A megtévesztés iskolapéldája: homoszexualitás a Biblia és a tudomány fényében - Bűn, betegség, baj vagy egyenrangú alternatíva?
E témakör nyitott, alapos és kellően tájékozott vizsgálata minden gondolkodó embernek rendkívül tanulságos bepillantást enged korunk társadalmainak súlyos bajaiba és azok megoldásába. Az I-II. rész másként nem jelzett adatai (és zömmel megállapításai) a következő könyvből származnak, amely az adatok forrását is közli, és teljes egészében elérhető a mygenes.co.nz oldalon: Neil és Briar Whitehead: My Genes Made Me Do It! A scientific look at Sexual Orientation (A génjeim hatására tettem! - A szexuális irányultság tudományos vizsgálata, 2014; Bevezetés és Összegzés c. részek, 10. fejezet). Dr. Neil Whitehead 40 éve a biokémia kutatója; a szerzők bő 20 éve vizsgálják a témát, melyről több mint 10.000 természettudományos, szociológiai és pszichológiai írást összegeztek mindenféle beállítottságú szerzőktől. Többször utalok John Stott Korunk égető kérdései c. könyvére is (Harmat, 2009), melynek 16. fejezete részletesen tárgyalja témánkat, akárcsak Scott Rae "Erkölcsi döntések" c. könyve, mely több nézőpontból közelíti meg azt.
I. A politika, a média, a kultúra és az egyház(ak) szava
1. Bár az újabb ikerkutatások végérvényesen, cáfolhatatlanul bizonyították az ellenkezőjét, a nyugati társadalmakban az utóbbi 20-30 év során elterjedt/terjesztett téves és félrevezető információk hatására az emberek többségében az a hiedelem alakult ki, hogy a hetero- és a homoszexuális irányultság (nemi orientáció) a bőrszínhez és a nemhez hasonlóan velünk született, biológiailag meghatározott és megváltoztathatatlan tulajdonság - amely ráadásul a híresztelések szerint a népesség mintegy 10%-ára (valójában jóval kisebb részére) jellemző -, ezért e tulajdonság megváltoztatására irányuló kísérletek és terápiák eleve kudarcra vannak ítélve, haszontalanok, nem kívánatosak, sőt egyenesen károsak (és akár tiltandók/üldözendők), amint azt a nyugati pszichológia világában mértékadónak számító Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) 2009-ben a meleglobbi hatalmas nyomásának engedve és a tudománynak fittyet hányva meglehetősen diktatórikus eszközökkel megállapította.
2. Ennek következtében sok (európai) országban alkotmányellenesnek nyilvánították a homoszexualitással szembeni bármilyen diszkriminációt, melyet a rasszista vagy más kisebbségek ellen irányuló helytelen megkülönböztetéssel tettek egyenlővé, sőt a meleg kisebbség különleges védelmét biztosító intézkedéseket hoztak. Mindez idővel általában a melegházasság törvényessé tételéhez, sőt a gyermekek meleg párok általi örökbe fogadhatóságához is vezet (az utóbbi nyilvánvalóan káros hatásairól ld. a IV.7. pontot). Az Egyesült Államok egészében ez 2015. június 26-án következett be, a legfelsőbb bíróság 5:4 arányú döntése értelmében (ld. a Wikipédia cikkét, amely természetesen a melegek iránt elfogult.) Az ENSZ-ben a nyugati államok nyomására már legalább 66 ország képviselői aláírták azt a nyilatkozatot, amely minden tagállamban törvényes védelmet kíván biztosítani a homoszexualitásnak mint emberi jognak (Afrikában és Ázsiában pl. csak a Dél-Afrikai Köztársaság és [külföldi házasságkötés esetén] Izrael ismeri el az azonos neműek házasságát - ld. a fenti Wikipédia-cikk angol változatát -, és kb. 70 országban törvény tiltja a homoszexuális tetteket, néhol halálbüntetéssel szankcionálva őket). Nemigen akad olyan politikus, aki hasonlóan megkülönböztetett védelemben akarná részesíteni az alkoholistákat, a túlsúlyosakat vagy a szerencsejátékok rabjait. A tudományos tények szerint a homoszexualitás ezekhez nagyon hasonló magatartás (ártalmait ld. a IV.7. pontban), ám ezt a legtöbb döntéshozó nem tudja vagy nem akarja figyelembe venni, hanem enged a média igazságot torzító nyomásának, amely egyre erőteljesebben hat az oktatásra és a nevelésre is.
