A Mennyei Lovagregény - Életünk kalandos utazás szerelmes Istenünkkel

1. Ha semmi mást nem kapnánk Istentől, "csak" az üdvösséget - ha "csak" a lelkünket mentené meg a pokol örök büntetésétől, hogy helyette örök életünk legyen Vele a mennyben -, akkor is örök hálával és imádattal tartoznánk Neki. Ám Ő sokkal többet adott és ad ennél. Nem elég, hogy megteremtette testünket-lelkünket, és olyan káprázatosan megalkotott világba helyezett minket, amelynek legnagyobb tudósaink évezredek kitartó munkájával sem tudtak igazán a mélyére hatolni, ráadásul személy szerint megszeretett bennünket már az idő kezdete előtt, és mennyei Jegyesünkként hív, hogy induljunk el felé, hogy szerelmünk beteljesedhessen. Legmélyebb vágyainkat azért ültette szívünkbe, hogy rálépjünk erre az útra, és végül eljussunk Hozzá. A Biblia első könyvétől az utolsóig sokféleképpen szól erről (többek között ezt fejezi ki már Mózes könyveiben is a választott néppel való örök kapcsolata, az Énekek énekében a nászéjszaka meghitt párbeszéde, valamint a Jelenések könyvében az egyház mint menyasszony jövőbeli találkozása Krisztussal, a Vőlegénnyel). Jórészt történetek formájában teszi ezt, melyek a szívünkhöz szólnak. Minket pedig egy olyan történetbe hív, amelynek Ő a főhőse, mi pedig Vele együtt a főszereplői és a szerzői is vagyunk. Gyönyörűen ír erről a ránk váró kalandos útról Brent Curtis és John Eldredge "A Mennyei Lovagregény" (Sacred Romance) c. könyvében (Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2003), melyből az itt leírt gondolatok zöme származik.

2. Istent nem kell meggyőznünk a jó tetteinkkel vagy a szeretetünkkel; Ő már régen észrevett, és végtelenül szeret minket, függetlenül a viselkedésünktől. Csak arra vár, hogy viszonozzuk kezdeményező szeretetét, amelyet a Golgota keresztjén mutatott meg a legteljesebben egyetlen Fiának értünk való feláldozásával, és amelyben semmi sem ingathatja meg. Nemcsak gyermekei vagyunk, hanem menyasszonyai is, akiknek sajátos módon udvarol, mert nem kényszeríteni akar minket (hisz az távol állna szeretetétől), hanem megnyerni szívünket. Ebben akadályozni igyekszik ellensége, a Sátán, aki nyilaival fájdalmas és hamis üzeneteket küld nekünk, szintén meghódítani próbálva megsebzett szívünket. Ez a nagyszabású dráma az ember édenkerti bűnbeesése és Jézus Krisztus golgotai kereszthalála után mindnyájunk életében folytatódik a földön, s egyenként mindannyian a főszereplői vagyunk, hiszen lényegében ugyanígy játszódna akkor is, ha egyetlen emberi lakója volna a Földnek. Sajnos, a saját kis történetünk, a problémáink sokszor annyira lekötnek minket, hogy szem elől tévesztjük a lényeget, pedig a megszentelődésünk, az egész életutunk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e ebből a mennyei szemszögből látni az életet.

3. "Semmi sincs, aminek nehezebb volna parancsolni, mint az emberi szívnek - kénytelenek vagyunk engedelmeskedni neki" - mondta Rousseau. Ha megengedjük szívünknek, hogy az örök élet utáni szomjúságában ne az örök kútból igyék, legyőzi akaratunkat, s Jonathan Edwards szavaival élve "viperaként támad Istenre" - és ránk is, ha megpróbáljuk visszafogni. Vagy Istenhez, vagy valamilyen függőség rabságába vezet minket, és az utóbbiból nemigen szabadulunk a Szentlélek segítsége nélkül. Függőségig fajuló szenvedélyeink azok a magunk választotta, idegen szeretők, akikkel gyakran megcsaljuk mennyei Kedvesünket, igyekezve elnyomni szívünk mély vágyát és betömni a bennünk tátongó űrt, melyet az Ő hiánya okoz. "Megosztott szívvel élünk - írja C. S. Lewis. - Alkohollal, szexszel, karrierrel játszadozunk [vagy éppen vallásos erőfeszítésekkel], s közben félresöpörjük a végtelen örömöt, amelyet tálcán kínálnak föl nekünk. Mint a gyermek, aki ragaszkodik a pocsolyában pancsoláshoz a nyomornegyedben, mert nem fogja föl a rá váró tengerparti nyaralás szépségét. Túl könnyen alkuszunk."

