"Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt..." (Mt 18:15-17). "Senkit se szóljanak meg" - mondja Pál apostol (Tit 3,2). De ki tartja meg ezt a fontos parancsot? A megszólás (kibeszélés, pletyka, susárlás) nem hazugság vagy rágalmazás, hanem azt jelenti, hogy rosszat mondunk valakiről a távollétében, amikor nincs ott, hogy megvédhetné magát. Milyen gyakran elkövetik a megszólás bűnét még (istenfélő) keresztények is! Hogyan kerülhetjük el ezt a csapdát? Az Urunk által kijelölt úton.

1. "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt" (Mt 18,15). Ha minden kétséget kizáróan tapasztalod, hogy keresztény testvéred bűnt követ el, mielőtt bármi mást tennél, beszélj vele lehetőleg személyesen (esetleg telefonon, vagy ha nincs más mód, egy közvetítő útján vagy levélben), és megfelelő lelkülettel, illő módon, szelíden és alázattal, szeretettel és helyzetét átérezve intsd meg, felhasználva Isten Igéjét - komolyan és határozottan, de kerülve a büszkeséget, kioktatást, lenézést, haragot, gyűlöletet. Ha testvérünk bűne nagyon "nyomja a szívünket", az valójában annak a bűnünknek köszönhető, hogy elmulasztottuk inteni őt, s a tehertől nem szabadulhatunk egy újabb bűnt (az illető kibeszélését) elkövetve! Egyetlen kivétel e szabály alól, ha a bűnöst azért kell távollétében megvádolni, hogy az ártatlant megóvjuk - ha például tudomásunkra jut, hogy valaki rosszat forral felebarátja ellen, és ezt nem tudjuk másként megakadályozni, mint a veszélyben levő ember tájékoztatásával. Az intés célja, hogy "megnyerjük atyánkfiát".

2. "Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást" (Mt 18,16). Ha az intésed hatástalan [és feltételezve, hogy nem tévedtél, hiszen a négyszemközti beszélgetés során könnyen kiderülhet, hogy rosszul ítélted meg testvéred tetteit vagy indítékait, vagy hogy "a magad szemében ott a gerenda", melyet előbb el kell távolítanod - így mindkét esetben megszabadulhatsz az ítélkezés bűnétől; Mt 7,1-5], vigyél magaddal egy-két olyan embert, aki rendelkezik a fenti tulajdonságokkal, bölcs, értelmes és elfogulatlan, s akit az illető jól ismer és elfogad. Szelíden és szeretettel mondják el indítékaikat, majd hallgassák meg, amint elismétled, mit mondtál neki, és mit válaszolt ő. Ezután ismételjék meg az általad mondottakat és az ő válaszait, fejtsék ki indokaidat, nyomatékosítsák feddésedet és tanácsaidat, tanúsítva az elhangzottakat.

3. "Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek" (Mt 18,17). Wesley ezt anglikán egyházának körülményei alapján úgy értelmezi, hogy a gyülekezet vezetőjének vagy presbitereinek kell szeretettel és világosan szólnunk, lehetőleg az érintett jelenlétében - így nem leszünk részesek a bűnében (1Tim 5,22); ha elvész, vére a saját fejére száll, mi pedig megmentjük a lelkünket (Ez 33,3-9). Azután a gyülekezet vezetősége intézkedhet az ügyében. [Másfajta szervezeti felépítésű gyülekezet esetében ez a lépés eltérő lehet.] Az előző (2.) lépés esetleg egybeeshet a harmadikkal, ha indokolja ezt a vezetőségnek a vétkezővel való kapcsolata [vagy a bűn nyilvános és súlyos jellege, vö. 1Kor 5,1kk].

4. "Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt" (Mt 18,17). Ez esetben nem kell többé beszélned az illetőről (kivéve, hogy imádkozol érte), bízd őt Urára. Szeresd őt továbbra is, mint bármely pogányt, de ne barátkozz, érintkezz vele másképp, mint azokkal, akik nyíltan pogányok. Milyen ritka az ennek megfelelően eljáró ember, pláne keresztény közösség - ha van ilyen egyáltalán! Jaj nekünk, keresztényeknek! Legyél te ilyen ember: tégy lakatot a szádra, ne bírálj senkit a háta mögött; ha szükséges, ints a fenti módon, és ne is halld meg, ha valakit megszólnak. Ha a megszólásnak nem volnának meghallói, gyakorlói sem lennének. Törekedjünk így "mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat" (Zsid 12,14). Milyen nagy hatással lenne ez a keresztények egymás iránti szeretetére és a körülöttük levő vad és meggondolatlan világra!

A teljes prédikációt lásd itt; ld. még itt.

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2006.06-2015.06.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)