3. Nagy kérdés, hol a határ - meddig fog elmenni ez a folyamat: hasonló (törvényes) védelmet kap-e előbb-utóbb a poligámia (többnejűség), valamint a szexuális perverzitás durvább fajtái (pedofília [kisgyerekekkel kötött házasság?], állatokkal való szex [és összeházasodás?], szadizmus és mazochizmus stb.). Aki túlzásnak tartja ezt, annak nem árt szembenéznie a mai valósággal (ld. pl. az amerikai többnejűség legalizálásáért folyó küzdelmet) és átgondolnia, hogy az új ateizmus mozgalmának hangadói az ateista evolúció elméletének logikus folyományaként idővel végleg ki akarják irtani a vallást (különösen a kereszténységet) és velejáróit (pl. a vallásszabadságot) mint az emberi szabadságot és fejlődést megbénító, a gondolkodást és cselekvést erkölcsileg gúzsba kötő, idejétmúlt és tudománytalan csökevényt - ld. magyarul is megjelent könyveiket és kritikájukat a Keresztény válasz az új ateisták kihívásaira - Új ateizmus a tisztességes tudomány fényében c. írásban, amely az imént felsorolt ötletek mai újságokban való feltűnésére is utal. Egyes országokban az említett fejlemények miatt már most pereskednek, fizetnek és/vagy szakmájukat elhagyni kényszerülnek pl. keresztény fényképészek, cukrászok, virágárusok, mert nem (voltak) hajlandók szolgáltatást nyújtani meleg párok esküvőihez. A lelkészek is hasonló veszélynek vannak kitéve, ha nem akarnak összeadni/megáldani homoszexuális párokat (ld. pl. a crosswalk.com aktuális híreit és egy amerikai felső szintű jogi testület ilyen értelmű, 3:2 arányú, 2015. júliusi döntését).
4. Bár a keresztény egyházak többsége még bűnnek tekinti a homoszexuális gyakorlatot, nemigen szankcionálják azt - mint ahogy más bűnöket sem (ld. Egyházfegyelem) -, s jó részüket erősen megosztotta és válságba sodorta ez a kérdés. Az országosnál nem nagyobb hatáskörű egyházakra különösen nagy nyomást gyakorolhatnak a melegpárti nemzeti jogszabályok. A római katolikus papoknak a médiában pedofíliaként tálalt botrányos ügyei az esetek 99%-ában felserdült fiatalemberek elleni homoszexuális cselekményeket takarnak, és a katolikus egyház szemmel láthatóan máig nem nézett szembe azzal, hogy e probléma oka a papság körében mintegy 10%-osra becsülhető homoszexuális vonzalom (szemben a 2,5% körüli világátlaggal), amely pedig a papoktól megkövetelt nőtlenségre (cölibátusra) vezethető vissza (ennek kötelező volta természetesen igeellenes, ld. 1Korinthus 9,5; 1Timóteus 3,2-5). A református, evangélikus és anglikán egyházak erősen megosztottak, sőt helyenként kettészakadtak ez ügyben; különösen az USA-ban és más nyugati országokban gyakori, hogy megáldják a melegek házasságkötését, és fölszentelnek homoszexualitásukat nyíltan vállaló és gyakorló lelkészeket is (ld.itt). A Szentírás tanításához hűségesebb, kisebb egyházakban, az evangéliumi hívők körében is egyre inkább teret nyer az a nézet, hogy e teljes elfogadástól eltérő minden hozzáállás helytelen ítélkezést, homofóbiát jelent. Ha még nem vetted volna észre, Testvérem, tombol körülöttünk a lelki harc (Efezus 6,10kk) - ideje felébrednünk és küzdenünk, amíg és ahogy csak tudunk!
1. Elsősorban az egypetéjű ikrekkel kapcsolatos széles körű kutatások mára kétséget kizáróan, egyszer s mindenkorra igazolták, hogy a homoszexualitás nem genetikai eredetű - legfeljebb 20%-os, valójában 10% körüli mértékben vezethető vissza örökletes tényezőkre, ami egyébként gyakorlatilag bármely emberi viselkedésmódról elmondható. Még ha ez az arány 50% lenne, akkor is bőven ellensúlyozhatnák a környezeti hatások, amelyek egyébként az egypetéjű ikrek azonos viselkedésében szintén jelentős szerepet játszanak. Ennek ellenére az újabb és pontosabb, nagy mintákon elvégzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a homoszexuális irányultságú egypetéjű ikrek ikertestvéreinek átlagosan mindössze 11-14%-a vonzódik az azonos neműekhez - szemben a 100%-ukkal, amit akkor várnánk, ha ezt az öröklött génjeink határoznák meg. (Hasonló eredményeket találtak a szélütés [stroke], a mellrák, a Parkinson-kór és a bulimia esetében.) Mivel az egypetéjű ikrek nemcsak azonos géneket örökölnek, hanem a születésükig minden ismert és ma még ismeretlen hatásnak gyakorlatilag egyformán ki vannak téve, ezek a kutatási eredmények azt is kizárják, hogy a jövőben olyasmit fedezzenek föl, ami cáfolná azt a tényt, hogy a homoszexuális vonzalom nem velünk született vonás. (Egy 33.000-es ausztrál minta hasonló adatai és homoszexuális irányultságukat elhagyó férfiakkal készült interjúk stb. is találhatók ebben a magyar felirattal ellátott rövid videofilmben.)
