Miért nem kéne átengednünk a lélektani problémák zömének kezelését a világi pszichológiának?

1. a. Keresztény körökben az úgynevezett "lélektani" problémák nem is olyan régen még az egyház - különösen a lelkészek és más egyházi vezetők - hatáskörébe tartoztak. Azonban a liberalizmus és a bibliakritika térhódítása és a velük való harc során a konzervatív keresztények visszaszorultak és/vagy lemondtak az idő- és energiaigényes lelkigondozásról, átengedve annak java részét a világban és a kereszténységben óriási teret nyert világi pszichológiának, melyet olykor leöntöttek némi keresztény mázzal, megfűszereztek néhány bibliaverssel, vagy ötvözni próbáltak a keresztény tanítással. Amint az alábbiakból kiderül, mindez alapvetően hibás eljárás, mivel a világi pszichológia zöme valójában egymásnak ellentmondó nézetek sokaságát felölelő áltudomány, amely pogány emberképekből kiindulva pogány célok pogány eszközökkel való elérésére törekszik. Vagy mégsem? Létezik a pszichológiának egy kísérletekre építő, természettudományos pontosságra törekvő fajtája, melynek eredményeit nehéz megkérdőjelezni (ld. Mérő László "Az érzelmek logikája" c. könyvét [Tericum, 2010]).

1. b. Egyesek mégis arra a következtetésre jutottak, hogy a pszichológia mindenestől elvetendő. Közéjük tartozik néhány ismert keresztény lelkigondozó is, pl. Jay Adams, Els Nannen és John Mac Arthur. Mások "a lelkigondozói tevékenységüket bibliai elvekre építik, de az Igének alávetve felhasználják azokat a pszichológiai felismeréseket is, amelyeket a tapasztalat igazol, és a Biblia tanításával nem állnak ellentétben." Utóbbiak közé tartozik Larry Crabb, Roland Antholzer és Dr. Pálhegyi Ferenc, akinek "Kalauz a bibliai lelkigondozáshoz" c. könyvéből idéztem az előbbi mondatot (KIA, 2015, 14. o.). Magam kb. 11 évig személyes tapasztalataim (és olvasmányaim) miatt az előbbi táborba tartoztam, míg el nem olvastam e könyvet, valamint Henry Cloud és John Townsend "Párhatárok" és "Határaink" c. műveit (ld. itt), melyek mondanivalója és alkalmazása az újabb tapasztalatommal együtt meggyőzött róla, hogy az utóbbi tábornak (is) lehet igaza. A JELEN ÍRÁS 2-6. PONTJA MÉG NAGYRÉSZT A RÉGI SZEMLÉLETEMET TÜKRÖZI, MELYET AZ 1. PONTBAN LEÍRTAK JELENTŐSEN ÁRNYALNAK!

1. c. Pálhegyi Feri bácsi, aki Joó Sándor és Cseri Kálmán (prédikációikat ld. itt) pasaréti református gyülekezetében nőtt föl és szolgált presbiterként, előbb gyógypedagógusként végzett, majd később lett pszichológus és a Bibliai Házassággondozó Szolgálat alapítója (ld. itt). Idézett könyvében azt írja, hogy a pszichés problémák legfőbb oka (az öröklött hajlamok és a környezeti hatások [valamint azok elfojtása] mellett) a személyiség "irányítóközpontjában", vagyis a bibliai értelemben vett szívben rejlik, s "ezt a tényezőt korunk pszichológiai irodalma gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja", levéve az egyén válláról a viselkedése felelősségét. "Az a benyomásom - írja Feri bácsi -, hogy korunk pszichológiai és pszichoterápiás gondolkodása - az empíriától független elméleti konstrukciók bűvöletében - megfeledkezett a pszichés jelenségek megismerését jelentősen előbbre vivő két szerzőről: G. Allportról és K. Lewinről. Ők nem fogadták el sem a behaviorizmus, sem a pszichoanalízis emberszemléletét. (Sajnos, korunk pszichológiai gondolkodását éppen ez a két irányzat... határozza meg)" - ld. alább (35-37. o.).