4. Óriási a tét! Vajon elindulunk-e hős Szerelmesünk felé, vagy ott maradunk Hiúság Vásárában, ahonnan John Bunyan művében a Zarándok útja folytatódott? Ezen az úton elindulni is nehéz, mert a világ száz karral próbál visszahúzni bennünket, látva örömünket, amint engedünk a mindnyájunk szívében élő vágynak. Ugyanakkor megmaradni sem könnyű rajta, hiszen "sárkányok, tetvek és démonok" állják utunkat. Ezét magunkkal kell vinnünk útravalóul a hitünket, emlékezve Istenünk nagy tetteire, az ő ígéreteibe vetett reményünket, valamint a szeretetünket, azért élve, hogy megdicsőítsük Urunkat, és másokat is hozzásegítsünk az Ő megismeréséhez, a dicsőségbe való eljutáshoz. Jézust nem elég egyszer a szívünkbe hívnunk, hanem azt mindig egy kicsit üresen kell tartanunk, hogy a vágy soha ne múljon el teljesen. "A külső kényszerből fakadó fegyelem, ha nem párosul belső vágyakozással, előbb-utóbb vereséget szenved" - mondta Dawson Trotman, a Navigators alapítója. Nem elég tehát pusztán a helyes tevékenységekre és tulajdonságokra koncentrálnunk - többek vagyunk a cselekedeteinknél és munkánknál, meg a külsőnknél (előbbire a férfiak, utóbbira a nők hajlamosak túlzottan összpontosítani).

5. Hiba volna azt hinnünk, hogy Szerelmesünk csak az út végén vár ránk; hiszen megígérte, hogy mindvégig velünk marad! Ő kénytelen volt elnézni, amint halálos ellensége rendszeresen megerőszakolta kedvesét (minket), aki átadta magát e gonosz ellenség hazugságainak; Szerelmese iránti bizalmatlanságában nem hagyta magát megvédeni, és függőségek rabságában ment tönkre. Ezek után Ő egyetlen gyermekét küldte el szerelméért, tudva, hogy meg fogják ölni Fiát, s ez Neki elképzelhetetlenül fájni fog. Mégis megtette, mert annyira szeret minket, lehetővé téve ezzel, hogy a bűnbeesés által megszakított regény a mennyországban folytatódjon - nem holmi unalmas kántálással, felhőkön való végtelen láblógatással, hanem annak hatványozott beteljesülésével, amire mindig is vágytunk: az igazi meghittség, szépség, kaland és kreativitás megtapasztalásával. Megkapóan ír ezekről C. S. Lewis "The Weight of Glory" (A dicsőség súlya) c. prédikációjában, kijelentve: "Az ajtó, amelyen egész életünkben kopogtattunk, végre kinyílik."

6. Paradox módon egyetlen módja van annak, hogy valódi célunkat elérve Urunkhoz hasonlóvá váljunk (ellenségünk is kezdettől fogva erre igyekezett rávenni minket, csak téves úton-módon; 1Móz 3,5): ha saját életünkről lemondva követjük őt a halálba és azon keresztül a Vele együtt való dicsőséges feltámadásba. Szerelmesünk nem azért vár utunk végén, hogy ruhánkat letépve megszégyenítsen. Tudjuk ugyan, hogy minden szavunkról és tettünkről számot kell majd adnunk (Mt 12,36), és előbb-utóbb rejtett dolgaink is lelepleződnek (Lk 12,1kk), de azt is tudjuk, hogy Krisztussal lenni sokkal jobb lesz mindennél (Fil 1,23), így ez a számadás vélhetően építő és tanulságos, Urunk kegyelmével teljes élmény lesz.

7. Zarándokutunkon a legfőbb ellenségünk nem a Sátán vagy a hamis szeretők, hanem a feledékenység, az emlékezési zavarok. Könnyen elítéljük Izráel népét, amely 40 nap alatt elfelejtette Isten hatalmas tetteit, és aranyborjút kezdett imádni, pedig mi magunk is hányszor megfeledkezünk Istenünk jóságáról és kegyelmes tetteiről, saját csodálatos tapasztalatainkról, a korábban tanult és átélt dolgokról. Sajnos, magam is így vagyok ezzel: nagyon könnyen felejtek. Ezért fontos ébren tartani az emlékeinket, ami azonban nem azonos az ártalmas "nosztalgiázással", a régi idők emlékeinek a jelent és a jövőt is elhomályosító rabságával. Néha éppen azokat a dolgokat kell elveszítenünk, amelyeken keresztül megkóstolhattuk a mennyei Regényt, nehogy ez hamis istenné váljon számunkra, és nehogy elfeledjük, hogy azok csak kóstolók az igazi örömből, amely a mennyei legelőkön vár ránk, melyeket újra fiatalon és szabadon járhatunk majd szeretteink társaságában. Emlékezzünk tehát együtt, mondjuk el egymásnak vagy akár írjuk le történetünket, és segítsünk a helyes értelmezés megtalálásában. (Az enyém kivonatosan olvasható itt.) A kitárulkozás természetesen a fájdalom veszélyével jár, de megéri! Mindenkinek szeretettel ajánlom ezt a könyvet, melyet a szerzők sok őszinte vallomása tesz teljessé, és melyből legfeljebb rövid ízelítőt tudtam nyújtani.

Hargitai Róbert (www.hivo.hu), 2011.03-2017.07.
Változtatás nélkül szabadon másolható a fenti forrásmegjelöléssel (letöltése ingyenes).

További információk (kezdőlap)