2. Ugyanezt erősíti meg az a médiában és a politikában szintén elhallgatott/eltorzított és hasonlóan döntő jelentőségű tény is, hogy az ember nemi irányultsága nagymértékben megváltoztatható, és a kizárólag homoszexuális hajlamú emberek mintegy felének élete során minden terápia nélkül, "természetes módon" meg is változik, többnyire a kizárólag heteroszexuális irányultságra váltva át. Így az utóbbi típusú emberek (egykori melegek) többen vannak, mint a jelenlegi melegek (kizárólag homoszexuális vonzalmúak és biszexuálisak együttvéve). A férfiak/nők esetében a másneműek iránti vonzalom stabilitása 17/30-szor akkora, mint az azonos neműek iránti vonzalomé. A homoszexuális irányultságú tizenévesek zöme (a 16-17 évesek 98%-a) áttér a heteroszexuális irányultságra, míg a heteroszexuálisok túlnyomó többsége változatlan marad.
3. Az ellentétes értelmű híresztelések dacára máig nem találtak a homoszexualitásért felelős gén(eke)t, és az ember esetében nem is igen lehet számítani ilyesmire. Egyrészt egyetlen olyan emberi magatartást sem találtak még, amelyet a gének határoznának meg, s amelyik magatartásra a legerősebben hatnak az öröklött tényezők (az agresszió egy bizonyos fajtája), az is igen jól kezelhető tanácsadással/lelkigondozással. Másrészt egy-egy viselkedésre az ember esetében mindig több (száz) gén hat, és valószínűtlen, hogy ezek olyan gyakran és hirtelen "kikapcsolhatnának" (érvényüket veszíthetnék), amint az megfigyelhető egyes családfák és etnikai csoportok esetében a homoszexualitást illetően. Ráadásul az emberiség génállományának 99,7-99,9%-a közös, miközben a homoszexualitás egyes kultúrákban ismeretlen, másokban viszont kötelező. Ha a homoszexualitást kizárólag a gének határoznák meg, és csak azonos neműek közötti szexet eredményezne, akkor néhány nemzedék alatt kihalt volna.
4. A kutatások nem igazoltak meggyőző kapcsolatot a méhen belüli hormonális hatások és a homoszexualitás között, az immunrendszernek az agyra gyakorolt hatását is beleértve. A férfi- és női agy szerkezete között a születéskor nincs különbség, jellemzően csupán a méretük tér el 2-3 éves kortól. A környezet a születéstől kezdve erősen hat az agyra, amely rendkívül rugalmasan reagál az őt ért hatásokra, így a mai tudományos közmegegyezés szerint azok vagyunk, amivé az agyunkat tesszük (pl. az ismétlődő homoszexuális gondolkodásmód és gyakorlat révén) - ha nem is vagyunk tudatában ezeknek az állandó folyamatoknak, amelyek hatása hónapokon belül kimutatható az agyunk mikroszerkezetében.
5. "Egyelőre egyetlen tudományos munka sem tudta egyértelműen igazolni, hogy a homoszexualitásnak biológiai oka volna sem a genetika, sem az agykutatás, sem a hormonkutatás, sem az ikerkutatás területén" - sőt, amint e cikkben leírtam, a kutatások az ellenkezőjét igazolták (Andreas Laun, szerk.: "Homoszexualitás katolikus szemmel", Jel Kiadó, 2007, 52. o., ld. ppek.hu/k527.htm). A homoszexuális vonzalom kb. adott időpontban mérhető 2-3%-os előfordulása ahhoz túl gyakori, hogy a méhen belüli fejlődési folyamat rendellenessége okozhassa, az epigenetikus folyamatokat is beleértve. Stott (488. o.) szerint a férfiak/nők 9,1/4,3%-ának volt már bármiféle homoszexuális megnyilvánulása, és 4,9/4,1%-uknak volt már azonos nemű szexuális partnere (18 éves kora óta), ám az utóbbiak mindössze 0,6/0,2%-ának nem volt még heteroszexuális kapcsolata (a kamaszkoruktól fogva).
6. A nyugati interszexuális (hermafrodita, azaz nemi szerveik alapján nem egyértelműsíthető nemű) gyermekek mintegy 90%-a megtartja a nevelés révén szerzett nemét - sokszor annak ellenére, hogy a serdüléskor kiütköznek rajtuk az ellentétes nemhez való tartozás feltűnő külső és hormonális jellemzői. Ez is arra utal, hogy a szexuális orientáció és viselkedés kialakulását döntően környezeti hatások befolyásolják. Emellett szól az is, hogy a válás megkétszerezi a gyermekek későbbi homoszexualitásának esélyét, és a nagyvárosokban felnőtt gyerekek körében jóval gyakoribb a homoszexualitás, mint a vidéken nevelkedett gyermekek között. A fejlődéslélektan szakértői jól meghatározták és általánosan elfogadják a felnőtt heteroszexualitás pszichoszociális kialakulásának fázisait, melyek nyilvánvalóan tanult, nem pedig öröklött viselkedésmódok. Noha nagy átlagban 10 éves korban jelentkeznek az első nemi vonzalmak, sokaknál annyira koraiak az első szexuális élmények, hogy nem emlékeznek rájuk, s ezért gondolják, hogy "homoszexuálisnak születtek".