1. d. Feri bácsi hozzáteszi: "A pasztorálpszichológia egyik markáns képviselője - Dietrich Stollberg - úgy véli: a lelkigondozás pszichoterápiás munka az egyház közegében. Ezzel kimondja, hogy a lelkigondozás a pszichoterápia egyik speciális ága. Célja - mint minden pszichoterápiáé - a kliens pszichés zavarainak a gyógyítása. Erre természetesen szükség van. Ha nem képes megszüntetni a pszichés zavart, legalább azt igyekszik elérni, hogy a páciens jól érezze magát... A bibliai lelkigondozó ezzel szemben tudja, hogy gondozottjának nem a bűntudattól kell megszabadulnia, hanem a bűn hatalmától. Jézus Krisztus nem a bűntudattól, hanem a bűneinktől szabadít meg minket (Mt 1,21)... A pszichoterapeuták hazánkban is hasznos munkát végeznek. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a pasztorálpszichológia (ami a pszichoterápia egyik ága) nem azonos a bibliai lelkigondozással. A pasztorálpszichológia szemléletére jellemző az a nézet, hogy a Biblia csak az üdvösség kérdésében ad elégséges eligazítást, lelkigondozói kérdésekre nem válaszol, ezért szakmai okokból világi mintákat kell követni... Vallom, hogy 'az Istentől ihletett teljes Írás' (2Timóteus 3,16) az ő kijelentését tartalmazza, és általa megajándékoz minket mindazzal, 'ami az életre és a kegyességre való' (2Péter 1,3). Nemcsak a kegyességre, hanem az életre is, így lelki és társkapcsolati problémáinkra is. Az is egyértelmű, hogy a Bibliára való hivatkozás és a bibliai szimbólumok használata még nem teszi a pszichoterápiát bibliai lelkigondozássá... A pszichoterápia műveléséhez megfelelő jogosítványra van szükség - pszichiáteri vagy klinikus pszichológiai diplomára -, a bibliai lelkigondozáshoz újjászületett keresztyénnek kell lenni, aki alapos bibliaismerettel rendelkezik, és gondosan ápolja Istennel és embertársaival való kapcsolatát. Ezen túl hasznára válik, sőt a szolgálatát is segíti, ha pszichológiai és teológiai műveltségre is szert tesz" (49-52. o.).

1. e. Pálhegyi Ferenc felsorol néhány lelkigondozói tévutat is (52-55. o.):

(1) Rajongás: "Higgy, és minden lelki problémád megoldódik! Ha nem javul az állapotod, akkor kicsi a hited, vagy rosszul imádkozol. Akik így gondolkodnak, valószínűleg nem lennének megelégedve Timóteus hitével sem" - nem is beszélve Páléról (1Tim 5,23; 2Kor 12,7-9; vö. Zsid 11,33-38). "Isten Igéje arra tanít minket, hogy a hit nem önszuggesztió, hanem bizalom Istenben. Tudom, hogy Isten jó akkor is, amikor a betegség rossz és nem múlik el..." Isten nem valamiféle "földöntúli szolgáltató" (egyfajta dzsinn vagy automata: "bedobom a hitet, mire ő kiadja, amit kértünk"), és nem is "kedélyjavító tabletta..., akinek a jelenlétében jobban érzem magam. A felfűtött érzelmi állapotot összetévesztik Isten Lelkének jelenlétével. Az alapkérdés ez: ki az úr, és ki a szolga? Isten szolgál engem, vagy én szolgálom őt? Ennél is nagyobb mértékben azok távolodnak el a bibliai igazságtól - a valódi keresztyén hittől -, akik halott embereket (úgynevezett "szenteket") fogadnak szolgálatukba, hogy segítse meg őket ügyes-bajos dolgaikban."

(2) Hívő élet emberi erővel. "A merev exegéták... abból indulnak ki, hogy minden lelki probléma annak a következménye, hogy az illető nem a Biblia útmutatásai szerint él. Ennek megfelelően az a legfőbb tanácsuk, hogy 'élj a bibliai elvek szerint, mert akkor minden rendbe jön'... Ezt teszi ennek az irányzatnak legismertebb képviselője, Jay E. Adams is... Ez a szemlélet hatja át Selwyn Hughes kis kézikönyvét (A keresztyén lelkigondozó kézikönyve [a magyar kiadás kéziratnak minősül]). Az ember megváltozásának útja a viselkedést alakítók (J.E. Adams) szerint: 1. Valld meg bűneidet! 2. Hagyd el a bűnös szokásokat! 3. Alakíts ki biblikus szokásokat! Ha mindezt következetesen és szorgalmasan megteszed, jó keresztyén válik belőled. Ehhez az úthoz szeretett volna tanácsot kapni Jézustól a gazdag ifjú is (Mt 19,16-26).

