megtérés megfordulást jelent. A katolikusok különbséget tesznek a tökéletlen bánat ("sajnálom, hogy tetten értek") és a bűnbánat ("vétkeztem!") között - az utóbbi szerintük keresztény erény. A megtérést Kálvin szerint is a keresztény életben gyakoroljuk; ez a megszentelődés folyamatának alapvető eleme (ezért szoktak a reformátusok bűnvallást tenni csoportos és egyéni imádságban). Wesley nézete szerint a megtérés érdemszerző tett? (Az evangelizációban e téves feltevés miatt kerülik sokan a megtérésre hívást.) Nem! Egyedül hit által üdvözülünk, de bűnös természetünk miatt a hit gyakorlása előtt meg kell térnünk. "Az Istennek hátat fordító bűnös nem bízhat Krisztusban. Az embernek a megtérés által üressé kell tennie a kezét, felkészülve a kegyelem ingyenes ajándékának elfogadására."

Sem a megtérés, sem a hit nem üdvözít, csakis Isten. Az üdvösség találkozás Isten és ember között. Erre vonatkozó képek: 1. Megigazulás (jogi hasonlat): Krisztusban "maga a Bíró hordozza szívében a vétket, és szenvedi el a botrányt, hogy szabadon 'ártatlannak' nyilváníthassa a rabot." Megszabadulunk a bűn büntethetőségétől (ez viszonylagos változás, míg a megszentelődés valódi változás). 2. Megbékélés: megszabadulunk a bűn okozta ellenségeskedéstől. Ez egy alapvető szókép (az Újszövetségben kb. a megbékélés felel meg az engesztelésnek). (A megigazulás és az üdvösség félreértése részben a jogi irányultságú római társadalom örökségének, részben a sok jogász teológusnak köszönhető.) A lázadó ember megbékül Istennel; Ő a családjába fogadja; Lélektől/újonnan születik. "Az újszülött hívő megkapja a Lélek leheletét, és Istenhez kiált. Szemei megnyíltak, hogy Jézus Krisztusban meglássa Isten arcát, és fülei is megnyílnak, hogy meghallja Isten hangját az ő Igéjében!" Új ember: az új korban/rendben él, új teremtés, új nemzetség (testületi valóság!).

8. fejezet: A megszentelődés. Ld. a szentségről szóló írásokat és a Wesley tanításának megkülönböztető jegyeiről szóló cikk I.3. pontjában található rövid összefoglalást.

9. fejezet: Az egyház. Isten népe; Krisztus Teste. Melyek az igazi (láthatatlan) egyház ismertetőjelei? Wesley az "élő hit" jellemzőit tartotta a legfontosabbnak. Az egyház protestáns ismertetőjegyei: (1) Az egyház az összes lelkileg újjászületett emberből áll - akik eleven kapcsolatba léptek Krisztussal. (2) A biblikus igehirdetés, (3) a szentségek és (4) a fegyelem is rendkívül fontosak Isten népének életében. Az utóbbi "az emberek erkölcsi életének a kollektív lelkiismerethez való igazítását jelenti". (Ld. még a Egyházfegyelem a reformátoroknál és a protestáns hitvallási iratokban c. írást.)

Utószó: Krisztus visszatérése. Itt van a jövő! A jelenlegi gonosz kor és az eljövendő kor Krisztus 1. és 2. eljövetele között átfedi egymást. Isten országa már eljött Krisztusban, behatolt a jelenlegi korba, megszállta azt, az új rend betört a régi rendbe.

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2006.08-2008.12.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).