7. Az ösztöneink (pl. az önfenntartás, a táplálkozás és a szaporodás/fajfenntartás ösztöne) igen erős késztetéseket jelentenek, mégis irányíthatók, sőt megváltoztathatók, tanulással átprogramozhatók. A nemi irányultság kb. 10%-os genetikai eredete minimálisnak tekinthető, mivel minden gondolatunk és tettünk legalább 10%-ban genetikai eredetű. Ha pl. egy lány 15 évesen teherbe esik a barátjától, abban szerepet játszhat a lány vonzó (öröklött) külseje is, de sokkal inkább a nemi aktust megelőző események és döntések összessége.
8. Mi okozza valójában a homoszexuális vonzalmat? Nincs egyetlen döntő tényező, legyen az genetikai, hormonális, társadalmi vagy környezeti hatás - bár vannak gyakran ismétlődő jelenségek: gyermekkori nemi nonkonformitás, nemi erőszak, kortársi és családi dinamika, szexuális múlt - pl. sérült nemi identitás, zaklatás, apahiány, domináns anya, pornográfia. Mindez egyénenként erősen eltérő lehet; az a döntő, hogy az egyén hogyan reagál az őt érő hatásokra: hogyan értelmezi azokat, és a reagálása beépül-e az énképébe, bizonyos azonos nemű emberekre irányítva érzelmeit. A serdülőkorban mindez összekeveredik a szexuális aktusokkal, ami végül a "homoszexuális önmeghatározáshoz" vezethet. Ez azonban megváltozhat akár "magától", akár (terápia melletti vagy anélküli) kellő eltökéltséggel, erőfeszítéssel, kitartással, támogatással (különösen Urunk segítségével, ld. alább). Minél kevésbé keveredett bele az ember a dologba, annál könnyebb kijönni belőle, de lehetséges, és sokaknak sikerül(t)!
1. Anélkül, hogy akár a homoszexuálisokat érő durva támadásokat és indokolatlan bírálatokat, akár a heteroszexuálisok hasonló bűneit szentesítenénk vagy lebecsülnénk, nem is szólva az azonos neműek iránti vonzalmakkal küszködők súlyos nehézségeiről (ld. később), próbáljuk meg tárgyilagosan szemügyre venni a témánkról szóló bibliai tanítást.
2. A Bibliában két ószövetségi történet szól homoszexuális gyakorlatról. Az 1Mózes 19 és a Bírák 19-20 egyaránt olyan homoszexuális tevékenységről számol be, amelyeket Isten Igéje kirívó bűnként értékel, és súlyos büntetéssel sújt: 1. A férfi angyalok vaksággal verik meg az őket megerőszakolni próbáló és így "rosszat" tevő sodomai férfiakat (1Móz 19,4-5.7.11), az Úr pedig a pokolra jellemző "kénköves tüzes esővel" pusztítja el "a várost bűne miatt" (1Móz 19,15.24; vö. Jelenések 20,10). 2. A benjámini Gibea "városának férfiai, elvetemült emberek" a hozzájuk érkezett lévita férfit akarják megerőszakolni, majd annak másodfeleségével teszik ugyanezt "egész éjjel", az asszony halálát okozva (Bír 19,22.25.28). E "fajtalan és gyalázatos dolog" következtében nemcsak Gibea lakóit irtották ki Isten útmutatása alapján, hanem 600 férfi híján Benjámin egész törzsét (Bír 20,6.28.47-48). A két igeszakaszt és az alább említett (ószövetségi) igeverseket elfogulatlanul olvasva egyértelmű, hogy itt nem csupán a csoportos (homoszexuális) nemi erőszakot (vagy az azzal való fenyegetőzést, hiszen Sodomában nem került sor nemi aktusra), illetve a vendégszeretet elmulasztását ítéli el Isten, hanem a homoszexuális vágyak kiélését is (amit a Bír 20,6-ban "fajtalan és gyalázatos dolognak", az Ezékiel 16,49-50-ben pedig "utálatos dolognak" minősít). A Júdás 7-ben pedig hozzáteszi: "Ugyanígy Sodoma és Gomora, meg a körülöttük levő városok, amelyek ezekhez hasonló módon paráználkodtak, és idegen test utáni kívánság hajtotta őket, például szolgálnak, amikor az örök tűz büntetését szenvedik." (Az 1Móz 19,5.8-beli "ismer" szó [Károli-ford.] szexuális kapcsolatra utal.) E szigorú büntetést többek szerint a fentieken kívül az is indokolja, hogy a férfiba való behatolás annak férfiasságát mintegy nőiességgé teszi.