1. f. Az ember megváltozásának útja a bibliai lelkigondozás (Larry Crabb) szerint: "(1) Valld meg, hogy nem bíztál Isten kegyelmében, amiben Jézus Krisztus érdeméért lehet részed. Ehelyett saját erődből igyekeztél 'megjavulni'. (2) Szakíts énközpontú bálványaiddal, főleg azzal, hogy te a magad erejéből is képes vagy megfelelni a Bibliában felállított magas mércének. (3) Szeresd Istent és szeresd az embereket úgy, hogy arra figyelsz: mire van szükségük nekik (ne csak kapni akarj, hanem adni is [ami nagyobb boldogság: ApCsel 20,35])... Erre a döntésre - hogy önmagamtól Istenhez fordulok - épül az Istent és embereket szerető, jótettekben gazdag keresztyén élet, ami belülről kifelé (a hittől a cselekedetek felé) építkezik... Ezt a 'Pál-fordulatot' nem viselkedésterápiás gyakorlatok idézik elő, hanem Isten Igéje, amit a Szentlélek tesz hatékonnyá az ember életében. Az Ige az ember szívét (értékrendjének centrumát) célozza meg. A megváltozott szívből fakad az Istennek szentelt élet... A bibliai lelkigondozás keretében is adhatunk akár olyan tanácsokat is, mint a viselkedést alakítók. Sőt alkalmazhatunk pszichológiai technikákat (így kommunikációs gyakorlatokat) is... Ha szükséges, bevonhatunk a lelkigondozásban képzett pszichoterápiás szakembert is, de mindig szem előtt kell tartanunk, hogy küldetésünk arra szól, hogy a ránk bízottakat Istenhez segítsük közelebb... segítsük elő a szív megváltozását" (56-58. o.).

1. g. Ehhez szükség van egy (biblikus, se nem törvényeskedő, se nem szabados) gyülekezetre, valamint a lelki lélegzésre és táplálkozásra: az újjászületés nagy lelki lélegzetvételét és a bűnvallás kilégzését követő rendszeres imádkozásra és bibliaolvasásra. "A lelkigondozónak figyelnie kell, hogy 'lélegzik-e' a gondozottja. Ha nem, az riasztó jel, sürgős beavatkozásra van szükség. A 'mesterséges lélegeztetésnek' a lelkigondozásban is van helye: imádkozzunk együtt". A könyv végén egyfajta bibliai útmutató található a csendes órához. A lelkigondozói beszélgetés során fontos az imádság, valamint az elfogadás, empátia (együtt érzés, beleérző képesség), hitelesség és megfelelő kommunikáció - beleértve a kíváncsiskodás mellőzését és a titoktartást (melyet szerintem kivételes esetekben felülírhat a Mt 18,15kk szerinti egyházfegyelem), valamint az intést és a kellő határozottságot is. Az (63-78. o.).

1. h. Függőségből szabadultak "lelkigondozását ajánlatos olyan emberekre bízni, akik kifejezetten ezt a szolgálatot kapták az Úrtól... A szenvedélybetegségből való gyógyulás még nem jelent szükségszerűen megtérést is... Ennek a fordítottja is igaz: ha megtér egy szenvedélybeteg, még nem biztos, hogy végleges a szabadulása a függőségből, könnyen visszaeshet... Az okkult megkötözöttek lelkigondozása nem különbözik alapvetően más területen megkötözöttek gondozásától A bűnt minden esetben meg kell vallani és meg kell tagadni... Ebben a kérdésben is olyan lelkigondozóhoz érdemes fordulni, aki kifejezetten erre a területre kapott elhívást. Antholzer véleményével egyetértek: Az okkult problematikát nem komolyan venni lelkigondozói hiba. De ugyanilyen hiba a túlhangsúlyozása is" (75-76. o., ld. Okkultizmus, ezotéria, természetgyógyászat és lelkigondozásuk biblikusan - Mi a valóban ördögi bűn?). A jelen írás témájának egészét illetően ld. még Pálhegyi Ferenc "Házunk népe" c. részletesebb könyvét is (KIA, 2011).