3. A bírák kora előtti időkből való a 3Mózes 20,13: "Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk." Egyesek szerint az emberrel született vagy belé nevelt homoszexuális vonzalom fogalma a bibliai szövegek keletkezésekor még nem létezett, ezért azok nem lehetnek mérvadók a mai kor felvilágosult gyermekei számára. Ennek azonban ellentmondanak pl. a kizárólag férfiakhoz vonzódó ókori görögök példái (jól ismert többek között Nagy Sándor [Kr. e. 356-323] és Kitioni Zénón [?-Kr. e. 262] esete) - az emberi természet az évezredek során nemigen változott. Bár az egyház természetesen nem minden ószövetségi rendelkezést tekint (teljes egészében) magára nézve kötelezőnek (a halálbüntetést pl. AZ EGYHÁZ GYAKORLATÁBAN sokak szerint általában az egyházból/gyülekezetből való kizárás váltotta fel), továbbra is tanítja az említett igeszakasz környékén (az ún. szentségi kódexben) szereplő hasonló parancsokat: pl. a vérfertőzés (közeli rokonok közti nemi kapcsolat), a házasságtörés és az állatokkal való közösülés tilalmát (3Móz 18,6-16.20.23), melyek egyikének sem (csupán) az az oka, hogy nem eredményezhet utódnemzést, és egyik sem valamiféle elavult rituális gyakorlatot tilt, hanem a szexuális határokat védi közeli rokonok, házasságon belüli és kívüli felek, ember és állat, valamint esetünkben azonos neműek között. A férfi férfival való hálása sérti Isten teremtett rendjét, és nem pusztán fiatal fiúkra vagy (kultikus) férfi prostituáltakra vonatkozik. E tilalom mai érvényét egyértelműen jelzik az alább tárgyalt újszövetségi szakaszok is.
4. Dávid és Jónátán barátságát egyesek a homoszexuális vonzalmat/kapcsolatot jóváhagyó példaként értelmezik, holott a Bibliában semmi nem utal erre kifejezetten, csupán beleolvassák a szövegbe (pl. 1Sámuel 18,1-4; 20,30.41-42; 2Sámuel 1,26), hiszen Dávidnak több felesége volt (már az 1Sám 18-ban feleségül vette Míkalt; vö. 1Sám 25,42-43), és olyannyira vonzódott Betsabé iránt, hogy házasságtörést követett el és utódot nemzett vele, ráadásul a férjét is megölette ennek érdekében (2Sámuel 11-12).
5. Jézus nem szólt kifejezetten a homoszexualitásról, és bár a hallgatásra nehéz érvelést építeni, néhányan (köztük Jimmy Carter egykori amerikai elnök) mégis ezt teszik. Jézus a gyermekek kihasználásáról/megerőszakolásáról sem szólt közvetlenül (ami szintén közismert jelenség volt akkoriban), mégsem gondolhatjuk, hogy jóváhagyta ezt. Abból kell kiindulnunk, amit mondott, s a szexualitást illetően egyértelműen és sokatmondóan nyilatkozott. A Máté 19,1-6-ban az 1Mózes 2,24-25-öt idézve megerősítette az emberi szexualitás isteni mintáját: egy férfi és egy nő életre szóló elkötelezett kapcsolatában (vagyis a bibliai értelemben vett házasságban, ld. IV.1. pont) van a helye: "Ezért hagyja el a férfi apját és anyját [a házasság nyilvános társadalmi esemény], ragaszkodik feleségéhez [1 férfi és 1 nő szerető, ragaszkodó elköteleződése], és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy [a nemi aktus a házasság betetőzése, a férfi és a testéből teremtett nő újraegyesülése; vö. 1Móz 2,21-23]. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza." [A házasság életre szóló szövetség.] Aki a szexet illetően nem a házasságot választja, annak Jézus csupán egy lehetőséget hagy: "az Isten országáért" vállalt önmegtartóztató egyedüllétet (cölibátust, ld. Máté 19,11-12). A homoszexuális kapcsolat tagadja Isten szándékait, melyeket Jézus itt megerősített: Isten teremtett rendjének a heteroszexuális nemiség/házasság/hűség felel meg.
6. Pál apostol a Róma 1,18-32; 1Korinthus 6,9-11; 1Timóteus 1,10 szakaszokban ír a témánkról. Egyesek szerint csak a pederasztiát, vagyis felnőtt férfi (kamasz) fiúval való homoszexuális kapcsolatát és mások szexuális kihasználását ítéli el (1Kor 6,9; 1Tim 1,10), valamint azokat, akik perverz módon a természetes ösztöneik ellenében cselekednek (Róm 1,26-27). Ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy miután Isten (Igéje) a Róma 1-ben kinyilatkoztatja Isten haragját "az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen..., akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot", mivel Ő "a világ teremtésétől fogva alkotásaiban... nyilvánvalóvá tette számukra... örök hatalmát és istenségét", az emberek pedig "mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett" (18-21. v.), a következő szavakkal jellemzi két férfi és két nő nemi aktusát: "kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét" (24. v.); "Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket" (26. v.); "Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban" (26-27. v.); "És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik" (28. v.); "Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nem csak maguk cselekszik ezeket, hanem azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek" (32. v.). Később Pál hozzáteszi: "Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd" (Róm 2,15). Eszerint tehát Isten bűnös, bálványimádó gyalázása egymás kölcsönös meggyalázásához vezet. E versekben a "férfiak" és "asszonyok" szavak görög megfelelőinek jelentése: "hímneműek" és "nőneműek"; a "természet(ellen)es" szavak pedig (a görögben phüszikosz, vö. "fizika[i]") a természeti (érzékelhető) világ előző pontban említett, Isten által teremtett rendjére utalnak.
7. A Róm 1,26-27-beli (természetes) "érintkezés" szónak az eredeti görög szövegben a khrészin felel meg, amely "működésnek" is fordítható (egyes fordítások a "folyás, rend, élés, szokás, (fel)használás" szavakkal adják vissza), és nem a vonzalmat vagy hajlamot (ösztönt) emeli ki, hanem a cselekvést, a nemi aktust, azt hangsúlyozva, hogy a bennünket érő kísértésektől függetlenül a tetteinkért vagyunk felelősek, azok váltják ki Isten tetszését vagy haragját. Tehát maga a homoszexuális magatartás ezen igeversek szerint (is) az Isten elleni tevékeny és makacs lázadás bizonyítéka, amely az Isten által a teremtéskor életbe léptetett heteroszexualitás természetellenes elferdítése.
8. Pál a másik két említett igeszakaszban kijelenti, hogy "fajtalanok ... nem fogják örökölni Isten országát" (1Kor 6,9-10), s "a törvény... a fajtalanok... ellen [van], és mindaz ellen, ami csak ellenkezik az egészséges tanítással" (1Tim 1,9-10). A Róm 1,27; 1Kor 6,9; 1Tim 1,10-beli "fajtalan" szó görög megfelelője (az arszenokoitész hímnemű főnév) szó szerint "férfival (le)fekvő", azaz homoszexuális férfit jelent, tehát nem (csupán) pederasztiára vagy homoszexuális nemi erőszakra utal. Ezt erősíti meg az 1Kor 6,9-ben közvetlenül előtte levő malakosz szó, melyet sokféleképpen fordítottak, de általában "puhá(ny)t", nőiesen viselkedő férfit jelent, és az akkori görög köznyelvben a homoszexuális aktusok passzív résztvevőjére, valamint szűkebb értelemben férfi prostituáltakra vonatkozott. (E két pont egybecseng az Újszövetségi görög-magyar szótár megfelelő szócikkeivel (szerk. Varga Zsigmond J., Bp., 1992.)
9. Néhány további ellenvetés. (1) "A szeretet mindent felülír." Elsősorban Isten és másodsorban embertársaink szeretete a legfőbb parancs és az egész törvény betöltése (Mt 22,36-40), de ez nem állhat ellentétben a "törvénnyel", azaz Isten/Jézus parancsaival, sőt épp azok betöltésével esik egybe (Jn 14,15; 15,10; 1Jn 5,2k; 2Jn 6). Őhozzá képest mindenki mást "gyűlölnünk" kell (Lk 14,26); ha a "magunk módján" próbálunk másokat szeretni, azzal mindenkinek csak ártunk. (2) "Mindenkit el kell fogadnunk úgy, ahogy van - Isten is ezt teszi." Isten teljesen és ingyen (már a megváltozás külső megnyilvánulása előtt) megbocsát a bűnbánatot tartó hívőknek, de nem nézi el, hogy továbbra is makacsul bűnben éljenek. Egymást bűnbánó- és zarándoktársakként kell el- vagy befogadnunk, nem pedig a bűnben maradni akaró cinkostársakként. (3) "A méltányosság és az emberi jogok nevében ugyanúgy fel kell szabadítanunk a homoszexuálisokat az elnyomás alól, mint ahogy az a rabszolgák, a nők, a feketék vagy általában az alacsonyabb társadalmi osztályok esetében történt." Miután minden embert szeretnünk és tisztelnünk kell, a homoszexuálisok megvetése, kirekesztése vagy bántalmazása, valamint a tőlük való "beteges félelem, iszony, irtózás", azaz homofóbia (Bakos-szótár, "fóbia" szócikk) csakugyan kerülendő rossz. Ám nem ez a helyzet annak a "diszkriminációnak" az esetében, hogy a homoszexuális párkapcsolatot megkülönböztetjük a heteroszexuális házasságtól, és nem tekintjük az utóbbi jogos alternatívájának, hisz az ember nem formálhat jogot arra, amit Isten megtiltott. Ebben a részben felhasználtam John Stott Korunk égető kérdései c. könyve 16. fejezetét (amely sok további ellenvetésre is választ ad) és Dr. Patrick Thomas (a Názáreti Egyház dél-afrikai lelkésze) "What of Homosexuality?" (Mi a helyzet a homoszexualitással?) c. cikkét (forrás: The Africa Journal of Wesleyan Theology, 1. évfolyam, 2014, ld. itt); s az itt leírtak összhangban vannak A Biblia ismerete (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány) és az Újszövetségi Kommentár (Evangéliumi Kiadó) c. bibliamagyarázatok megfelelő részeivel.