2. Sigmund Freud (1856-1939), az analitikus pszichológia atyja szerint az ember nem felelős a tetteiért; azok nagyrészt a tudatalattijából fakadnak. A freudizmusnak (akárcsak sok más nagyobb pszichológiai irányzatnak) számos válfaja ismeretes. C. G. Jung (1875-1961) ezoterikus és misztikus elméletei a kollektív tudattalanra és az emberiség történetének hajnaláról származó "archetípusokra" épülnek. A humanista Carl Rogers (1902-1987) szerint az ember alapvetően jó - csak hagyni kell kibontakozni, és nem szabad olyan külső tekintélyforrásokat fölé helyezni, mint pl. a Biblia. A behaviorista B. F. Skinner (1904-1990) szerint az ember állat, akit jutalmazással és büntetéssel kell rávenni a helyes viselkedésre. Több száz különböző pszichológiai irányzat létezik, melyek eltérően ítélik meg általában az embert, a konkrét problémákat és azok kezelésének helyes módját. A vezető pszichológusok és pszichiáterek az első találkozójukon (1985, Phoenix) a Time magazin szerint abban az egy dologban értettek egyet, hogy semmiben sem értenek egyet. Ugyanezt erősítette meg eskü alatt az az igazságügyi elmeszakértő is, akinek a bűnözők elmeállapotával kapcsolatos (méregdrága) szakvéleményének kikérése mellett egy alkalommal ezt a kínos kérdést is feltették (ld. itt).

3. David Rosenhan, a Stanford Egyetem pszichológusa 1973-ban elvégzett egy híres kísérletet, melynek eredményét közzétette a Science tudományos folyóiratban közölt cikkében, amely igen heves vitákat váltott ki. Négy férfi és három női társával együtt bebocsátást nyertek összesen 12 elmegyógyintézetbe, azt hazudva, hogy hallucinációik voltak (valójában semmi bajuk sem volt, de mindnyájan azt hazudták, hogy ugyanazt a 3 szót "hallották" velük azonos nemű "emberektől"). Miután bekerültek, normálisan viselkedtek, azt állítva, hogy már jobban vannak, ugyanakkor intenzíven jegyzetelték a történéseket - a kórházi személyzet egy része ezt is az elmebetegségüknek tudta be. Míg a betegtársaik jelentős része felismerte, hogy csak színlelik a betegséget, a "szakértők" az azonos tünetek ellenére egyiküknél mániás-depresszív pszichózist, a többi 11 esetben pedig skizofréniát állapítottak meg, és mindegyiküknek ennek megfelelő gyógyszert adtak - melyet ők leengedtek a vécén anélkül, hogy a személyzet észrevette volna. Csak úgy tudtak szabadulni 7 és 52 nap közötti idő (átlagosan 19 nap) után, hogy elfogadták a kapott diagnózist - amely persze általában egész életére súlyosan megbélyegzi az embert. Fölvett életrajzi adataikat az elmegyógyintézetek a "diagnosztizált betegségekhez" igazítva eltorzították, és ezek az intézmények meglehetősen embertelenül bántak betegeikkel, kevés figyelmet szentelve nekik.

4. Egy kutatással és tanítással is foglalkozó ismert elmegyógyintézet dolgozói a fenti kísérletről tudomást szerezve kijelentették, hogy náluk ilyen hibák nem történhetnek meg. Rosenhan elfogadta a felhívásukat, és beleegyezett, hogy három hónap alatt egy vagy több színlelt beteget küld hozzájuk. Bár azelőtt gyakorlatilag senkit sem utasítottak el ebből az intézményből, a 3 hónap alatt 193 páciensből 41-et csalónak ítéltek, és további 42-t gyanúsnak - noha Rosenhan senkit sem küldött oda! Hallucinációt egyébként agydaganat, drogfogyasztás és kialvatlanság is okozhat. (Ld. Jay Adams beszámolóit magyarul és angolul.) Amint a tapasztalat mutatja, a helyzet azóta sem sokat javult. A Virginiai Egyetem vezetésével nemrég több mint 250 kutató megpróbálta saját kísérleteivel megismételni 100 kulcsfontosságú pszichológiai vizsgálat publikált eredményeit. Amint arról a Science hasábjain beszámoltak, ezeket a személyiség, kapcsolatok, tanulás és emlékezés dinamikájának megértése szempontjából alapvető eredményeket a 100-ból 60 esetben nem sikerült megismételni. Ismét fény derült a manapság istenített tudomány megbízhatatlanságára, amely más tudományterületeken is megnyilvánul (ld. itt).