IV. Következtetések és megoldások
1. Amint láttuk, a tudomány szerint a homoszexuális vonzalom nem veleszületett biológiai okokra vezethető vissza, hanem szerzett és megváltoztatható hajlam, melynek kiélését Isten (Igéje) egyértelműen bűnnek mondja. Bizonyos szempontból ez a bűn nem súlyosabb, mint a heteroszexuális vonzalom házasságon kívüli kiélése (ezt nevezi a Biblia paráznaságnak, ld. 2Mózes 20,14; vö. 22,15; 5Mózes 22,28-29; 1Korinthus 5; Zsidók 13,4; János 4,18; a bővebb indoklást ld. itt: A csodálatos, boldog házasság, szex, szerelem, párkapcsolat titka a Biblia szerint), és a homoszexuális hajlam kiélésének tilalma nem feltétlenül eredményez súlyosabb lelki szenvedést/küzdelmet, mint a heteroszexuális vonzalom kiélésének korlátozása. Az azonos neműek iránti vonzódás persze sosem élhető ki biblikusan, és ez sokszor megnehezíti, ám éppenséggel meg is könnyítheti az ellene való küzdelmet. S ha ez a küzdelem győzelemhez vezet - amire Jézus segítségével igen jó remény van (ld. 8. pont), akkor az ember megtapasztalhatja egyéniségének és nemiségének igazi kiteljesedését, amint arról sok egykori meleg meggyőzően bizonyságot tesz pl. A homoszexualitás megértése c. videofilmben.
2. A felebaráti szeretet általános parancsa természetesen a meleg, biszexuális, transznemű embertársainkra is vonatkozik, és gyakran különösen nagyfokú empátiát, együttérzést és józan bölcsességet igényel - beleértve a homoszexuális vonzalom és gyakorlat megkülönböztetését (az utóbbi bűn, az előbbi nem az). Ez azonban más bűnökhöz hasonlóan nem jelentheti azt, hogy a bűnt nem nevezzük bűnnek, és eltűrjük a keresztények életében és közösségében. Az egyes helyeken létrehozott homoszexuális keresztény gyülekezetek Isten (Igéje) szemszögéből nézve önellentmondást jelentenek (kivéve, ha szigorúan a homoszexualitásukat nem gyakorló, vagyis önmegtartóztatásban élő melegeknek alakultak) - mintha csak külön gyülekezeteket hoznánk létre a gyakorló részegesek, paráznák/prostituáltak, tolvajok vagy sorozatgyilkosok számára (az utóbbi kettőbe kissé veszélyes lenne járni - persze a többibe is -, ám a paráznák gyülekezete elég népszerű lehetne manapság).
3. A keresztény hitet, meggyőződést és gyakorlatot bizonyos határon túl általában helytelen (lehetetlen) erőszakkal rákényszeríteni a mai társadalmak nagy részére, még akkor is, ha egy adott nemzet többségében kereszténynek vallja magát. Például, a 2011-es népszámláláskor a magyar lakosság 55%-a mondta magát keresztény vallásúnak (szemben a 2001-es 75%-kal), de ennek csak töredéke a (Biblia szerint) hívő és/vagy a hitét gyakorló keresztény (ld. A kereszténység tegnap és ma - A keresztény felekezetek és más vallások kialakulása, összehasonlítása és kritikája). A keresztes háborúk és az inkvizíció középkori borzalmai jól mutatják, hogy szélsőséges esetben mennyire el lehet távolodni ezen az úton a jézusi tanítástól.
4. Ugyanakkor az sem helyes, ha a bennünket körülvevő társadalom (lelki és egyéb jellegű) jólétével/javával nem törődve mintegy magára hagyjuk ezt a "romlott nemzedéket", mondván, hogy minél rosszabb a helyzetük, annál könnyebben rájönnek bajukra és változtatnak a nézeteiken. A babiloni fogságba vitt zsidóknak Isten a következő utasítást adta Jeremiás próféta által: "Fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!" (Jer 29,7) A jézusi aranyszabályból is következik, hogy a társadalmunk egészének javát kell keresnünk ("Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük"; Máté 7,12).
5. Mindig az a legjobb, sőt csakis az jó igazán, amit Isten (Igéje) annak mond. Lehet vele vitatkozni, de nem érdemes - úgyis neki lesz igaza. Óriási ereje van az igazságnak és a mellette való bátor kiállásnak pusztán azért, mert az az igazság (persze ez attól is függhet, mennyire nyilvánvaló igazságról van szó, ld. a meztelen király történetét). Isten maga az abszolút jóság és igazság, és mindenkinek úgy lesz a legjobb, ha Őhozzá és Szavához igazodik, aszerint él - függetlenül attól, hogy hisz-e benne! A homoszexualitás esetében ez elég nyilvánvaló, de minden egyéb esetben is így van. Ezért a hívőknek minden rendelkezésükre álló törvényes eszközzel minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy a társadalomban minél inkább Isten jó rendje és akarata valósuljon meg - beleértve nemcsak a szavazataik megfontolt leadását, hanem a kapcsolataik, befolyásuk körültekintő kihasználását is (pl. a nevelés/oktatás, tudomány, média, politika stb. terén). Magam nagyon örülök például annak, hogy a jelenlegi alkotmányunk szerint "Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság" - ld. net.jogtar.hu/alaptorveny, Alapvetés, L) cikk -, viszont sajnálom, hogy jogrendünk a bejegyzett élettársi kapcsolat révén a házassághoz hasonló jogállást biztosít a nagykorú meleg pároknak - bár nem engedélyezi nekik egymás nevének viselését, gyermekek közös örökbefogadását és a mesterséges megtermékenyítést (ld. itt).
6. Néhányan azt vetik ennek ellene, hogy egy esetleges politikai fordulat vagy pl. a muzulmánok többségbe kerülése után (bevándorlás/migráció révén) visszaüthetne a vallásszabadság korlátozása. Ez igaz; a vallási és lelkiismereti szabadság szerintem is fontos és megőrzendő/védendő érték, ám ez nem terjed ki arra, hogy mindenféle ideológiát feltétlenül egyenrangúnak/semlegesnek tekintsünk és védelmezzünk, s mostanában épp a melegjogok előretörése veszélyezteti talán a legjobban a vallásszabadságot (ld. az I.3. pontot). Másrészt a jövőbeli rossz lehetőségétől való félelemnek nem szabad visszatartania bennünket a jó jelenlegi cselekvésétől. Természetesen ez az elv csak bizonyos korlátokkal alkalmazható (fontos a megfontolt és körültekintő előrelátás, tervezés), de a jelen esetben nemigen látszik olyan veszély, amely indokolná a társadalomra és az egyénre nézve egyaránt káros homoszexualitás visszaszorítását.
7. A homoszexuális életvitel hátrányait illetően elég példaként a következőkre utalni: bizonyos problémás viselkedésmódok (nemi partnerek gyakori váltogatása, erőszakos szex, alkohol- és drogfogyasztás) és ebből eredően bizonyos (nemi) betegségek (pl. AIDS/HIV-fertőzés, hepatitisz, végbélrák), valamint pszichés megbetegedések (depresszió, bipoláris és szorongásos zavarok, függőségek) jóval nagyobb aránya és a hűséges, tartós kapcsolatok jóval ritkább volta (ld. a már idézett "Homoszexualitás katolikus szemmel" c. könyv 53-56. oldalát); lelkileg is egészséges gyermekek nemzésére és fölnevelésére való alkalmatlanság (ld. itt és itt); a két nem különbözőségében és egymást kiegészítő voltában rejlő hatalmas lehetőség nagyrészt kiaknázatlanul hagyása az egyéni (lelki) fejlődés és a társas, családi és közösségi kapcsolatok terén. A homoszexualitás gyakoriságának már említett erősen társadalomfüggő volta is azt mutatja, hogy e bűnös gyakorlat elnézése/híresztelése elősegíti a terjedését, különösen a nemiségében és szexuális identitásában még ingatag fiatal korosztály körében.
8. Hogyan lehet megszabadulni egy mélyen gyökerező bűntől, melyet az ember szinte a lényéhez tartozó, az énjét, identitását meghatározó dolognak érez? Ugyanúgy, mint egy súlyos függőségtől vagy más makacs problémától: hit által segítségül híva Jézus Krisztust és az Ő nagy kegyelmét. Aki még nem hisz Benne (a hit, az újjászületés és a megszentelődés is Isten kegyelmi ajándéka), annak kezdő lépésként (a megfelelő keresztény közösség és esetleges lelkigondozás mellett) A kegyelem és igazság "ismeretlen" evangéliuma - Isten válasza az ember alapvető kérdéseire, a többieknek pedig A teljes evangélium Pál apostol Római levele szerint - Az ép elméjű és lelkű keresztény c. írásaimat javaslom (mindkettőt most frissítettem). Különösen a megelőzés terén további segítséget nyújt Don Schmierer "Megelőzés! Megelőzés! Megelőzés! - A homoszexualitás megelőzése fiatalkorban" c. könyve (Új Remény, 2006). Lásd még Szabados Ádám (homo)szexualitásról szóló írásait (a hozzászólások is nagyon tanulságosak és további forrásokkal szolgálnak) itt, itt, itt és itt.
Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2015.09-2017.04.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).
További információk (kezdőlap)