5. Hogyan is hihetjük, hogy bármi jó származhat abból, ha az Isten felségterületéhez tartozó lélektant illetően (ld. alább) ehhez a teljesen pogány áltudományhoz folyamodunk, esetleg bizonyos keresztény elemekkel elegyítve annak nézeteit? A Szentírás szerint a szeretet, öröm, békesség, türelem, önuralom stb. a Lélek gyümölcse (Galata 5,22-23), amely Jézus követésének útján terem (Máté 11,28-30). Ha egy világi "tudomány" más utat kínál mindehhez és az emberek által kitűzött egyéb célokhoz, ám tegye - mi dolgunk vele? Isten szerint "Minden lélek az [övé]" (Ezékiel 18,4), és teljes lelkünkből/elménkből szeretnünk kell őt, a többi embert pedig mint magunkat (Máté 22,37-39). Ez az Isten szerinti boldogság receptje (Máté 5,3kk). A lelki dolgokat nem lehet (hitetlen) emberi bölcsességgel megítélni, hanem csak lelki módon, a Lélektől jött tanítással (1Korinthus 2,11-16). (A lelki/szellemi, psziché/pneuma fogalmak megkülönböztetését illetően ld. itt.) Nem véletlen, hogy a Biblia nem beszél elmebetegségekről. Ha az elménkben (az életünkben - pl. a kapcsolataink terén) valami rosszul működik, annak oka vagy szervi eredetű (ez az orvostudományra tartozik), vagy nem - lehetnek persze nehezebben eldönthető "határesetek" is, amelyek alaposabb vizsgálódást igényelnek. Nem szervi eredetű probléma esetén az a döntő kérdés, hogy az illető újjászületett keresztény-e. Ha igen, akkor Isten a Krisztusban nekünk adott saját természete révén megajándékozta őt mindazzal, ami a Neki tetsző, vagyis boldog és teljes élethez szükséges (2Péter 1,3kk), és tévedhetetlen Igéjében elénk tárta mindazt, amit el kell sajátítanunk e teljes/tökéletes élet megvalósításához (2Timóteus 3,16). Ha pedig nem, akkor ez a fő problémája, amin segíteni kell, ld. A kegyelem és igazság "ismeretlen" evangéliuma - Isten válasza az ember alapvető kérdéseire (lényegi összhangban a jelzett katolikus és protestáns tanításokkal). A segítés mindkét esetben a keresztények feladata (Galata 6,1kk; Máté 18,15kk; 28,18kk); nincs itt olyan köztes terület, ahol valamiféle új, a bibliai időkben még nem létező világi "tudomány" lenne illetékes.

6. El kell döntenünk tehát, hogy Isten (Igéjének) mércéjéhez és tanításához igazítjuk-e az életünket, ettől várva a boldogságot és a megoldásokat, vagy pedig az állandóan változó pszichológiai elméletektől és terápiáktól, melyek gyakran ellentétesek Isten tanításával - lásd pl. az önszeretetre, az önbecsülés és önértékelés fokozására biztató mai irányzatokat. Nyilvánvaló, hogy a bibliai időkben is volt már zaklatás, nemi erőszak, homoszexualitás stb., mégsem találunk olyasmit egyik bibliai szerzőnél sem, hogy az érintettek esetében mindenekelőtt a másoktól és maguktól kapott szeretet, dédelgetés és kényeztetés hosszú időszakára van szükség, s csak ezután várható (némi) javulás. Ehelyett ilyesféle egyetemes utasításokat olvasunk a Bibliában: "Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt... mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt" (Kolossé 3,5-10). Lásd még a Pszichológia a mérlegen - Van-e keresztény lélektan? és "A megtévesztés iskolapéldája: homoszexualitás a Biblia és a tudomány fényében - Bűn, betegség, baj vagy egyenrangú alternatíva?" c. írásokat. A JELEN ÍRÁS 2-6. PONTJA MÉG NAGYRÉSZT A RÉGI SZEMLÉLETEMET TÜKRÖZI, MELYET AZ 1. PONTBAN LEÍRTAK JELENTŐSEN ÁRNYALNAK!

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2015.10-2017.04.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)

Az itt kifejtett nézeteim csupán szerény véleményemet tükrözik (és azt sem feltétlenül naprakészen), kéretik saját felelősségre olvasni!